Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1974-02-08 / 6. szám

- MIRE VAN JOGA A VÁSÁRLÓNAK? -KELETEN

A 700 éves jubileumát ünneplő Sabinov eddig történelmi levegőt árasztó architektúrájáról volt nevezetes. A város főtere, a tér közepén álló masszív falú városházával és templommal, melyet jellegzetes patríciusházak koszorúja övez —, a múlt századokat idézi. A Szepességben található jellegzetes városkákra emlékeztet, különben kisváros, mely a hegyhátak között meglapulva várja a huszadik század változásait, az iparosodás áramlatát.

A hétszázadik évforduló, nemcsak a kerek jubileum folytán válik majd a városka életének nevezetes dátumává, hanem azért is, mert éppen ebben az Időszakban következett be a városban jelentős változás. Sablnov bútorgyárat kapott. Méghozzá országunk legkorszerűbb bútorgyárát. A kisváros nevét megtanulja nem csak az ország vásárló (és újságolvasó) közönsége, hanem a külföldi is, hiszen a korszerű gyárcsarnokból már az első évben jelentős exportigényeket elégítenek ki.

De ne vágjunk a dolgok elé.

A Kosicei Kohóépítészeti Vállalat (Hutné stavby n. p.) jelentős beruházási feladat megoldásához látott hozzá. Tájékoztatóul közölhetjük a pénzben kifejezhető értékét: 57 millió korona. Nem egészen három év alatt a városka mögötti mezőn, két hónappal a határidő előtt felépült az üzem, a raktárak, az adminisztrációs épület, a garázsok, a fűtőház, az úthálózat és a vasúti bekötővonal. Ma már próbaüzemeltetéssel a közkedvelt „Belmondo" típusú lakószoba sorozatgyártása folyik a korszerű gépeken.

A kohóépítészeti vállalat 1. számú

részlege jelentős munkát végzett. Minden dolgozó dicséretet érdemel, aki ezen az építkezésen részt vett, mert gyakran a különlegesen igényes és nehéz körülmények között is helytálltak. Külön meg kell neveznünk az építésvezető Pollák József elvtársat, aki sosem ismert megoldatlan feladatot, személyes példamutatással bizonyította, hogy munkáján felül politikai és erkölcsi célja is az építkezés minél előbbi befejezése. Megemlítjük még a Kokanií brigádot, amely szinte valamennyi égető feladat megoldásából kivette a részét az építkezés kezdetétől a befejezésig. Valamennyi betonozási munka 95 százalékát ők végezték. Jelenleg az úthálózat utolsó métereit betonozzák, hogy az időjárás viszontagságai ellenére akadálymentes legyen a közlekedés.

A két hónappal megrövidített átadási határidőnek jelentős népgazdasági haszna lesz. Az üzem fiatal Igazgatója, Fischer Gabriel elvtárs tájékoztat az új gyár paramétereiről. A jövő évben még csak mintegy ötven százalékos lesz a termelés, de így Is hetvenegy és fél milliós értéket termel az üzem. Százszázalékos termeléssel az új üzem kapacitása eléri majd a 127 millió koronát. A jövő év folyamán 4700 lakószoba gyártását tervezik, ebből 1000 darabot szovjet exportra.

Végigjártuk az üzemet. A Spisská Nová Ves-i Novy Domov vállalat tapasztalt szakemberei végzik a modern berendezéseken az új munkaerő betanítását. Ez az új gyár is a Spiíská Nová Ves-i bútorgyár részlege lesz, mint majd a következő két üzem, melynek építését a közeljövőben kezdik meg Liptovsky Mikulás és az ipartelepítésre oly régen

váró Král’ovsky Chlmec (Királyhelmec) ható rában.

Nem véletlen tehát, hogy a gépi berendezéseket szállító nyugatnémet „HACKEMACK" cég, különösen nagy súlyt helyez a gépi berendezések elsőrendű működésére, hiszen számára a sabinovi bútorgyár további megrendelések záloga. Valóban a gépi berendezések működése a laikus szemlélőt csodálatra, a szakembert viszont elismerésre készteti. Megálltunk a lakkozó szalag mellett, amely emberi kéz beavatkozása nélkül magas, illetve tompa fényű felületi mázt von a félkész árura. Csodálatot ébresztett bennünk a programvezérlésű fűrészasztal is, omely o komputer

által megszabott program szerint végzi a dolgát, s a kezelőszemélyzet csupán ellenőrzi, vagy megváltoztatja a nagy teljesítményű gép feladatkörét. Nagyon ötletes a félig kész cikkek, nyersanyagok és készáru szállításának a megoldása. Az üzem vezetője szerint ilyen korszerű anyagmozgatásra hazánkban még nincs példa. Az üzem csarnokait görgős szállítószalagok szövik át, amelyek szakaszonként egy futókocsi segítségével csatlakoztathatók egymáshoz. így a nehéz fizikai munkát tökéletesen kiküszöbölték, hiszen a görgők hátán bármilyen mennyiségű anyag egy tízéves gyermek erejével továbbítható. Szólhatnánk még a furnírlemezeket összevarró varrógé-SE PÉNZ, SE P0S2I0?

A reklamáció a vevő, a megrendelő érdekeit védi, hogy a kereskedelem részéről ne érhesse károsodás. Két éve lépett életbe a kereskedelmi minisztérium által kiadott Reklamációs jogszabályzat, amely a vásárlók érdekeit védve, magába foglalja azokat a feltételeket, amelyek alapján minden állampolgárnak joga van a megvett vagy csináltatott hibás árucikk reklamálására. Minden kereskedelemmel foglalkozó szervezet, intézmény, már évek óta foglalkozik a vásárlók jogkörének kiszélesítésével, de vajon azok, akiknek érdekéről szó

van, ismerik-e kellőképpen vásárlói jogaikat? Elnek-e vele, hogy ne érje őket károsodás?

Az a tapasztalatunk, hogy sokan nem tudnak róla, mert habár a reklamációs jogszabályzaí kimondja, hogy — „Ezt a reklamációs jogszabályt köteles minden kiskereskedelmet folytató ipari szövetkezet és a szlovákiai kereskedelmi vállalat saját üzlethelyiségeiben nyilvános, könnyen hozzáférhető helyen kifüggeszteni!" — mégis vannak még üzletek, ahol egyáltalán, vagy csak úgy függesztik ki, hogy ne nagyon tűnjön szembe. Ha mégis? — nos, még akkor sem biztos, hogy a felelőtlenség, a lelkiismeretlenség nem nyirbálja-e meg jogaikat? Példa erre az alábbi eset is.

* * *

Régen volt már, amikor S. J. néni az utolsó télikabátot vette magának. Hétszázötven korona özvegyi nyugdíjból meg kell gondolnia egy beteg asszonynak, mikor csináltat télikabátot, ha már kész kabátot nem talál az alakjára. Amikor gondosan kefélgette, molyoktól óvta vagy téli hidegben a szekrényből kiakasztotta a kopni kezdő régit, hányszor elgondolta, eltervezte, hogy újat varrat. Kéthónapos nyári brigádmunkájáért kapott keresetéből szövetet vett.

Tudta jól, hogy kevés a varroda, a szabóság, ezért sok a munkájuk. Már szeptemberben elutazott az ismerősök által ajánlott kisvárosba és felkereste a Vzorodev férfiszabóságot. Egy szép, egyszerű télikabátot rendelt magának. A szabómester méretet vett, az üzlet vezetője kiállította a megrendelőlapot, ő a mutatott helyen aláírta és alig várta a próba napját. A kijelölt napon elutazott a próbára, rábízva magát a szabó szakértelmére. Egyedül ment, mert ki is fáradna, utazna vele? Már a próbán úgy látta, rövid a kabát. De megnyugtatták, hogy kívánsága szerint kiigazítják. A második próbánál — a tükörnél nem volt villany — úgy tűnt, a kabát megfelelő, mert nem látta, hogy hozzátoldotlák az anyagot. Kifizette a kabátot, hazavitte, és csak másnap vette észre a toldást. Nem azért fizetett 390 koronát az anyag méteréért, 549 koronát a varratásért, hogy ilyen kabátja legyen. Visszavitte.

És ekkor kezdődött a kálvária. Azzal fogadták, hogy a szabó az ő kérésére csinálta a kabátot rövidre, ő a megrendelőlapon saját írásával ezt elismerte. Amikor a kabátot kifizette, elvették tőle a megrendelőlapot, és egy számlát kapott helyette