Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1974-12-20 / 51-52. szám
1 b) mi a könyv címe és ki az írója: ff ^yXXAfs/ / X — yoV, HW^|-^S||(|II3JHWfflnnw^ai W „Ne tessék haragudni, hogy olyan régen H fj T'jXj A v^ BlL^yMáWCT nem írtam, de nem volt időm, mert minden ü \(\ rx/Ar<^^/wßS^ ;■■?.'•'•*" ViA- v-'lS-;’-. ■••.;; .',• ''T' ‘ ,' 1'7‘’V' / ' • ' *V( ' * . • — *" *-V^. •/•**] k •, , , > v/r ■- r/r ■ t. U<4 ■■■ . ' , ’ • . . •' >./ 1 NEWTON EBÉDEL V ^ Egy ember felkereste Newtont. Éppen közelgett az ebédidő. Az 3» inas közölte a látogatóval, hogy —n Newton a dolgozószobájában van, JTj és még egy órát dolgoznia kell. Utána pedig ebédelni fog. U Az ismeretlen elhatározta, hogy rV megvárja a tudóst az ebédlőben. Kis idő múltán a szolga feltálalta az ebédet ^ egy főtt csirkét. Eltelt ^ az egy óra. Newton késett. A ven*. dég elhatározta, hogy erőt gyűjt; leült az asztalhoz és elfogyasztotta a csirkét. Röviddel ezután meg|_ jelent Newton. A — Elnézést kérek, uram — szólt ^ az ismeretlenhez —, hogy ilyen so“ káig megvárakoztattam. De ügyeli bár megengedi, hogy megebédelni* jek, nagyon megéheztem. Ebéd Z után rendelkezésére állok. ^ Asztalhoz ült, de amikor meglátta a tányéron a csirkecsontokat, felnevetett.-- Látja, uram, milyenek vagyunk mi, tudósok I Egészen elfelejtettem, hogy már megebédeltem. A KÖNYVTÁRBAN TOLVAJOK VANNAK . . ■ . ■ ■ ■ Beketov, híres orosz tudós dolgozószobájába berohant egy izgatott szolga: — Nyikolaj Nyikolajevics! Tolvajok vannak a könyvtárban! A tudós nagy nehezen felocsúdott a munkából, és megkérdezte a szolgától: — No, és mit olvasnak? LÉNYEGES KÜLÖNBSÉG Egy amerikai újságirónő megkérdezte Albert Einsteint: — Mi a különbség az idő és az örökkévalóság között? — Drága gyermekem — felelte nyájasan Einstein —, ha volna időm, hogy megmagyarázzam mi a különbség, egy örökkévalóság telne el, mire megértené. TOLLKERESKEDŐ A nagy francia író, Victor Hugo Poroszországba látogatott. A határon a kérdőívet kitöltő csendőr megkérdezte tőle: — Mivel foglalkozik? — írok — felelte Hugo. — Azt kérdeztem, mivel keresi a kenyerét? — Tollal — hangzott a válasz. A csendőr beírta: „Hugo — tolikereskedő". TUSKÉS KEDVESKEDÉSEK : ' Vita hevében Voltaire-t idiótának nevezte egyik ellenlábasa. Voltaire mosolyogva nézett ellenfelére, és így szólt: — Kedves professzor, eddig én önt okos embernek tartottam, ön viszont idiótának nevez engem. Úgy látszik, mindketten tévedtünk. IGAZSÁG A HAZUGSÁGRÓL Mark Twain, az író odakísért egy dámát az ebédlőasztalhoz, és közben így szólt hozzá: — ön elbűvölő! — Sajnos, én nem viszonozhatom e bókot hasonlóval — felelte a dáma. Az író mosolyogva jegyezte meg: — tegyen úgy, mint én: hazudjonI a) Ki írhatta volna és kinek ezt a levelet, b) mi a könyv címe és ki az írója: „Ne tessék haragudni, hogy olyan régen nem írtam, de nem volt időm, mert minden délután öttől hatig föiolvasok egy öreg úrnak, s már egy fél órával előbb kell elindulni, mert elkésni nem lehet. Este pedig tanulni kell. És szerdán, szombaton délután sem írhatok, mert akkor egy osztálytársamat kell tanítani." „ . . . úgy viselkedtek, mintha ott akarnátok megöregedni. De Pesten van naptár, és szeretve tisztelt szüléitek látni akarnak benneteket, és az iskola is megkezdődik tíz nap múlva. Búcsúzzatok el hát nevelőapátoktól, gyertek pótapátokhoz, hogy elküldhesselek benneteket valóságos szüléitekhez.” M rrR CÉL kabát XS » * * * OOOOR TALÁLJA KI! Képrejtvény, betűrejtvény A hat ábra hat szót rejt magában. Melyek azok? ... 4 Alá 1 ZW í) eftOiehit 2 2 6^0,^ f^Ák tnQ^sí ? 5 \ ^/ks W ^ 6 fruv 1 2 'Z 7 egy n • 8 tfr 0 MA, Q Kalandozás a kalendáriumban A. Amikor Szilveszter napján nálunk éjfélt üt az óra, egyes országokban már több órája tart az újesztendő. Melyik a Földnek az a része, ahol elsőnek köszönt be az új év? B. Ki tette át az év kezdetét januárra? C. Ki szerkesztette a Juliánusnaptárt? D. Miért áll hét napból a hét? E. Miből származik a kalendárium szó? F. A hónapok latin nevét a legtöbb világnyelv átvette. Nálunk azonban voltak magyar nevei is a hónapoknak. Méghozzá minden hónapnak pontosan három. Melyek voltak ezek? A festmény titka (mini-krimi) A Londoni Művészbarátok Klubjában a képgyűjtő Mr. Paint félrevonta műkereskedő barátját, Mr. Clevert. — Hallottál már a „Nyolcak" nevű magyar művészcsoportról? — kérdezte a lehető legtitokzatosabb arcot vágva. — Hogyne! — bólintott M. Clever. — A század elején alakult. Tagjainak képei ma meglehetősen sokat érnek. — Ezek után bizonyára érdekelni fog, hogy én meglepően olcsón jutottam egy képhez, amit a Nyolcak egyike festett — futott végig diadalmas mosoly Paint arcán. — Egy itt letelepedett magyar adta el jóval áron alul, mert szüksége volt a pénzre. — Elárulnád végre a festő nevét is? — Eszembe sincs. Ugyanis meglepetés! De ha holnap feljössz fTozzám, megmutatom a képet. Clever valóban kíváncsi volt, így hát másnap meglátogatta Paintet, aki egy közepes méretű vásznat rakott elé. Tájkép volt. — Mit szólsz a napsugár tüzes játékához itt a fák között? — kérdezte a házigazda, akinek szájáról még mindig nem kopott le a diadalmosoly. — Az egész kompozíción világosan felismerhető a posztimpresszionista hatás. Most pedig hadd áruljam el, hogy miért tartogattam meglepetésnek a festő nevét. Hát azért, mert aki ezt a képet festette, nemcsak hogy a Nyolcak tagja, hanem a Nyolcak vezéralakja volt. Nézd, itt a szignója: „Kernstock".. . — Te szerencsétlent — vágott a szóáradatba Clever. — Ez a kép közönséges hamisítvány .. . (Kérdés: Honnan tudta a műkereskedő ilyen biztosan, hogy a festmény hamisítvány?) r
