Nő, 1975 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1975-04-18 / 16. szám

Április 4-én a brotislavaiak a Szlovák Nemzeti Felkelés terén rendezett nagygyűlésen ünnepelték meg városuk fel­­szabadulásának 30. évfordu­lóját. A nagygyűlésen részt vett a CSKP KB, a szövetségi kormány, a Csehszlovák Nem­zeti Front Központi Bizottsá­gának küldöttsége Gustáv Húsúknak, a CSKP KB főtit­kárának vezetésével. Továbbá számos vezető politikusunk, a csehszlovák néphadsereg tá­bornoki kara és számos más 30 SZABAD ESZTENDŐ meghívott vendég, közöttük a Szovjetunió csehszlovákiai nagykövetségének küldöttsége, valamint a szovjet fegyveres erők parancsnokságának kül­döttsége Ivan Ivanovics Tye­­nyiscsev vezérezredesnek, a Szovjetunió Hősének vezeté­sével. Az ünnepi beszédet Jozef Lenárt elvtárs, a CSKP KB el­nökségi tagja, az SZLKP KB első titkára mondotta. Felszabadulásának 30-adik évfordulója alkalmából Köz­­társasági Érdemrenddel tün­tették ki Bratislavát, a Szlovák Szocialista Köztársaság fővá­rosát. E magas érdemrend át­adásának ünnepségén Ladis­­lav Martinák főpolgármester megnyitó beszédében többek között hangsúlyozta: „... a­­mikor Bratislava felszabadu­lásának évfordulóját ünnepli, céltudatosan a CSKP XIV. kongresszusa határozatának szellemében teljesíti a város­építés és az általános város­­fejlesztés nagyszabású felada­tait. Csehszlovákia újabb kori történelmének fontos határ­kövéről, a Kosicei Kor­mányprogram kihirde­téséről Kelet-Szlovákia metro­polisában ünnepi ülésen em­lékeztek meg a Szakszerveze­tek Házának színháztermében. Ebből az alkalomból Lubomír Strougal elvtárs a CSSZSZK kormányelnöke mondott ün­nepi beszédet. Strougal elv­társ beszédében vázolta azt az utat, amelyet népünk a CSKP vezetése alatt megtett. Az elért eredményekről, vala­mint a világpolitikában elfog­lalt mai helyzetünkről szólva hangsúlyozta: ...... a cseh­szlovák nép győzelmét meg­határozó főfeltétel — a CSKP forradalmi politikájának inter­nacionalista kapcsolata a nemzetközi kommunista és munkásmozgalommal, s mind­­denekelőtt a Szovjetuniónak, a világ első szocialista álla­mának léte és a fasizmus fe­lett aratott történelmi győzel­me a mai napig ösztönző erő az emberiség haladó része számára abban a törekvés­ben, hogy olyan világot ala­kítson ki, amelyben nincsenek háborús katasztrófák és amely az egyszerű dolgozó ember igazi hazája." NŐK AZ EGYENJOGÚSÁGÉRT, A FEJLŐDÉSÉRT, A BÉKÉÉRT Az egyetlen út / / f). ' w örülünk annak a nagy érdeklődés­nek, amelyet olvasóink a Nők Nemzet­közi Éve tiszteletére indított verse­nyünk iránt tanúsítanak. Az első két kérdéscsoportra érkezett válaszok mennyisége és helyessége igazolja, hogy olvasóink a Csallóköztől—Bodrog­közig figyelemmel kísérik a nők egyen­jogúságáért, békéért vívott harcát az egész világon, nem ismeretlenek szá­mukra azok a nők, akik az emberiség fejlődése érdekében kifejtett tevékeny­ségükkel beírták nevüket a világ ha­ladó nőmozgalmának történetébe. A harmadik fordulóban a következő kérdésekre kérünk választ olvasóink­tól: 1. a) Ki a spanyol polgárháború legendás hírű nőalakja? 1 A 2. b) Ki volt az a fasiszták halál­táborában mártírhalált halt cseh újság­írónő, akinek nevéhez fűződik a ha­zánkban minden évben kiosztásra ke­rülő újságíródíj? Kérjük, hogy a válaszokat a lap megjelenésétől számított egy héten be­lül levelezőlapra írva adják postára szerkesztőségünk címére: Nö szerkesz­tősége, 801 00 Bratislava, Praíská 5. A levelezőlapra ne felejtsék el fel­ragasztani vetélkedőnk jelvényét, amely az egyes kérdéscsoportok számát is jelöli. A helyes válaszok beküldői sorsolás útján értékes tárgyi jutalmakat nyer­nek. Várjuk leveleiket! Си 'T<^i СИ Címlapunkon: A jubiláló Ifjú Szivek táncegyüttese. I. Grossmann felvétele A Szlovákiai Nőszövetség hetilapja — Főszerkesztő: Haraszti-Mészáros Erzsébet — Főszerkesztőhelyettes: Jandáné Hegedűs Magda — Grafikai szerkesztő: Schreiber Katarina — Kiadja a Szlovákiai Nőszövetség KB Zivena kiadóvállalata, Bratislava, Nálepkova 15 — Szerkesztőség: 801 00 Bratislava, Praáská 5 — Telefon: főszerkesztő: 468-21, szerkesztőség: 475-00 — Terjeszti a Posta Hírlapszolgálata — Megrendelhető bármely postahivatalban vagy a kézbesítőnél — Előfizetési díj negyedévre 23,40 ko­rona — A külföldi megrendeléseket a Posta Központi Sajtókiviteli- és behozatali Szolgálata — PNS, Üstredná expedícia a dovoz tlaée, 884 19 Bratislava, Gottwaldovo nám. 48/VII. — intézi el. — Magyarországon terjeszti a Magyar Posta, előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőnél és a Posta Központi Hírlap Irodánál (Buda­pest V., József-nádor tér 1.) — Előfizetési díj: egyéni évi 180,— Ft, közületi 220,— Ft, Csekkszámlaszám: MNB. 215-96162 — A SÜTI 6/28 engedélyével. — Nyomja: Vycho­­doslovenské tlaéiarne, n. p., 042 67 KoSice, Svermova ul. 49. Te munkás vagy ... kemény a ke­zed ... — mondta Lenin, amikoi kezet fogott velem. Arcok, nevek, szavak, találkozások — amelyeket az idő nem tud elhalványítani. Emlékek, amikre akarva-akaratlanul is visszagondolunk, felderengnek előttünk, mint a múlt idő ércnél szilárdabb emlékei. Egy tartalmas, hosszú élet őszén is úgy fénylenek, mint az élet értelmét igazoló nagy pillanatok, kiapadhatatlan élmény­­források. S vajon hányán élnek még közöt­tünk, akik szerény életük dolgos hétköz­napjaiban ilyen felejthetetlen, mondhatom úgyis — történelmi pillanatokra emlékez­hetnek vissza... A hetvenhat éves Csiba János bácsi gyakran gondol vissza hajdani ifjú évei­re... Gyakran, mert van mire ... Együtt rójuk a kilométereket hazafelé, a Rétre, ahol lakik. Mert ez a kis tanya, a központi falutól, Orechová Potófttól (Dióspatonytól) még tíz-tizenkét kilométer re van. Megáll a virágzó barackfák alatt és szemével átöleli az éledő természetet: —■ Ezt a szép gyümölcsös kertet én vigyá­zom évek óta. Ez az én világom... Ilyen nyílik legkorábban, a libavirág meg a kék ibolya. Évek óta nem hagytam el ezt a tanyavilágot. Hej, pedig de korán meg­ismertem a nagyvilágot! Alig voltam tizen­hét éves, amikor az első világháborúban a frontra vezényeltek. Gyermekfejjel tanul­tam meg, hogy kell az „igazi“ puskával bánni. 1917 kora tavaszán, a 307. gyalogezred katonájaként kerültem Oroszországba. Akkorra már az osztályöntudatos munkás­ság és földművesek egy része magáévá tette az orosz bolsevikok eszméit, és átálltak az orosz csapatokhoz. Így keletkeztek a Vörös Hadsereg internacionalista csapatai. Én úgy emlékszem, hogy egy alkalom­mal, Kijevtől néhány kilométerre szemtől szembe találtuk magunkat az orosz kato­nákkal, akikkel csakhamar baráti viszony­ba kerültünk, nem estünk fogságba. — Ne lőjetek, — kiáltozták, — nem ti vagytok az igazi ellenségeink. Hittünk nekik, és meg­barátkoztunk. Az orosz katonák beszéltek nekünk Leninről, a bolsevikok eszméiről, az igazságos és igazságtalan háborúról... Aztán rövidesen ruhát adtak nekünk, és oroszul kiállított igazolványt. Emlékszem, egyiküktől, egy Lenin-képet is kaptam em­lékbe, amit mindvégig a kabátom belső zsebében hordoztam ... Ezekről a katonabarátkozásokról bőséges forrásaink vannak a dokumentumokból. Galántai József: Magyarország az első vi­lágháborúban — 1914—1918 című könyvé­ben így ír erről: „Az ellenségesen farkasszemet néző lö­vészárkok katonáinak barátkozása — mely szórványosan már 1914 végétől előfordult — a keleti fronton 1917 tavaszán tömeg­méretűvé vált... A lövészárok-barátkozás az első világháború egyik legsajátosabb jelensége. A közkatona ösztönösen érezte, hogy a szembe álló lövészárkokban ugyan­úgy sínylődő, otthon maradottaiért ugyan­úgy aggódó katona nem igazi ellensége. Ösztönösen érezte, hogy itt is, ott is ugyan­az a kegyetlen sors sújtja őket.“ — Néhány hét múlva, ápriiisban, csapa­tunkat Tirol felé irányították. Vagonokban utaztunk várostól városig. Már tizennegye­dik nap voltunk visszavonulóban, amikor Kronstadt közelében hat óra hosszat vesz­tegelt a vonatunk. Rettenetesen ki voltunk éhezve, mindenáron megkíséreltünk vala­milyen élelemhez jutni. Körüljártuk a sí­neken vesztelgő teherkocsikat, szaglásztunk, kémleltünk. Ki-ki a saját „szakállára“ in­dult útnak... Emlékszem még néhány ma-

Next

/
Thumbnails
Contents