Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1974-12-20 / 51-52. szám

m m m Elégedetten nyugtázta ezt az ENSZ 29. ülésszaka is, amelyen széles körű helyesléssel találko­zott a Szovjetunió által előter­jesztett nemzetközi környezetvé­delmi javaslat, valamint a lesze­relési világkonferencia összehí­vásáról szóló szovjet javaslat. Mindenki számára nyilvánvaló, hogy a fegyverkezési hajsza za­varja az államok közötti jó kap­csolatok kialakulását, a politikai légkör egészségesebbé válását. A Szovjetunió kész mindent meg­tenni a fegyverkezési hajsza megszüntetése, az enyhülés, a békés együttműködés érdeké­ben. Ennek bizonyítéka a Szojuz—16 sikeres útja is, amely a jövő évi Szojuz—Apolló űrrandevút készí­tette elő. A szovjet és az ameri­kai űrhajósok 1975-öt közös űr­repülése, űrrandevúja során, Föld körüli pályán keringő űr­állomást próbálnak majd ki nemzetközi legénységgel. Ez a közös kísérlet példaként fog szolgálni, hogyan lehet az em­beriség jólétét, tudományos ha­ladását nemzetközi összefogás­sal, békés együttműködéssel elősegíteni. Az 1975-ös év, a fasizmus fe­lett aratott győzelem esztendeje az európai biztonság éve, és a nők nemzetközi éve lesz. A béke­harc, a nő — az anya — elvá­laszthatatlan egymástól. Hiszen béke nélkül nincs élet, nincs öröm — nincs a gyermek szá­mára biztos jövő. A béke, a ha­ladás, a nők egyenjogúságának lenini megoldása összefüggő, egymástól elválaszthatatlan fo­galmak. Ennek szellemében ké­szülünk 1975-re. A következő év legyen számunkra arra is alka­lom, hogy a Szovjetunió béke­harcát, békepolitikáját érdemé­ben méltassuk — minden erőnk­kel, tudásunkkal támogassuk. H. MÉSZÁROS ERZSÉBET Wm . .. ' ,■ ■ ■ - , . - r .• & . • ■: ■ -1■ ■ .V I*- Mr •• í -lyezése, a gyermekek ingyenes ét­keztetése — így gondoskodott a fia­tal, még meg, sem szilárdult szocia­lista állam az anyák és a gyermekek érdekeiről. A kommunista párt és a szocialista állam nagy figyelmet fordított arra is, hogy a nőket mind a közéleti tevékenységbe, mind az államhata­lom gyakorlásába bevonja, azonban ezt a szándékot a gyakorlatban erő­sen gátolta a munkásnők és a pa­rasztasszonyok tömeges írástudatlan­sága, s természetesen politikai tájé­kozatlanságuk is. Az 1919-es évben, amikor még dúlt a polgárháború, a szovjet kor­mány kiadta az írástudatlanság fel­számolásáról szóló dekrétumot. Nemzeti mozgalom jött létre, meg­alakult a dolgozók tömegszervezete az írástudatlanság felszámolására — a „Le az írástudatlansággal!“ társa­ság. Az egész országban valóságos iskolahálózat alakult ki, melynek célja az írástudatlanság megszünte­tése volt, s ezekben az iskolákban a tanulók jelentős többsége nő volt. A Szovjetorosz Szövetségi Szocialista Köztársaságban a 17 millió iskola­­látogatásra kötelezett közül 14 mil­lió volt nő. Hogy a munkás és pa­raszt származású férfiaknak és nők­nek lehetővé tegyék az egyetemi tanulmányokat is, ún. munkásfakul­tásokat létesítettek — ezek a főisko­lákra felkészítő rövid előkészítő tan­folyamok voltak. A munkásfakultá­sok idővel a nők körében végzett nevelő munka egyik fontos formájá­vá váltak. Tekintettel a nők elszigeteltségére a közéleti tevékenységtől és kulturá­lis elmaradottságára, a közeli múlt örökségeként, a párt szükségesnek tartotta, hogy a nők körében külön­leges, sajátos jellegű munkát fejt­sen ki. 1919 novemberében hívták össze a Munkásnők I. össz-orosz Kong­resszusát. Mind a kongresszust elő­készítő kampány, mind a kongresz­­szusi küldöttek megválasztása haté­kony eszközévé vált a munkásnők nevelésének és osztályöntudata fel­­ébresztésének. A kongresszus felhívta a nőket arra, hogy cselekvőén vegyenek részt az ország életében, a szocializ­mus építésében, s külön foglalkozott a nők körében végzett sajátos mun­kafeladatokkal. Amikor a kongresz­­szus elfogadta az erre vonatkozó ha­tározatot, reális tényekből indult ki, különös tekintettel az évszázados el­nyomás következtében kialakult élet­­körülményekre és a nők politikai elmaradottságára. A párt Központi Bizottságának utasítására 1919 őszén a pártszervek mellett megalakultak a nők körében végzett munkát irányító bizottságok. A nők politikai és munkaaktivitásá­nak fokozása érdekében a bizottsá­gok mellett állandó tanfolyamok lé­tesüllek, amelyekben a nőket köz­életi tevékenységre képezték ki. Eze­ket a tanfolyamokat a „küldöttek gyűlésének“ nevezték. A szovjethatalom első éveiben ezek a küldött-gyűlések voltak a nők között végzett munka tömegeket leg­inkább megmozgató és legrugalma­sabb formái, a párt és szovjethata­lom ezeknek a közvetítésével terem­tett kapcsolatot a nők legszélesebb tömegeivel. A nők küldött-gyűlései a munkás­nők, a parasztasszonyok, a hivatal­noknők és a háziasszonyok küldöttei­ből tevődtek össze. Ezeket a küldöt­teket városban négy hónapra, falun hat hónapra választották meg. Azok a nők, akik a közös munkás-, vagy különösen a parasztgyűléseken nem mertek felszólalni, hiszen hozzá­szólásuk az államügyekhez még tel­jesen új ^és szokatlan dolog volt, ezeken a küldöttgyűléseken bátran hallatták a hangjukat. Itt olyan ha­tározatokat fogadtak el, amelyeket aztán részletesen megvitattak a párt­­szervezetek mellett működő, nőkkel foglalkozó bizottságokban. Számos határozatot a gyakorlatban is meg­valósítottak. így például ezeknek a küldötteknek a kezdeményezésére 1921—1922-ben öt hónap leforgása alatt száz gyermekotthont nyitottak meg az éhínséggel küzdő vidékeken. (folytatjuk) ~W

Next

/
Thumbnails
Contents