Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1974-12-20 / 51-52. szám

sokszor énekelgetett, és ha megkértem rá, szívesen eldalolta azokat a régi dalokat, amelyeket a lánykorában hallott. Recika Tercsi néni meg a sási kígyó gyönyörű balladáját, meg még sok dalt elénekelt, Finta Istvánné is, Bállá Mari néni, és mások is.

A szokások és népdcflok gyűjtését a mondókák, majd a régi munkaeszközök követték. Most a csoportos gyermekjátékok felelevenítésén és a viseletbe öltöztetett babák készítésén fáradozik a lelkes pedagógus, akinek nem ér véget a napja a tanítás befejezésével.

— Már anyukák lettek azok a tanítványaim, akik az első tánccsoportokban szerepeltek.

Mert két, 18—20 tagú tánccsoporttal is foglalkozik már néhány éve. Felújították a Szent Iván éji tűzugrást és más, csoportos játékokat. Nincs helyben az az államünnep, nőnap, ünnepélyes szövetkezeti gyűlés, hogy lélekfrissítő, szívmelegítő fellépésükkel ne örvendeztetnék meg a résztvevőket. De ugyanúgy a járási rendezvényeken is ott vannak és a szlovgk együttesekkel a kulturális kincsek kölcsönös cseréjével szolgálják a megértést, közeledést. Kétszer részt vettek már a Villővel és a Pünkösdöléssel a CSEMADOK rendezte zeliezovcei, Zselízi Tánc- és Népdalfesztiválon, ahol nagydíjat nyertek.

— Tavaly végigjártunk minden Zobor-alji falut a 30. évforduló jegyében, és Sírnék Viktor kollégámmal népdalokat gyűjtöttünk. Csoportjaink egész estét betöltő műsort adtak. A bevételből az énekkar és a tánccsoport részére népviseleti ruhát készítettünk.

Akit csak egy kevéssé is érdekel tájaink népdala, már bizonyára hallott a ladicei (lédeci) éneklő aszszonyokról. Évek óta szerepelnek a CSEMADOK- rendezvényeken, a folklór-fesztiválokon és hogy milyen sikeresen, bizonyítja a Tavaszi szél vizet áraszt verseny döntőjén a Nagydíjak megszerzése és a magyarországi vendégszereplés.

Jókai Mária Gímesen tanít, de Lédecen lakik — korszerű pedagógusház egyik lakásában. Csak rövid időre pihen meg otthonában, — mely népművészeti tárgyaival tükrözi lakója vonzódását ezekhez — azután tovább folytatja azt, amit Gímesen abbahagyott. Megy az énekcsoport esti próbájára, beáll közéjük, irányítja őket. Előfordul, hogy a hideg helyiséget csak az énekhangok nyomán felszálló pára melegíti be . .. meg a lelkesedés tüze.

— Tuskó Mari nénin, az egyik legidősebb és legjobb adatközlő asszonyon kívül van még néhány, akiktől megtanultam és magnószalagra vettem sok szép régi népdalt, ezeket tanuljuk be. Idén egy tíztagú lánykórust is szerveztem, hogy meg legyen az utánpótlás. Már fel is léptünk a járásban, ők is a régi viseletét öltik magukra.

Tartalmasak, jó, meleg közösségi összeforrottságban hangulatosak Lédecen az esték.

— Rendszerint hét órakor jövünk össze, kézimunkázgatunk, énekelünk, olvasunk. Mi vagyunk a nőszervezet, a CSEMADOK helyi szervezete és az ifjúsági szövetség tagjai is egyben. Most a felhívásra a falu régi viseletének ruhadarabjait varrjuk meg. Babákat öltöztetünk menyecske-, idősebb pár, menyasszony-, vőlegény- és kislányviseletbe. Nagy kedvvel, örömmel csináljuk.

így végzi a szerteágazó, hagyományőrző munkát fáradhatatlanul, módszeresen és hozzáértéssel, ő, a lelkes tanító, az igazi népnevelő. így gyűjtötte össze Budai János pedagóguskollégájával évekkel ezelőtt a padlásokat, udvarokat, házakat járva a lédeci múzeum anyagát, mely őrzi a kender feldolgozásához használt összes eszközt és egyéb szerszámokat, viseleteket, edényeket.

BERTHÁNÉ S. ILONA

Pók Erzsi néni büszke a szépen virító muskátlijaira

260 magnóra vett, elfogadott népdalt nyújtott át Jókai Mária a CSEMADOK KB-nak.

Az őt jellemző szerénységgel jegyzi meg: Jó lenne, ha a CSEMADOK KB, vagy akiknek módjukban áll, kiadnák. Hiszen biztosan máshol is vannak kollégák, akik felfigyelnek falujuk hagyományaira és a kezdőknek ösztönzést, segítséget nyújthatna a kiadvány ahhoz, hogy gyűjtsenek és a gyerekeknek továbbadják. Ha nincs rá mód, akkor nem marad más hátra, mint hogy nyugdíjas koromban rendszerezzem majd a gyűjtésemet. . .

Ez még messze van!

Reméljük, hogy ez a hatalmas gyűjtőmunka, amelyet Jókai Mária olyan fáradhatatlan szívóssággal, szívvel és hozzáértéssel végez, nem hiábavaló. Lekottázva, feldolgozva kiadják majd, és közkinccsé teszik azokat a népdalokat vagy változatokat, amelyeket csak neki daloltak el «ddig a Nitra vidéki falvak asszonyai. ,

Reméljük, várjuk, óhajtjuk, hogy a CSEMADOK KB kiadja az általa gyűjtött népszokásokat és gyermekjátékokat is. Nem csak egy lelkes gyűjtő munkájának elismeréséről, megbecsüléséről van itt szó! Hanem arról, hogy azt a gazdag változatú népi kultúrát, amelyet e táj lakói a paraszti életforma feltételei között évszázadok folyamán létrehoztak, amely dalban, táncban, viseletben, szokásokban vallott örömükről, bánatukról, ügyességükről, szép iránti fogékonyságukról és egész életükről, ezt a hagyományukat megőrizzük.

Ismerik őt nemcsak az említett két községben, hanem Ziranyban (Zsérén), Kolinany (Kolonban) és a többi Zobor-alji faluban is.

Mindenre jut az idejéből. Nemcsak arra, hogy nagyon sok dalt meghallgasson a gyűjtés során, míg a műdalokból a valódit, más gyűjtőktől soha nem hallottat, vagy egy-egy érdekes változatot kiválaszszon, de még arra is, hogy a „döbözön" csipkét verő Bállá örzse nénitől megtanulta ezt a nehéz kézimunkát. „Hiszen már alig tudja valaki” — és menteni kell a még menthetőt.

Ténykedéséből határozottan kiviláglik állásfoglalása, melyet ezekkel a szavakkal egészít ki:

— A modern életforma, a megváltozott életkörülmények folytán a népszokások „kimentek a divatból". Bár az utóbbi időben egyre többen rádöbbennek arra, hogy tenni kell valamit, hogy az ősi paraszti élet kitermelte népi kultúra maradványait megőrizzék. Szinte fölpezsdült a gyűjtőkedv. A rádió, a tv is ösztönöz. Ezek hatásos eszközök arra, hogy a fiatalok érdeklődését is megmozgassák, a nagyszülők emlékezetét pedig felfrissítsék. Tanítványaimat én is arra nevelem, becsüljék meg családjuk hagyományait. Mert úgy tűnik, az élő népművészet az öregekkel kihal és a jobbik esetben emlékként a múzeumokba kerül. Pedig ahol megbecsülik, ott ma is van értelme, a modern lakást is díszítik a szép tárgyak, mint ahogy az öltözetet is a szép motívumok. És a népdal ma is gyönyörködtet.

Több mint ezer népdalt vett fel magnóra, 30 gímesi, lédeci és ahai népszokást és gyermekjátékokat gyűjtött. Két éve 60—70 népdalt küldött Budai kollégájával a CSEMADOK KB-ba, Ág Tibornak, aki szintén gyűjtött ezen a vidéken. A Tavaszi szél döntőjén

m