Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1974-02-08 / 6. szám

nak. Aztán gondolt még egyet, és eljuttat­ta a portrét a budapesti Színházi Életnek is ... S egyszerre kát fővárosban nyerte meg a versenyt! Most már — négy évtized múltán — inkább arra voltam kiváncsi, milyen ha­tással volt rá a lármás szenzáció? Hiszen közönséges filmgyári reklám-trükk volt; nem is méltó sem a nagy svéd filmszinész­­nőhöz, sem a fiatal kolozsvári asszonyhoz, aki úgy érezte, hogy mondanivalója van az emberek számára, és azt nem zongorá­val hangversenypódiumon, hanem szóval és egész lényével a színpadon kell kifejez­nie. Nem zökkentette-e ez ki saját valójá­ból? Felvonta a vállát, tűnődött. — Nem .. . mondta aztán. — Az akkor egészen más világ volt. Ma már talán nem is lehet megérteni. Egy élelmes pesti színházi vál­lalkozó ki akarta használni a szenzációt. Szerepet ajánlott fel egy revüben. Lehetett ennek ellenállni? Nem is akartam . . . Aztán egy négyszemélyes színmű egyet­len női szerepét osztották ki rá. Ettől megijedt. Mert hát olyan jól nem tud ma­gyarul. Végül mégis elvállalta . . . Sem egyik, sem másik szerepében nem láthat­tam. De alakításaival kapcsolatban na­gyon megbízható tanút idézhetek. Delly Ferenc mind a két darabban a partnere volt; egyszer — nem sokkal halála előtt — szóba hoztam Maria Cupceát. Azt mondta; „Nagyon tehetséges; én már akkor tudtam, hogy nem marad ő sokáig hasonmás!“ Hát nem is maradt. Hazajött, a maga eszközeivel s önmagából adni azt, ami adnivalója az emberek számára volt. . . S amikor — e látogatásom során — elő­kerültek az albumok, nyugodt lelkiismeret­tel összegezhettem; ez bizony nem kevés! Igaz, az I. számmal megjelölt gyűjtemény hatodik oldalán még az akkoriban oly nagy feltűnést keltett „győzelmek“ tanúját láttam; ez az arc mintha csakugyan Garbó akkori arca lenne. De ahogy tovább lapoz­tunk, olyan érzésem támadt, mintha gon­dolatban azt a hosszú, meredek és olykor kacskaringós utat jártuk volna be együtt, amely a „hasonmás“-tói önmagáig vezette el, a múltból a mába emelte; itt egy drá­mai változatban Madame Bovary, amott Karenina Anna ... Az utolsók Szófiája . . . A Hamlet Gertrúdja . . . Schiller Stuart Máriája . . . Nem lehet azonban elhallgatni azt sem, hogy ennek a különös kezdetű színész­­pályának a története akkor kezdett igazán önmaga fölé nőni, amikor ezekkel a sze­repekkel találkozott, és jellemzőnek érzem — mármint a mai román társadalomra jellemzőnek —, hogy ezekre a találkozá­sokra, egy kivételével, az elmúlt negyed­században került sor. Pedig — gondoljuk csak meg! — a köztársaság kikiáltásakor ő már bizony nem volt éppen fiatal.. . Egy sok évvel ezelőtti nagy sikerére emlé­keztettem; — Számomra — mondtam — a leg­nagyobb élményt mégis a Stuart Máriában nyújtotta ... — s vártam, hogy ehhez mit szól. — Tudja . , . — mosolygott, meren­gett —, az angol tv-sorozat s a nálunk vetített angol film is egészen másnak mu­tatta Stuart Máriát, mint amilyennek Schiller látta a maga korában. S egész biztos, hogy az angolok jobban tudják, milyen volt... De én egész pályafutásom során azt vallottam, hogy a színésznek mindig az írói mondanivaló kifejezésére kell törekednie, nem szabad a „szöveg ellen“ játszania; abból nem jöhet ki sem­mi jó .. . Hiszek benne, hogy ez így igaz, bár — ki tudja? — talán mindketten tévedünk. Annyi azonban bizonyos: sajnáltam, hogy nyugdíjazásával lezárult pályafutása. Le­hetett volna még mondanivalója. SOMLYAI LASZLÖ Bulla Elma és Madarasi József színművészek között az „Allion meg a menet" című magyar film nagymama szerepében értékes népművészeti és kerámia­tárgyak, hanglemezek. Kérdéseink: í. Hogyan hiv/ák a Lengyel Tu­dományos Akadémia profesz­­szornőjét, aki sikeres kutatá­sokat végez a Paleozológiai Intézet munkatársaként? 2. Hány nőt alkalmaznak a Len­gyel Népköztársaságban az egészségügyben? 3. Mi a neve annak a lengyel professzornak, akinek módsze­rét a szemműtéteknél ma már az egész világon alkalmazzák t A választ tartalmazó levelezőlap­ra ragasszák rá vagy rajzolják rá az olimpiai karikákat, L betű meg­jelöléssel. Két héten belül kérjük a választ címünkre: Nő szerkesztősé­ge 501 00 Bratislava, Prazská 5. Sikeres versenyzéstl ■ I : ÉRDEMES MEGNÉZNI RIVALDAFÉNY Aki látta annak idején Chaplin e filmjét, az bizonyára újra megnézi, o fiatalok vi­szont, akik Ismerik hanglemezről a filmet átszövő világhírű dalt, a: „Két kicsiny fehér balettcipő,.." édes-bús melódiáját — sürgősen váltsanak jegyet a moziba, mert ha van is Chaplinnek súlyosabb mondani­­valójú műve, ennél gyönyörűbb nincs, ű a film zeneszerzője, főszereplője, rendezője, sőt, a balettszámok koreográfiáját is maga készítette. A film 1952-ben Londonban ke­rült bemutatásra, és az akkor 62 éves Chaplin tulajdonképpen a maga klauni végzetét írta meg benne akkor, mikor vá­lasztott hazája, Amerika hálátlanul elüldöz­te a nagy művészt a kontinensről. Ma ki­tüntetésekkel árosztja el — de közben Chaplin már 84 éves lett. A kolibai filmstúdió két új filmmel jelent­kezik: REJTETT FORRÁS. Vladimír Bahna államdíjas rendező mű­vészi munkája e színes film, mely a XVI-ik században élő hírneves levocai (lőcsei) Pál mester életének egy szakaszát tárgyalja. A központi figura azonban Kristóf, Pál mester tehetséges segédje, akinek a ke­gyetlen bírói ítélet alapjón szinte ártatla­nul levágják a jobb kezét. Ebbe — a film szerint — Pál mester is hallgatólagosan beleegyezik. A pompás kiállítású, kitűnően fényképe­zett film — F. Lukes kameramonn avatott munkája. Főbb szereplői: Pál mester — Ctibor Filéík, Kriítof — Stefan Kvietik, Ma­ria — Magda Vásáryová, a bíró — Karol Machata és sok más ismert színművész OCOVAI PASZTORKOLTEMÉNY: A szlovák nép jellegzetes alakjainak remekbe szabott megtestesítője, Július Pántik, újra bebizo­nyította, hogy e szerepkörben felülmúlha­tatlan. A gyönyörű környezetben — Detva és Zvolen vidékén — felvett színes filmet Stefan Sokol forgatókönyve alapjón Jozef Zachar rendezte. Jozef Gollan számadójuhász a szövetke­zet derék tagja, aki ősi paraszti természe­tét, szűkebb hazája íratlan törvényeit ugyanúgy megtartja, mint amilyen becsület­tel védi a szövetkezet érdekeit, ö a három­­száz’juh védője, ura, ápolója és mikor lop­nak a rábízott állatállományból, élete árán is visszaszerzi azt. BUCK ES A PRÉDIKÁTOR A kiváló néger színész, Sidney Poltler, akinek a felejthetetlen Szökés bilincsben című, Stenley Kramer rendezte filmje, és a Tanár úr című angol filmje még élénken emlékezetünkben van — most e színes amerikai filmnek nemcsak főszereplője, ha­nem rendezője is. Az észak-déli háború befejezése utáni időkben játszódik a film, mikor is a győztes északiak törvénye szerint felszabadultak a négerek, de a déliek nem akarják kienged­ni kezükből az olcsó néger munkaerőket, inkább halomra gyilkolják őket. Csak a ha­sonló szenvedéseknek kitett indián törzsek nyújtanak nekik segítséget, hogy elérhessék az északiak területét. A prédikátort Harry Belafonte, a világhírű énekes alakítja. BOB HERCEG Huszka Jenő, a Gül baba, Lili bárónő és még sok nagy sikerű operett zeneszerzőjé­nek Bob herceg című operettjét immár má­sodszor filmesítették meg. A most Keleti Márton rendezésében készült látványos, színes, kosztümös film nagyon is modern mese: az albioni Bob herceg nem hajlandó a neki kijelölt hercegnőt oltárhoz vezetni, hanem kijátszva az udvar intrikáit, szerel­mét, a polgári származású szép Annie-t veszi feleségül. A főszereplők: Nagy Gábor, Szerencsi Éva, Páger Antal, Rátonyi Róbert, Bárdi György. A budapesti Állami Operához ba­lettkarának közreműködése teszi még vidá­mabbá az előadást. A barrandovi filmgyár a krimik kedvelői­nek okoz örömet, mikor Jirí Krajélk rende­zésében a GYANÚSÍTÁS című filmet bemu­tatja. Egy, a diplomácia körében lejátszódó bűnügyi történetet elevenít meg, melyben egy asszony a fasizmus alatt megölt férje gyilkosát hosszú évek után felkutatja és át­adja oz igazságszolgáltatásnak. A filmben Ladislav Chudík is szerepel és dlsztingvált, finom játékával nagyban emeli a film értékét. SIMKO MARGIT

Next

/
Thumbnails
Contents