Nő, 1975 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1975-02-27 / 9. szám

NÉMETI IRÉN,

a magyarországi Nők lapja főszerkesztője:

— Nálunk, a szocialista országokban a nőkérdés már társadalmi kérdéssé

minősült, mert egyre kevesebb lesz a „csak" női probléma. A nyugati világban azonban soha nem volt a nőkérdés olyan időszerű, mint ma. Egyike a tőkés társadalom súlyosbodó ellentmondásainak. A szocialista női sajtónak a Nők Nemzetközi Evében még szemléltetőbben kell feltüntetni a szocialista társadalomban élő nők eredményeit, hogy hatékonyabban irányíthassuk rá a kapitalista világban élő nők figyelmét arra az egyedüli helyes útra, amely emberhez méltó életkörülményeik biztosításához vezet. Tudatosítanunk kell a nőkben otthon és a határainkon túl is, hogy világszerte elindult egy progresszív folyamat, amelyet a haladó erőkre támaszkodva kedvező irányban befolyásolhatunk.

CS. VATCSULUUM

elvtársnő, a mongol nőlap főszerkesztője.

— Hazánkban, a beláthatatlan puszták világában az egyik legnehezebb feladat az írástudatlanság felszámolása, a közoktatás megszervezése volt. Minden faluban, minden városban óriási felvilágosító munkát kellett folytatnunk és ebből lapunk is nagymértékben kivette a részét. Az eltelt ötvenhárom szabad esztendő megváltoztatta országunk arculatát, átalakult az élet a pásztornép jurtáin belül is. A munkahelyen és a családban is egyenrangú partner a nő, a feleség, az anya. Lapunk ebben az évben elmélyíti együttműködését a társadalmi szervekkel, hogy még hatékonyabban támogathassuk a mongol nő egyéniségének teljes kibontakozását.

VALENTYINA

FEDOTOVA,

a tizenkét nyelven megjelenő szovjet nőlap, a „Szovjetszkaja zsenscsina“ főszerkesztője: — Két év előtti találkozásunk óta a Szovjetunióban élő nők helyzetében sok változás történt. További szociális intézkedések segítik a második műszak megkönnyítését és a gyermekekről történő gondoskodást, a dolgozó nő — anya szabadidejének növekedését. A Szovjetunió dolgozóinak 53 százaléka nő. Azok a nők, akiket a kizsákmányoló társadalom az alapvető műveltség elsajátítására sem tartott érdemesnek, ma százezerszámra alkalmazkodnak a technikai fejlődéshez, irányítanak, tanítanak, felelős beosztásokat

töltenek be. A Nők Nemzetközi Eve jó alkalom arra, hogy még jobban felmérjük az eredményeket és lehetőségeket, s hogy a testvériség szellemében oldjuk meg a világ asszonyainak problémáit. El kell mélyítenünk a szolidaritást a kapitalista és a fejlődő országok asszonyaival és kidomborítani azokat a tényezőket, amelyek bennünket egy új, szebb világ megteremtésében, gyermekeink boldog jövőjének biztosításában összekötnek. Az 1975-ös esztendő történelmi év. A fasizmus feletti győzelem, a Nagy Honvédő Háború befejezésének jubileumi éve olyan elkötelezett munkára ösztönözzön mindnyájunkat, amely méltó a nagy évfordulóhoz.

VALENTYINA

VAVILINA,

a 13 milliós példányszámban megjelenő Rabótnyica főszerkesztője:

— A Nők Nemzetközi Éve olyan esztendő, amelynek tükröznie kell azt, hogy még jobban egyesítettük erőnket, még jobban segítettük egymást a problémák megoldásában Az egyik ilyen közös feladatunk az ifjúság nevelése. Ezen a területen még igen sok a tennivaló. Jó családapát, jó anyát kell nevelnünk gyerekeinkből, és olyan gazdát, aki megbecsüli, gyarapítja a szocialista társadalom vagyonát. Nem elég szakképzettséget, diplomát adni a fiatalok kezébe, hivatásszeretetre kell nevelni, hogy megbecsüljék a munkájukat, jól érezzék magukat a munkahelyükön, jók legyenek a kapcsolataik a munkatársaikkal.

BARBARA KUSIEL-MOROZ,

az egymillió nyolcszázezer példányszámban megjelenő lengyel nőlap,, a Przcyjaciaolka képviselője:

— A lengyel nő már a barikádokon egyenjogúsította magát, amikor vállvetve harcolt a férfiakkal hazánk felszabadításáért. Egyenlő részt vállalt az országépítésből is az élet minden területén. Helyzetünk az elmúlt harminc esztendő alatt megszilárdult, nálunk is, mint a többi szocialista országban, megkülönböztetett tisztelet övezi a dolgozó nőt, anyát. A gyakorlat azt mutatja, hogy a pályaválasztás irányítására kell még jobban odafigyelnünk, mert nem minden munkaterület alkalmas a nőknek. A munkaelosztásnál szervezeti sajátosságukat, anyai mivoltukat is figyelembe kell venni. Az ilyen jellegű felmérés és intézkedés életbeléptetése megkönnyítené a dolgozó anyák helyzetét.

LIESELOTTE TOMS-HEINRICH

az NDK nőlapja, a Für dich főszerkesztője:

— Nők nélkül a szocializmus építését el sem lehet képzelni. Megteszünk mindent, ami erőnkből, képességeinkből telik, igyekezetünket társadalmunk megbecsülése övezi. Hogy milyen volt a munkásnők helyzete régen és ma, azt most lapunk hasábjain két beszédes napló közlésével kíséreljük meg bemutatni. Az egyiket egy ma már nyugdíjas olvasónk irta fiatalkorában, a másikat egy mai fiatal lány. Biztosan elgondolkodásra késztető összehasonlítás lesz. A női jogok biztosításának harcát Clara Zetkin indította el. Riporternőnk most Dániában jár, azokon a helyeken, ahol a forradalmár asszony élt, dolgozott és elindította azt a folyamatot, amelyből számunkra emberhez méltó valóság fakadt.

THAI THI MINH DÚC,

a vietnami nőlapok háromtagú küldöttségének tagja:

— A háborús károk felszámolása, a tönkretett ország felépítése sok áldozatot követelt, emiatt még nem fordíthatunk kellő figyelmet a nők helyzetének javítására. De ahogy betelnek a bombatölcsérek, behegednek hazánk sebei, úgy fogunk egyre több erőt, időt fordítani az életfeltételek javítására. Nőlapjaink küldetése egy új típusú, politikai ismeretekkel és szaktudással rendelkező nő formálása, aki amellett, hogy nagy teher, felelősség nehezedik vállára, hármas funkciójában helyt áll. A Nők Nemzetközi Éve jó alkalmat nyújt arra, hogy még nagyobb megbecsülésben részesítsük a hős vietnami anyát.