Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1974-12-20 / 51-52. szám
értette a módját, hogyan kell a széles fejkendőkre, a fehér gyolcsra, a nyakba kendőkre, a vízfolyásos, a sarkantyús, meg a kerekes mintákat előírni. A koloni lyukas hímzés mintáját is Ő írta elő. Otthon szerettem meg a népművészetet, de mikor ide kerültem Gímesre, egyszerűen rabul ejtettek és elbűvöltek a szép kézimunkák, a viselet, a szokások és o ragaszkodás hozzájuk. A Nitra-vidéki falvak hagyományőrzését a viszonylag zártabb tájegység jellegével magyarázom. A Zobor és a mellé csatlakozó hegyvonulat ölelésében megbúvó, lankákra kapaszkodó tiszta, piros tetős falvacskák mesés kincseket rejtő ékszerdobozként magukba zárva őrzik még a népművészetet. Meddig? Érdekli a fiatalokat nagyszüleik kultúrája? Vagy a néprajzosok, az illetékes intézmények gyűjtik, rendszerezik módszeres munkával és megőrzik a múlt e felbecsülhetetlen és veszendőbe menő értékeit? A fiatal pedagógusnő úgy érezte: menteni kell, megőrizni és továbbadni. Tanítás után, estefelé, mikor már mindenki otthon van, be-bekopogtatott egy-^ egy gímesi ház ajtaján. Eleinte bátortalanul, majd* Kis kút, kerekes kút ... de mögötte épül az új ház. Polakovics Máriának, az Ügyes kezek egyik díjnyertesének édesanyja Akiktől tanulja Molnár örzse néni mind otthonosabban és ma már szinte családtagként. Hívják, várják. — A Lipcsei tanító-házaspártól kaptam még nagyobb ösztönzést. Mikor ide kerültem, Lipcseiné népballadákat és hímes tojásokat gyűjtött. Kiállítást is rendezett. Azután a Csallóközbe mentek lakni. A népszokások gyűjtésével folytattam a munkáját. Gimes jellegzetes szokása tavaszváráskor a villőzés. Erről a gyerekektől hallottam először az iskolában. Mert ez még ma is élő szokás. Virágvasárnap délutánján viseletbe öltözött lányok párosával felvonulnak az utcán, elöl egy jó nagy fíízfaágat visznek, az utolsó pár meg egy jókora fonott kosarat. Abba gyűjtik a tojást (ma már pénzt is adnak). A gazdasszonyok a kapukban állva várják őket és aki tojást adott, letör egy kis ágat a fűzfáról, azzal megsuhintja a lányokat. Azok elfutnak előle, mert a vesszőzés a bő termékenységet jelképezi. Az asszonyok eltették a fűzfaágat és amikor kikeltek a kislibák, koszorú alakba hajlították a veszszőt és azon bújtatták át a kislibákat. Mert az a hiedelem járta, hogy akkor erősek lesznek és nem vesznek el. — Molnár Bállá örzse néninél laktam eleinte, aki A dal édesanyja ajkán csendült, a mese az ő szájából folyt, úgy, ahogy ő is az anyjától, nagyanyjától hallotta, meg ahogy a változó körülmények alakítgattak, módosítottak rajta. A tavaszi zöldbársony füvön tipegő kislibákról, a hancúrozó báránykákról, meg a csalfa legényekről, szerelmes mátkapárról szólt a mese és szállt a dal, gonosz nagyurakról, a szenvedő népről, a munkáról, háborúról, ellenségről. Máskor vidám ritmust vert a nóta, lagzi volt a vígság oka. Rigmus és mondóka járta Lucakor, Karácsony tájt épp úgy, mint az év többi jeles napján, A nép alkotókedve dalban, táncban, művészi kézimunkákban, viseletben nyilvánította ki szépérzékét és adott hangot a benne élő igazságérzetnek és a nehéz küzdések közepette is megőrzött, boldog jövő felé mutató optimizmusának. Az őket körülvevő világ realitása és a hiedelmek, vágyódások szürrealista elképzelése tükröződött a népművészetben. Mint annyi sok más faluban, úgy Horny Óhajban (Ahán) is. Ebben a környezetben született és élt Marika, egészen addig, míg Komáméba (Komáromba) nem került az óvónőképzőbe, majd Bratislavába, ahol különbözeiét tett és tanítói oklevéllel ismét egy faluba, Klasovba (Kalásziba) nem került. A kezdés évei is a múlté, hiszen tizenkét éve már a jeleneci (gímesi) AKI-ban tanítja a 6—10 éves gyerekeket. De múltunk emlékeit magunkkal hordozzuk. Jókai Máriának még ma is a fülében csengenek azok a párosító énekek, amelyeket régen, tollfosztás közben mondogattak otthon, a falujában. „Három liter köménymag Németh János kié vagy? Nem vagyok én senkié Csak a Bogyó Bözsié!" Meg ez: „Zsitva partján kacsatojás, kacsatojás, kacsatojás Benyus Imre hosszú gatyás, hosszú gatyás, hosszú gatyás, Hosszú gatya illik nekie Jókai Rozi, Jókai Rozi varrta nekie." A múltból jön elő ez az emlékezés is, mint a többi. — Anyám nemcsak énekelni, mesét mondani, de kézimunkázni is nagyon szeretett. Nagyanyám meg Bállá Mari néni még érti a csipIGOR GROSSMANN FELVÉTELEI
