Nő, 1975 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1975-02-13 / 7. szám
г г < § % S о нн С Ё ban, szén vednek, gyakori a hasmenés, nem képesek összpontosítani, duzzadt a pajzsmirigyük, s bőrük feltűnően izzadt, ragadós. Ebben az esetben, ha a vizsgálatok során bebizonyosodott, hogy indokolt a hormonális gyógykezelés „csodákat“ tehet. Persze, ha indokolt... Közismert tény, hogy nálunk jóddal dúsított sót árusítanak. Ez a kormányrendelet az orvostudósok javaslatára született meg, s mint ismeretes, azóta lényegesen csökkent a golyvásodás előfordulása, még azokon a vidékeken is (főleg a Csallóközben), ahol ez igen gyakori volt. A hormonok szerepe a gyermek nemi fejlődésében valóban nagyon fontos. Persze itt is elmondhatjuk a csaknem általános tételt: vannak gyermekek, akik nemileg előbb, s vannak akik később fejlődnek ki. Ám lássuk az „anyatermészetet“: van olyan cseresznyefajta, amelyik korán érik, s van, amelyik későn. Pontosan így van ez az embernél is ... Vannak kislányok, akiknél az első menstruáció 10—11 éves korban jelentkezik, vannak, akiknél 15—17 éves korban. A fiúknál is: 11—12 évesen sokan nemileg érettek lesznek, de vannak, akik csak 17—18 évesen. Ez is, az is teljesen normális. A felnőtté érés fiziológiai „órarendje“ teljesen egyéni! A serdülőkort azonban többféle szerv működése előbbre hozhatja, vagy késleltetheti. S ilyenformán természetesen a hormonokat, főleg a nemi hormonokat termelő mirigyek csökkent vagy túlzott működése is. Az orvostudomány ismer olyan eseteket is, habár igen ritkák, hogy kislányoknál rendkívül korán megjelent az első havi vérzés. Az ellentéte is előfordul: a gyermek egyáltalán nem kerül serdülőkorba, aminek oka lehet a hipofízis, az agyalapi mirigy vagy a nemi hormonokat termelő mirigyek csökkent működése, esetleg az utóbbiaknak teljes hiánya. A nemi hormonok „termelésének“ megindulása után alakul ki a jellegzetesen női-, illetve férfialak. A nemi hormonok hiányát ma már eredményesen lehet kezelni. A kezelés ugyan hosszadalmas, de hatására a lányoknál fejlődni kezd a mell, megindul a havi vérzés, a fiúknál a kezelés után férfiassá válik az alak, pelyhedzeni kezd a bajuszka, megvastagszik a hang és így tovább. Ilyen esetekben azonban kérdéses, hogy képesek lesznek-e gyermeket nemzeni, illetve szülni. Gyakori eset, hogy a kisfiúknál a here nem száll le a herezacskóba, hanem fönt marad a hasüregben. Ezen a rendellenességen is gyakran segít az időben alkalmazott hormonkezelés. A beteges gyermekkori kövérségnél sok szülő tévesen gyanakszik hormonzavarra. A kövér gyermek a legtöbb esetben a helytelen táplálkozás, a helytelen életmód áldozata. A hormonzavar okozta kóros kövérség a gyermekkorban a legritkább esetek közé tartozik. Végezetül, de nem utolsósorban, ismételten szeretném hangsúlyozni, hogy a szülőknek nem kell megijedniük, ha gyermekük a serdülőkorba érve egy kissé megelőzi társait, vagy „lemarad“ tőlük. Az alapiskola diákjait (15 éves korig) minden évben megvizsgálja az iskolaorvos, s ha olyan tüneteket észlel, amelyek esetleges rendellenességekre utalnak, a gyermeket elküldi szakorvosi vizsgálatra. Társadalmunk gondoskodása a felnövekvő nemzedékről valóban mindenre kiterjed. Feljegyezte: LÄNG £VA Vonal alatt Rosszmájúságom óráiban őszintén szólva már arra is gondoltam, hogy miiéle férfiak lehetnek ezek a meteorológusok? Talán a férfiaknak abba a kategáriájába tartoznak, akik sorozatosan csalódnak a nőkbenf Akik a házasságban sem voltak szerencsések, mert dühöngő Xantlppékkel kötötték össze boldogtalan életüket? Vagy olyanok, akikkel minden nő elbánik? És így állnak bosszút, ilyen „nemesen", szakmai szintent Vagy talán csak nem tanulták meg, nem vették sohasem észre, hogy az emberiség hány dühöngő, pusztító férfit produkálta (Például Itt van mindjárt az A betű: Álba — vérengző spanyol kormányzó a 16. században; L betű — Lóránt, tébolyodon hősszerelmes, akinek történetét a reneszánsz költő, Ariosto irta meg „Az örjöngő Lóránt"ban; D betű — Dzsinglsz kán egy egész földrészen viharzott keresztül; C betű — Cesare Borgia, középkori szerencselovag, halomra gyilkolta az embereket, akik nem tetszettek neki és Így tovább, akadna még példa közelebbi dátumokkal Is! A további felsorolás helyett inkább azt mondom el, hogy amikor kezembe került a „Magyarország" január 12-kl száma azonban eszembe ötlött a nagybetűs cim a „Henry hurrikán". Végrel Van igazsági Ne szidjuk immár többé a meteorológusokat, végre egy férfi nevű hurrikán. Nosza, nézzük csak, ki volt az a bölcs, az a minden meteorológusok gyöngye, aki végre objektiv tudott lenni. Lélegzetvisszafojtva lapozok egyet, és jaj, nyomban a harmadik oldalon kiderül, hogy ez a Henry nem természeti jelenség, nem bizony, hanem Henry Kissinger, az Egyesült Államok külügyminisztere, a politikus, történelemtanár. Megfenyegette a közel-keleti olajtermelő országokat, hogy ha továbbra is makacskodnak, jön ám Uncle Sam és elhúzza a nótájukat. Vagyis; az Egyesült Államok nem riad vissza a fegyveres beavatkozástól sem. Érthető, hogy ez a hivatalosan elhangzott kijelentés nagy vihart kavart tel a világpolitika színpadán. Hát Így jártam ... S mivel az ilyen tormán fenyegető hurrikánokat még úgy sem szeretem, mint a női névvel indokolatlanul megjelölteket, úgy gondoltam, hogy tiltakozásomat a meteorológusoknál későbbre halasztóm, mert előbb talán Henrynek kellene szólni. .. Hz 9 g_~ NEMETH IZABELLA írta történet A palatábla és a lecke Az egyik órán az én kedves tanító nénim házi feladatnak egy mondatot adott fel, amelyet a palatáblára kellett másnapra leírni. Énnékem édesanyám munkát adott, és ezért nappal nem tudtam leírni a feladatot. Mert abban az időben reggel nyolctól délelőtt tíz-tizenegy óráig, délután egy órától három-négy óráig volt a tanítási idő. Már egészen esteledett, és gondoltam, talán már írhatom a leckém, és kértem édesanyámat, szóljon apámnak, hogy engedjen már írni. Már egészen sötét volt a kicsi szobánkban, mert az ablakocska nem adott fényt az esti homályban. Én feltérdeltem a nagy ládára és az ablakba tettem a palatáblámat és elkezdtem a palavesszőmmel írni a feladott leckét. Apám odajött és ránézett a már felírt betűkre, és azt mondta: — Törüld le, és azt írd, amit én mondok! Egy szót sem mertem szólni, és szót fogadtam. Apám ezt diktálta: Világ proletárjai egyesüljetek! Nagyon sötét lett, mire leírtam, alig láttam már a betűket és a vonalakat a palatáblán. A mondat nem jól sikerült. Mivel másnap sietnem kellett az iskolába, meg sem néztem a palatáblámat. A tanítási órán a tanító néni azt mondta: — No, gyermekeim, most pedig mutassátok meg a feladatot. Körbe járt és mindegyik tanuló felállva megmutatta az írását. Én nem álltam fel, csak lehajtottam a fejem és nem mertem felolvasni. A tanító nénim azt kérdezte: — Izabelka, te nem írtad le a házi feladatot? Én lehajtott fejjel csak hallgattam. De 6 kihívott az asztalhoz és azt mondta: — No, mutasd, mit írtál? Én odaadtam a táblám és sírva mondtam, hogy apám ezt diktálta, és szót kellett fogadnom, mert megvert volna, ha nem ezt írom. ö ránézett a palatáblámra, majd rám, és így szólt: — A mondat jó, csak helyesírási hibát követtél el. Igen, a sötétség volt az oka, hogy rosszul írtam egy szót. A tanító nénim azt mondta: — Itt az asztalnál most szépen letörülöd a szivaccsal és a helyedre mehetsz. Én nagyon boldog voltam, hogy nem kaptam packát, sem rosszabb nem lett az osztályzatom. Sokáig elgondolkoztam még ezen az eseten. Szórakozásaim Amikor én kislány voltam, édesanyám nem vehetett nekem alvó hajas babát, de még porcelánt sem, mert akkor az volt a divat. Ha néha kiszabadulhattam az utcára a többi gyerek közé, nagyon örültem. Rongyból csináltak a nagyobb gyerekek labdát, ezt teletömték kóccal, vagy rongydarabkákkal, és bevarrták, s ezzel a labdával csapócskát játszottunk. Elosztódtunk két csapatba és a labdát ütővel egyik csapat a másiknak dobta. Ha nem tudták elkapni, zálogot adtak. Babát is mi csináltunk magunknak. Két fát kereszt alakban egybedrótoztunk és rongyból fejet készítettünk, a szemét, orrát fekete cérnával kivarrtuk. A ruháját szintén maradék rongyokból varrtunk mi, gyerekek. És játszottunk kendergubát, ami abból állt, hogy körbe álltunk, megfogtuk egymás kezét és egyszerre énekeltünk. A kör közepén ketten táncoltak mindig felváltva. A legkedvesebb játékaim közé tartozott a következő: „Lányok mennek a faluba gyöngyös koszorúba, Utánuk meg a legények sárga sarkantyúba. Bújj bukros, bújj, gyöngyös koszorú.“ Ezt a játékot vasárnap délután szoktuk játszani. Párosával felálltunk, a karunkat felemeltük, megfogtuk egymás kezét, és a fenti éneket énekelve bújt át mindig egy pár a felemelt karunk alatt. Sokszor az utca egyik végén kezdtük a Bújj, bújj zöld ág-at is, és az utca másik végén fejeztük be. Nagyon sok jó játékot játszottunk mi, gyerekek, és sok szép gyermekdalt énekeltünk. Ha elgondolkodom az elmúlt évtizedeken és eszembe jutnak ezek a dolgok, talán most utólag is boldog vagyok, mert az ember kívánja a szépet és a jót. Mindig szerettem a fantázia mesés világát, már gyermekkoromban is, talán mert nagyon sivár és szomorú volt az életem nagy szegénységünk miatt. Azért írom le gyermekkori szórakozásaimat, mert a mai gyermekek, s fiatalok már el sem tudják képzelni, hogy milyen boldogok voltunk mi ötven évvel ezelőtt, ha ezeket a népi játékokat játszhattuk, és közben elfelejthettük nehéz életünket. (folytatjuk)
