Nő, 1975 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1975-02-13 / 7. szám

vagy unikumot. Az éjszaka kicsit fájt a gyomrom. Anna nem engedte el a férfi tekintetét: — A kedvedért, szívesen — tudta, hogy a börtönkoszt meg­viselte a férfit, különben ritkán ivott. — Legyen unikum. A szénfekete hajú, cigányos szépség ringva hozta a gyomor­erősítőt, amely nemcsak gyógyít, hanem könnyű mámorral is meg­ajándékozza híveit. Erre az őszi verőfényreI — Egészségedre, Misu! A keliemetesen kesernyés pár­lat csakugyan jólesett. Derekas étvággyal kanalazták az illatos halászlét. Piroska, a tűzárasztó kocsmároslány, hosszú pillái alól figyelte őket, s egyszer csak az asztalhoz lépett: — A hal úszni kíván. Mit hoz­hatok? Rizlinget vagy kadarkát? A pirosat ajánlom. Valódi helvé­­ciai nemes kadarka! Osszenéztek. — Kérünk fél litert abból a feudális kadarkából I — rendel­kezett Mihály, megvesztegetve az őszi hangulattól. A lány igazat szólt: Helvécia tiszta szülötte egyszerre borzolta ínyüket, melengette gyomrukat és nyargalászott ereikben . — Nem is feudális! Fenomená­lis! — csettingetett Mihály. — Sűrű, akár a bika vére. Na, még egy pohárral I — töltött. — Ezt a szépségedre, Anna Mária! — Fordítva — kacarászott az asszony. — Hát nem tudod, hogy Anna a második nevem? — E pillanatban csupán any­­nyit, hogy csak egy Anna van a világon A terasz másik vendégpárja: egy barna fiú meg egy szőke lány, kart karba öltve épp felke­rekedett. Az alanti Pálvölgyi­­barlangba Indultak, vagy fel a hegyre? Nem törődtek velük. Semmivel, senkivel. Összeért a szájuk. A látáhegy legurult a Szépvölgybe, mintha bukfencet vetne, majd táncra perdült kocs­ma és vendégfogadó. Édes és forró ízek égették ajkukat. Amikor kiapadt a fehér üveg, °iroska halk léptekkel közelített: • Szabad még egy fél litert? — Nem bánom! — tusakodott Mihály. — Különben, várjunk ki­csit ... Repülők zúgtak a fejük felett, a tiszta égre néztek: német stu­kák vijjogtak, mint vércseraj — Csak ez a háború ne lenne — sóhajtott a kocsmároslány. — De ne tessék félni I Ha légózná­nak, közel a barlang. Olyan bú­vóhely aztán nincsen Pesten! — Es a turistaszálló? Nem elég biztonságos? — pillantott a lány­ra a férfi. — Vagy ilyenkor zárva? Kinyithatjuk... Nyithatunk szobát — mondta egyszerűen Pi­roska. — Most nincs vendégünk — tette hozzá. Anna a Hidegkút felé húzó stukák után nézett. Arca lángolt Unikumtól, kadarkától, kísértő szeptembertől, hullámzó vérétől, Piroska a második féllitert a turistafogadó függönyözött, két­ágyas szobájába vitte. A törött vázába aranysárga szirmú őszi­rózsát Illesztett. Napsugárnak ne­vezik a kertészek ezt a különle­ges fajtát, a Látóhegy honosát. A jégpáncélt, úgy látszik, néha az őszi napsugár jobban olvaszt­ja, mint a nyár heve. (folytatjuk) KULTURÁLIS mmmm bj ю eü ш ÉVFORDULÓK 1650 februárjában, 325 évvel ezelőtt halt meg René Descartes (kiejtve Dékárt), a híres francia filozófus. Értelmiségi családból szár­mazott és nyolc évig jezsuiták nevelték, de tanulmányainak nem volt más haszna, saját szaval szerint, mint hogy „mind jobban be­látta tudatlanságát“. Elhatározta, hogy az életet fogja tanulmányozni. Bejárt sok orszá­got és sikerült kikristályosltania filozófiája magvát: a matematika nyelvén kifejezhető tudományok egységét. Kapcsolatba lépett kora nagy elméivel. Főleg a szabad gondolkodást akkoriban jobban biztosító Hollandiában élt, ott Irta filozófiai műveit, amelyekben a világ­­egyetemet és szemlélőjét, az embert, maga­tartásának szabályait, a tudományos igazságok kutatásának módszereit stb. mutatta be. Mű­veit latinul és nagyobbrészt franciául irta. Ez, valamint gördülékeny, közérthető stílusa fo­kozta azok népszerűségéti Érdeme, hogy vilá­gos meglátásaival megszabadította a tudo­mányt a dogmatikus teológiától, az elavult nézetektől — szerinte minden emberben meg­van a képesség az igazság megismerésére. Nagy hatással volt kora irodalmára és erköl­csi felfogására is. ö volt a racionalizmus és az analitikus geometria egyik megalapítója 55 évvel ezelőtt halt meg Szinyei-Merse Pál, a híres magyar festőművész. 15 éve halt meg Huszka Jenő, a magyar operettmuzsika kiváló úttörője és klasszikusa. 5 évvel ezelőtt halt meg Lord Bertrand Russel angol filozófus, a lelkes békeharcos. 470 éve született Mikolaj Rej lengyel költő, a lengyel irodalom „Atyja“ 125 évvel ezelőtt született Dominik Sku­­tecky szlovák festő. Legjelentősebb képein a dolgozó emberek és a gyárak életét ábrázolta A Nö KÖNYVESPOLCÁRA Passuth László: A HARMADIK UDVARMESTER A nagy formátumú történelmi regények kedvelői ismét egy nagyszerű Passuth-könyv­­ben gyönyörködhetnek. Az ismert szerző ez­úttal Diego Velázquezt, a XVII. század első felében élt spanyol festőt választotta hőséül. Velázquez, min IV. Fülöp udvari festője négy évtizedet tölt a hatalmasok között, s nemcsak a művész szemével látja az embereket és ese­ményeket, hanem a csendes, töprengő ember éles megfigyelőképességével is. Nem vakltja el az udvar fénye, olykor inkább fárasztja a merev infánsok és infánsnők hosszú sora, 8 ilyenkor elkalandozik Madrid külvárosaiba. Itt találja meg új és izgalmas modelljeit, kovácsokat, szövőnőket, egyszerű embereket. A regény egyúttal nagyvonalú, átfogó korrajz is, amely nemcsak a hanyatló spanyol világ­­irodalom viszonyaiba, hanem egész Európa történelmi színpadára betekintést nyújt. A könyv a Szépirodalmi Könyvkiadó gondozá­sában a Madách Könyvkiadó közvetítésével jelent meg.- gé -KANYADI SÁNDOR Február hónapja Február hónapja azért olyan kurta, fogyatékján már a kolbász meg a hurka. Márpedig a télnek, azt mindenki tudja, nemcsak kívül, bévül is kell a jó bunda. Addig tart tehát, míg akad a padláson, minek jó étvággyal a nyakára hágjon, TORDON ÁKOS Mese a FÜSTRŐL Az égben, a földben, a viz alatt, a fű alatt mélyen elrejtve lakott a Tűz, lányával, a Lánggal, és fiával, a Füsttel. Ég el nem árulta, föld el nem árulta, hallgatott a viz, hallga­tott a fű. Állat nem tudta, ember sem tudta, A Tűz égett, a Láng lán­golt, a Füst kesergett: — Világot akarok járni, anyám, engedj utómra I — Nem tehetem, fiami Árulóm lennél, s örökre átkoználakI A Láng lángolt és táncolt, és pici nyelveket öltögetett a füstre. És múlt az idő, és semmi sem változott: a Tűz égett, a Láng lángolt, és a Füst kesergett. — Világot akarok látni, anyám, engedj utómraI — kérlelte anyját. Az a fejét rázta: — Nem tehetem, liaml Árulóm lennél, s örökre átkoználak! Ekkor a fiú kis időre és titokban eltávozott. Találkozott a Széllel, az a hátára kapta, és elvitte őt a kí­gyóhoz. A kígyó már várta. A Füst elmondta neki a Titkot. Otthon a Tűz égett, a Láng lán­golt, a Füst beállított észrevétlen, s azontúl nem kesergett. A kígyó pedig elmondta minden állatnak a Titkot. És minden állat sorra elment a Tűzhöz, de egyik sem tudta meghódítani. Akkor az állatok elmentek az Emberhez, és az Ember elment a Tűzhöz és meg­hódította. A Tűz örökre elhagyta házát, és Így szólt az Emberhez: — Minden időkre hatalmassá teszlek. A fiának pedig ezt mondta: — Te elárultál engem, s én ezért megátkozlak, és az idők végezetéig elűzlek magamtólI Ezért száll a füst a tűzből, ezért csavarodik a magasba, és ezért lett a világ vándora. De ha már se gömböc, se kolbász, se hurka, február hónapja magát összehúzza. Mintsem hogy tengődjék spenóton, salátán, inkább egy-két nappal hamarabb odébbáll. Fölül az utolsó ródlira, szánkóra, nehogy még a hó is kifogyjon alóla. Doromboló CSANÁDI IMRE Fagy kinn, fagy, hó van nagy — most ideje, most fagyjon, akár bele-REJTVÉNYÜNK: szakadjon, csak a kályha mormoljon, vén cirmos doromboljon: elnyugszunk esténként édesanyánk meséjén. Vezesd egy vonallal mindegyik ál­latot saját táplálékához! A képet (esetleg rajzoljátok le) küldjétek be címünkre: Nő szerkesztősége, 80100 Bratislava, Prazská 5. — Gyermekeknek. A lapunk 3. számában közölt képekhez a legjobb mesét írta: Juhász Attila, Cierna nad Tisou (Tiszacsernyő). Jutalomban részesül.

Next

/
Thumbnails
Contents