Nő, 1975 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1975-04-18 / 16. szám
Április 4-én a brotislavaiak a Szlovák Nemzeti Felkelés terén rendezett nagygyűlésen ünnepelték meg városuk felszabadulásának 30. évfordulóját. A nagygyűlésen részt vett a CSKP KB, a szövetségi kormány, a Csehszlovák Nemzeti Front Központi Bizottságának küldöttsége Gustáv Húsúknak, a CSKP KB főtitkárának vezetésével. Továbbá számos vezető politikusunk, a csehszlovák néphadsereg tábornoki kara és számos más 30 SZABAD ESZTENDŐ meghívott vendég, közöttük a Szovjetunió csehszlovákiai nagykövetségének küldöttsége, valamint a szovjet fegyveres erők parancsnokságának küldöttsége Ivan Ivanovics Tyenyiscsev vezérezredesnek, a Szovjetunió Hősének vezetésével. Az ünnepi beszédet Jozef Lenárt elvtárs, a CSKP KB elnökségi tagja, az SZLKP KB első titkára mondotta. Felszabadulásának 30-adik évfordulója alkalmából Köztársasági Érdemrenddel tüntették ki Bratislavát, a Szlovák Szocialista Köztársaság fővárosát. E magas érdemrend átadásának ünnepségén Ladislav Martinák főpolgármester megnyitó beszédében többek között hangsúlyozta: „... amikor Bratislava felszabadulásának évfordulóját ünnepli, céltudatosan a CSKP XIV. kongresszusa határozatának szellemében teljesíti a városépítés és az általános városfejlesztés nagyszabású feladatait. Csehszlovákia újabb kori történelmének fontos határkövéről, a Kosicei Kormányprogram kihirdetéséről Kelet-Szlovákia metropolisában ünnepi ülésen emlékeztek meg a Szakszervezetek Házának színháztermében. Ebből az alkalomból Lubomír Strougal elvtárs a CSSZSZK kormányelnöke mondott ünnepi beszédet. Strougal elvtárs beszédében vázolta azt az utat, amelyet népünk a CSKP vezetése alatt megtett. Az elért eredményekről, valamint a világpolitikában elfoglalt mai helyzetünkről szólva hangsúlyozta: ...... a csehszlovák nép győzelmét meghatározó főfeltétel — a CSKP forradalmi politikájának internacionalista kapcsolata a nemzetközi kommunista és munkásmozgalommal, s minddenekelőtt a Szovjetuniónak, a világ első szocialista államának léte és a fasizmus felett aratott történelmi győzelme a mai napig ösztönző erő az emberiség haladó része számára abban a törekvésben, hogy olyan világot alakítson ki, amelyben nincsenek háborús katasztrófák és amely az egyszerű dolgozó ember igazi hazája." NŐK AZ EGYENJOGÚSÁGÉRT, A FEJLŐDÉSÉRT, A BÉKÉÉRT Az egyetlen út / / f). ' w örülünk annak a nagy érdeklődésnek, amelyet olvasóink a Nők Nemzetközi Éve tiszteletére indított versenyünk iránt tanúsítanak. Az első két kérdéscsoportra érkezett válaszok mennyisége és helyessége igazolja, hogy olvasóink a Csallóköztől—Bodrogközig figyelemmel kísérik a nők egyenjogúságáért, békéért vívott harcát az egész világon, nem ismeretlenek számukra azok a nők, akik az emberiség fejlődése érdekében kifejtett tevékenységükkel beírták nevüket a világ haladó nőmozgalmának történetébe. A harmadik fordulóban a következő kérdésekre kérünk választ olvasóinktól: 1. a) Ki a spanyol polgárháború legendás hírű nőalakja? 1 A 2. b) Ki volt az a fasiszták haláltáborában mártírhalált halt cseh újságírónő, akinek nevéhez fűződik a hazánkban minden évben kiosztásra kerülő újságíródíj? Kérjük, hogy a válaszokat a lap megjelenésétől számított egy héten belül levelezőlapra írva adják postára szerkesztőségünk címére: Nö szerkesztősége, 801 00 Bratislava, Praíská 5. A levelezőlapra ne felejtsék el felragasztani vetélkedőnk jelvényét, amely az egyes kérdéscsoportok számát is jelöli. A helyes válaszok beküldői sorsolás útján értékes tárgyi jutalmakat nyernek. Várjuk leveleiket! Си 'T<^i СИ Címlapunkon: A jubiláló Ifjú Szivek táncegyüttese. I. Grossmann felvétele A Szlovákiai Nőszövetség hetilapja — Főszerkesztő: Haraszti-Mészáros Erzsébet — Főszerkesztőhelyettes: Jandáné Hegedűs Magda — Grafikai szerkesztő: Schreiber Katarina — Kiadja a Szlovákiai Nőszövetség KB Zivena kiadóvállalata, Bratislava, Nálepkova 15 — Szerkesztőség: 801 00 Bratislava, Praáská 5 — Telefon: főszerkesztő: 468-21, szerkesztőség: 475-00 — Terjeszti a Posta Hírlapszolgálata — Megrendelhető bármely postahivatalban vagy a kézbesítőnél — Előfizetési díj negyedévre 23,40 korona — A külföldi megrendeléseket a Posta Központi Sajtókiviteli- és behozatali Szolgálata — PNS, Üstredná expedícia a dovoz tlaée, 884 19 Bratislava, Gottwaldovo nám. 48/VII. — intézi el. — Magyarországon terjeszti a Magyar Posta, előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőnél és a Posta Központi Hírlap Irodánál (Budapest V., József-nádor tér 1.) — Előfizetési díj: egyéni évi 180,— Ft, közületi 220,— Ft, Csekkszámlaszám: MNB. 215-96162 — A SÜTI 6/28 engedélyével. — Nyomja: Vychodoslovenské tlaéiarne, n. p., 042 67 KoSice, Svermova ul. 49. Te munkás vagy ... kemény a kezed ... — mondta Lenin, amikoi kezet fogott velem. Arcok, nevek, szavak, találkozások — amelyeket az idő nem tud elhalványítani. Emlékek, amikre akarva-akaratlanul is visszagondolunk, felderengnek előttünk, mint a múlt idő ércnél szilárdabb emlékei. Egy tartalmas, hosszú élet őszén is úgy fénylenek, mint az élet értelmét igazoló nagy pillanatok, kiapadhatatlan élményforrások. S vajon hányán élnek még közöttünk, akik szerény életük dolgos hétköznapjaiban ilyen felejthetetlen, mondhatom úgyis — történelmi pillanatokra emlékezhetnek vissza... A hetvenhat éves Csiba János bácsi gyakran gondol vissza hajdani ifjú éveire... Gyakran, mert van mire ... Együtt rójuk a kilométereket hazafelé, a Rétre, ahol lakik. Mert ez a kis tanya, a központi falutól, Orechová Potófttól (Dióspatonytól) még tíz-tizenkét kilométer re van. Megáll a virágzó barackfák alatt és szemével átöleli az éledő természetet: —■ Ezt a szép gyümölcsös kertet én vigyázom évek óta. Ez az én világom... Ilyen nyílik legkorábban, a libavirág meg a kék ibolya. Évek óta nem hagytam el ezt a tanyavilágot. Hej, pedig de korán megismertem a nagyvilágot! Alig voltam tizenhét éves, amikor az első világháborúban a frontra vezényeltek. Gyermekfejjel tanultam meg, hogy kell az „igazi“ puskával bánni. 1917 kora tavaszán, a 307. gyalogezred katonájaként kerültem Oroszországba. Akkorra már az osztályöntudatos munkásság és földművesek egy része magáévá tette az orosz bolsevikok eszméit, és átálltak az orosz csapatokhoz. Így keletkeztek a Vörös Hadsereg internacionalista csapatai. Én úgy emlékszem, hogy egy alkalommal, Kijevtől néhány kilométerre szemtől szembe találtuk magunkat az orosz katonákkal, akikkel csakhamar baráti viszonyba kerültünk, nem estünk fogságba. — Ne lőjetek, — kiáltozták, — nem ti vagytok az igazi ellenségeink. Hittünk nekik, és megbarátkoztunk. Az orosz katonák beszéltek nekünk Leninről, a bolsevikok eszméiről, az igazságos és igazságtalan háborúról... Aztán rövidesen ruhát adtak nekünk, és oroszul kiállított igazolványt. Emlékszem, egyiküktől, egy Lenin-képet is kaptam emlékbe, amit mindvégig a kabátom belső zsebében hordoztam ... Ezekről a katonabarátkozásokról bőséges forrásaink vannak a dokumentumokból. Galántai József: Magyarország az első világháborúban — 1914—1918 című könyvében így ír erről: „Az ellenségesen farkasszemet néző lövészárkok katonáinak barátkozása — mely szórványosan már 1914 végétől előfordult — a keleti fronton 1917 tavaszán tömegméretűvé vált... A lövészárok-barátkozás az első világháború egyik legsajátosabb jelensége. A közkatona ösztönösen érezte, hogy a szembe álló lövészárkokban ugyanúgy sínylődő, otthon maradottaiért ugyanúgy aggódó katona nem igazi ellensége. Ösztönösen érezte, hogy itt is, ott is ugyanaz a kegyetlen sors sújtja őket.“ — Néhány hét múlva, ápriiisban, csapatunkat Tirol felé irányították. Vagonokban utaztunk várostól városig. Már tizennegyedik nap voltunk visszavonulóban, amikor Kronstadt közelében hat óra hosszat vesztegelt a vonatunk. Rettenetesen ki voltunk éhezve, mindenáron megkíséreltünk valamilyen élelemhez jutni. Körüljártuk a síneken vesztelgő teherkocsikat, szaglásztunk, kémleltünk. Ki-ki a saját „szakállára“ indult útnak... Emlékszem még néhány ma-
