Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1974-02-08 / 6. szám

- MIRE VAN JOGA A VÁSÁRLÓNAK? -KELETEN A 700 éves jubileumát ünneplő Sabi­­nov eddig történelmi levegőt árasztó architektúrájáról volt nevezetes. A vá­ros főtere, a tér közepén álló masszív falú városházával és templommal, me­lyet jellegzetes patríciusházak koszorúja övez —, a múlt századokat idézi. A Sze­­pességben található jellegzetes város­kákra emlékeztet, különben kisváros, mely a hegyhátak között meglapulva várja a huszadik század változásait, az iparosodás áramlatát. A hétszázadik évforduló, nemcsak a kerek jubileum folytán válik majd a vá­roska életének nevezetes dátumává, ha­nem azért is, mert éppen ebben az Idő­szakban következett be a városban jelentős változás. Sablnov bútorgyárat kapott. Méghozzá országunk legkorsze­rűbb bútorgyárát. A kisváros nevét meg­tanulja nem csak az ország vásárló (és újságolvasó) közönsége, hanem a kül­földi is, hiszen a korszerű gyárcsarnok­ból már az első évben jelentős export­igényeket elégítenek ki. De ne vágjunk a dolgok elé. A Kosicei Kohóépítészeti Vállalat (Hutné stavby n. p.) jelentős beruházási feladat megoldásához látott hozzá. Tá­jékoztatóul közölhetjük a pénzben kife­jezhető értékét: 57 millió korona. Nem egészen három év alatt a városka mö­götti mezőn, két hónappal a határidő előtt felépült az üzem, a raktárak, az adminisztrációs épület, a garázsok, a fűtőház, az úthálózat és a vasúti bekö­tővonal. Ma már próbaüzemeltetéssel a közkedvelt „Belmondo" típusú lakószoba sorozatgyártása folyik a korszerű gépe­ken. A kohóépítészeti vállalat 1. számú részlege jelentős munkát végzett. Min­den dolgozó dicséretet érdemel, aki ezen az építkezésen részt vett, mert gyakran a különlegesen igényes és ne­héz körülmények között is helytálltak. Külön meg kell neveznünk az építés­­vezető Pollák József elvtársat, aki sosem ismert megoldatlan feladatot, személyes példamutatással bizonyította, hogy mun­káján felül politikai és erkölcsi célja is az építkezés minél előbbi befejezése. Megemlítjük még a Kokanií brigádot, amely szinte valamennyi égető feladat megoldásából kivette a részét az épít­kezés kezdetétől a befejezésig. Vala­mennyi betonozási munka 95 százalékát ők végezték. Jelenleg az úthálózat utol­só métereit betonozzák, hogy az idő­járás viszontagságai ellenére akadály­mentes legyen a közlekedés. A két hónappal megrövidített átadási határidőnek jelentős népgazdasági haszna lesz. Az üzem fiatal Igazgatója, Fischer Gabriel elvtárs tájékoztat az új gyár paramétereiről. A jövő évben még csak mintegy ötven százalékos lesz a termelés, de így Is hetvenegy és fél mil­liós értéket termel az üzem. Százszáza­lékos termeléssel az új üzem kapacitása eléri majd a 127 millió koronát. A jövő év folyamán 4700 lakószoba gyártását tervezik, ebből 1000 darabot szovjet exportra. Végigjártuk az üzemet. A Spisská Nová Ves-i Novy Domov vállalat tapasz­talt szakemberei végzik a modern be­rendezéseken az új munkaerő betanítá­sát. Ez az új gyár is a Spiíská Nová Ves-i bútorgyár részlege lesz, mint majd a következő két üzem, melynek építését a közeljövőben kezdik meg Liptovsky Mikulás és az ipartelepítésre oly régen váró Král’ovsky Chlmec (Királyhelmec) ható rában. Nem véletlen tehát, hogy a gépi be­rendezéseket szállító nyugatnémet „HACKEMACK" cég, különösen nagy súlyt helyez a gépi berendezések első­rendű működésére, hiszen számára a sabinovi bútorgyár további megrendelé­sek záloga. Valóban a gépi berendezé­sek működése a laikus szemlélőt csodá­latra, a szakembert viszont elismerésre készteti. Megálltunk a lakkozó szalag mellett, amely emberi kéz beavatkozása nélkül magas, illetve tompa fényű felü­leti mázt von a félkész árura. Csodála­tot ébresztett bennünk a programvezér­lésű fűrészasztal is, omely o komputer által megszabott program szerint végzi a dolgát, s a kezelőszemélyzet csupán ellenőrzi, vagy megváltoztatja a nagy teljesítményű gép feladatkörét. Nagyon ötletes a félig kész cikkek, nyersanyagok és készáru szállításának a megoldása. Az üzem vezetője szerint ilyen korszerű anyagmozgatásra hazánkban még nincs példa. Az üzem csarnokait görgős szál­lítószalagok szövik át, amelyek szaka­szonként egy futókocsi segítségével csatlakoztathatók egymáshoz. így a ne­héz fizikai munkát tökéletesen kiküszö­bölték, hiszen a görgők hátán bármilyen mennyiségű anyag egy tízéves gyermek erejével továbbítható. Szólhatnánk még a furnírlemezeket összevarró varrógé-SE PÉNZ, SE P0S2I0? A reklamáció a vevő, a megrendelő ér­dekeit védi, hogy a kereskedelem részéről ne érhesse károsodás. Két éve lépett élet­be a kereskedelmi minisztérium által kia­dott Reklamációs jogszabályzat, amely a vásárlók érdekeit védve, magába foglalja azokat a feltételeket, amelyek alapján min­den állampolgárnak joga van a megvett vagy csináltatott hibás árucikk reklamálá­sára. Minden kereskedelemmel foglalkozó szervezet, intézmény, már évek óta foglal­kozik a vásárlók jogkörének kiszélesítésé­vel, de vajon azok, akiknek érdekéről szó van, ismerik-e kellőképpen vásárlói jogai­kat? Elnek-e vele, hogy ne érje őket káro­sodás? Az a tapasztalatunk, hogy sokan nem tudnak róla, mert habár a reklamációs jogszabályzaí kimondja, hogy — „Ezt a rek­lamációs jogszabályt köteles minden kis­kereskedelmet folytató ipari szövetkezet és a szlovákiai kereskedelmi vállalat saját üzlethelyiségeiben nyilvános, könnyen hoz­záférhető helyen kifüggeszteni!" — mégis vannak még üzletek, ahol egyáltalán, vagy csak úgy függesztik ki, hogy ne nagyon tűnjön szembe. Ha mégis? — nos, még akkor sem biztos, hogy a felelőtlenség, a lelkiismeretlenség nem nyirbálja-e meg jogaikat? Példa erre az alábbi eset is. * * * Régen volt már, amikor S. J. néni az utol­só télikabátot vette magának. Hétszáz­ötven korona özvegyi nyugdíjból meg kell gondolnia egy beteg asszonynak, mikor csináltat télikabátot, ha már kész kabátot nem talál az alakjára. Amikor gondosan ke­­félgette, molyoktól óvta vagy téli hidegben a szekrényből kiakasztotta a kopni kezdő régit, hányszor elgondolta, eltervezte, hogy újat varrat. Kéthónapos nyári brigádmun­kájáért kapott keresetéből szövetet vett. Tudta jól, hogy kevés a varroda, a szabó­ság, ezért sok a munkájuk. Már szeptem­berben elutazott az ismerősök által aján­lott kisvárosba és felkereste a Vzorodev férfiszabóságot. Egy szép, egyszerű téli­kabátot rendelt magának. A szabómester méretet vett, az üzlet vezetője kiállította a megrendelőlapot, ő a mutatott helyen alá­írta és alig várta a próba napját. A kijelölt napon elutazott a próbára, rábízva magát a szabó szakértelmére. Egyedül ment, mert ki is fáradna, utazna vele? Már a próbán úgy látta, rövid a kabát. De megnyugtat­ták, hogy kívánsága szerint kiigazítják. A második próbánál — a tükörnél nem volt villany — úgy tűnt, a kabát megfelelő, mert nem látta, hogy hozzátoldotlák az anyagot. Kifizette a kabátot, hazavitte, és csak más­nap vette észre a toldást. Nem azért fize­tett 390 koronát az anyag méteréért, 549 koronát a varratásért, hogy ilyen kabátja legyen. Visszavitte. És ekkor kezdődött a kálvária. Azzal fo­gadták, hogy a szabó az ő kérésére csi­nálta a kabátot rövidre, ő a megrendelő­lapon saját írásával ezt elismerte. Amikor a kabátot kifizette, elvették tőle a megren­delőlapot, és egy számlát kapott helyette

Next

/
Thumbnails
Contents