Nő, 1975 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1975-04-18 / 16. szám
kodik arról, hogy egyre több asszonyt vonhassanak be a nőszervezet életébe, ezzel párhuzamosan kidolgozza és terjeszti a propagandaanyagokat. A koordinációs bizottság a beérkezett különféle javaslatok és elgondolások felülvizsgálatát és a végrehajtás ellenőrzését kapta feladatul. A burundi nőmozgalom megalakulása óta a nők helyzete jelentősen javult. Ma már a közélet több területén dolgoznak fontos tisztséget betöltő asszonyok, többek között a Nemzeti Haladás és Egység Pártjának központi bizottságában is. A fiatal lányok és fiúk önállóan választhatnak párt és minden kényszerítő körülmény nélkül léphetnek házasságra. így a házasság intézménye a korábbi családok közötti megállapodás helyett két fiatal közös, felelősségteljes ügye. A polgári törvénykönyv átdolgozása most van folyamatban. Más társadalmi szervek mellett a Burundi Nőszövetség is részt vesz az új törvénytervezet kidolgozásában és munkájával hozzájárul ahhoz, hogy az új polgári törvényrendszer az anyák és gyerekek érdekeinek megfelelő védelmét szolgálja. DAHOMEY céljaink Dahomey Köztársaság 1960. augusztus 1. óta független nyugat-afrikai állam. Területe 112 622 km2. Lakossága 2 686 000 fő. A népszaporulat évi átlaga 2,5 %. Főként mezőgazdasági ország. A Dahomey Nőszövetség 1974. február 3-eri alakult meg. Ezt megelőzően az országban egymástól függetlenül és minden határozott program nélkül működtek kisebb nőszervezetek. A nőszövetség célja, hogy ezeket egyesítve, demokratikus alapokon minden dahomey nő érdekeinek hivatalos képviselője legyen. Ezért kérték felvételüket a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetségbe is. A múltban a nőszervezetek tagsága elsősorban az értelmiségi réteg képviselői közül került ki. A sikerek záloga a falusi asszonyok bevonása, akik szervezett formában erős tömegbázist jelentenek és képesek saját sorsukról dönteni. A lakosság 60 %-a analfabéta, ezért írás-olvasás tanfolyamokon kezdik az asszonyokat tanítani. Fontos feladat a bölcsődék és óvodák szervezése is. Eddig csak drága, magán vagy egyházi intézmények működtek, melyek elérhetetlenek voltak a lakosság többsége számára. A nőszervezet olcsó gyermekintézmények létesítésével szeretné biztosítani a nőlakosság részére a szabad munkavállalás lehetőségét. Az ország hat tartományában és a megyékben nőszervezetek létesültek. További terv a falusi és városi bizottságok megszervezése. Csak ezzel a szervezeti felépítéssel lehet a nőszövetséget irányítani, mert a lakosság 90 %-a falun él. KONGÓ — már sikerekről is beszélhetünk Kongói Népi Köztársaság 1960. augusztus 15-e óta független közép-afrikai ország. Területe 342 000 km2. Lakossága 936 000 fő. Mezőgazda* sági hagyományokkal rendelkező ország, a függetlenség óta fejlődésnek indult iparral. A Kongói Nők Forradalmi Szövetsége az 1963-ban alakult, Kongói Demokratikus Nőszövetség utódjaként működik. A szervezet munkája nehéz körülmények között indult, hiszen a kongói asszonyoknak kettős veszéllyel, a feudalizmus és az Imperializmus pusztító erejével kellett megküzdeniük. Ma már sikerekről is beszélhetünk, hiszen a nőszövetség megoldotta a nők szervezésének problémáját és egységes erőként lép fel az egyenjogúság tényleges megvalósításáért. A Nemzeti Forradalmi Mozgalom központi bizottságában ma három nő foglal helyet és egy nőtagja a politikai bizottságnak is van. A Kongói Nők Forradalmi Szövetsége három fő területen tevékenykedik. A politikai és ideológiai nevelés fő feladata, hogy a nőket bevonják az antiimperialista harcba, erősítsék nemzeti öntudatukat és felkeltsék érdeklődésüket más országok nőmozgalmai iránt. A szociális és kulturális tevékenység során a falusi asszonyokat mozgósítják, szűkkörű beszélgetések keretében tájékoztatják őket a szociális és egészségügyi felvilágosító munka gyakorlati feladatairól. Szervezett írás-olvasás tanfolyamok segítségével küzdenek az analfabétizmus ellen. A nőszövetség olyan hagyományok és szokások ellen is harcba lép, amelyek akadályozzák a kongói asszonyok egyenjogúságának megvalósulását. Bölcsődék szervezésével teszik lehetővé, hogy a fiatal anyák tanulhassanak vagy dolgozhassanak caládi kötelességeik mellett. zu-J02KA JABÜRKOVA 1942-ben megölték a ravensbrückt koncentrációs táborban. Hős volt, harcos, aki népe boldogságáért küzdött. Újságíró aki a munkásmozgalom győzelméről álmodott, aki a munkanélküliség, az éhség, a nyomor ellen szólította csatába tollával az anyákat, asszonyokat, társait, a nőket. Nem érte meg a fasizmus bukását, hazánk győzelmes építését, de emléke örökké él a gyermekei boldogságában, munkás hétköznapokban, a világbékéért folytatott küzdelmünkben. A kenyér alszik Az édesanyák akkor a legszomorúbbak, ha gyermekeik számára nincs a legszükségesebb, hogy egészségesek legyenek, sok ízes zöldség, friss gyümölcs, áradó napfény, elegendő ruha, télen melegítő, nyáron árnyékot tartó. Hogy örüljenek, egy ölre való játék, szánkó, könyv, színes festék. Ha ennyi mindent megadhatnának gyermekeiknek, akkor felvidulnának a szegény anyukák, s régen elfelejtett dalokat énekelnének. De mert nincs tej, se játék, se napfény, gyümölcs sincs, az édesanyák azt sem tudják a sok gondtól, hol áll a fejük és könyörgő kunyerálásunkat letorkolják. Sok édesanya van, aki nem szívesen beszél gyermekének arról, miért nem dolgozik édesapja, miért nem tud egy kis mézet, vagy legalább lekvárt venni a kenyérre, ezt a gyermek nem érti meg. De nektek, munkásgyerekeknek kicsi korotoktól ismernetek kell szüléitek nehéz életét, hogy segíteni tudjatok nekik. Volt egyszer egy édesanya, aki szintén így titkolta gyermekei elől a szegénységet. Pedig az olyan nagy volt, hogy ’még a kenyeret is el kellett zárnia, hogy éhes gyermekei ne fogyasszák el túlságos gyorsan. Kicsi karéjokat vágott belőle vacsorára, azután gyorsan elzárta az üres szekrénybe. — Anyuka, adj még egy darabkát — kérték a gyermekek elalvás előtt, korgó hassal. — Nem lehet, gyermekeim, a kenyér alszik. Mindenki alszik este, a kenyérke is. Ha felébresztenénk, bizonyára megharagudna és megszökne tőlünk örökre. Télen a kenyér csaknem egész nap aludt. Reggel, amikor anyuka munkába indult, a kenyérnek még pihennie kellett, délben is csak egy pillanatra jött elő, anyuka rögtön bezárta, hogy el ne szökjön. De egyszer az édesanyát elbocsátották a munkából és a kenyér teljesen eltűnt. — Meghalt a kenyerünk — mondták a gyerekek, száraz krumplit hámozva. Nem tudták megérteni, miért halt meg az ő kenyérkéjük, amikor a péknél olyan sok van. Az édesanya rájött, hogy rosszul cselekedett, amikor nem mondta meg a gyermekeinek az igazat. Elvitte őket a vörös úttörők közé, ő pedig harcolni ment a többi édesanyával, hogy többé ne haljon meg a kenyér. LÁTOGATÁS a Szabócsaládnál Abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy László Endre rádiórendező, a Szabó csalód „papá"-ja meghívott a nyolcszáztlzenkilencedik felvételre, a budapesti rádió XIV. számú stúdiójába. Amíg a kellemes félhomályban a szereplők a kéziratokkal ismerkedtek, ml a hangfelvevő fülkében összedugtuk a fejünket egy kis beszélgetésre. — A Szabó család tizenhat esztendeje, 1959. június 30-án indult. A rádióhallgatók levelei — Szlovákiából is — azt bizonyították, hogy a budapesti rádió egyik legkedveltebb sorozata indult útnak, amelynek népszerűsége azóta sem csökken. Hárman írják az egymás után következő sorozatokat, mégpedig Llska Dénes, a budapesti tévé dramaturgja, Baráti Géza számos regény és hangjáték szerzője, a Magyar Nemzet riportere, és Forgács István, a Nemzeti Színház dramaturgja, aki mögött számos vígjáték sikere áll. Persze, nem egyszerre írnak, Időszakonként összejönnek és megbeszélik a Szabó család történetének főbb eseményeit, A felépített váz alapján a folytatásokat felváltva írják, ezeknél az Is nyom a latba, hogy az időszerű eseményeket figyelembe vegyék. Am ez valóságos kötéltánc, mert sokszor még a hétfői felvételek napján is változtatni kell a kéziraton, Egyegy folytatás nem lehet sem rövidebb, sem hosszabb harminc percnél. Rendszerint csütörtökön kapjuk kézbe a Szabó család kéziratát. Egy-egy adásban 10—15 szereplő lép mikrofon elé. A harmincnegyven állandó szereplő behívásával sincs gond, ők már számítanak a hétfői felvételre. Annál több a bíbelődés a mellékszereplőkkel, akiket szombaton, vagy vasárnap kérünk fel. A Szabó családnak eddig mintegy kétszáz mellékszereplője volt. Az őszhajú, fehérszakállú rendezőtől (aki már nyugdíjba ment ugyan, de a Szabó családot tovább rendezi) elkérem még az aznapi szereposztást. íme: Szabó bácsi — Rajz János, Szabó néni — Gobbi Hilda, Szabó Bandi — Benkő Gyula, Irén — Balogh Era Bielik család Szlovákiában, ugyanaz a tizenhatéves Szabó család Magyarországon. A legöregebb a londoni BBC Archer családja, amely huszonöt éves. A bratislavai konferencián a folytatásos rádiójátékokról és az együttműködésről volt szó. A mi Szabó családunk már vendégeskedett Berlinben és Neumannék is megismerkedhettek a budapesti stúdióval. Keressük az alkalmat, hogy a Bielik családot meghívjuk Pestre és a szlovák rádió kedvencei közvetlenül szólhassanak a magyar közönséghez. Irta és fényképezte Sxűts István A Szabó család a mikrofon előtt A Szabó család mamája" Major Anna, dramaturg „papája" László Endre rádiórendező és jobbra az állandó ügyelő Lendvai Istvánná zsi, Tomi, a festő — Kállai Ferenc, Dóra, a felesége — Csűrös Karola, Károly — Kálmán György, Stefánia — Komlós Juci, Golombos — Márkus László, Tisztviselőnő — Spányik Éva (akit Miskolcról hívtak a stúdióba). Sokszor szerepelnek még és a családhoz tartoznak Garics János (Laci) és Mednyánszky Ági (Icuka). A Szabó család „anyja“ Major Anna dramaturg. Ö nemrég járt Bratislavában. — Ami 1955 óta a Matysiak család Lengyelországban — mondja —, az az ötéves Neumann család az NDK-ban, vagy
