Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1974-12-13 / 50. szám
S rádöbbent: immáron nemcsak az érzelem harcterén ellenfele. Majdhogy nem ellenségek lettek. Apósára pillantott: — Szeretnék beszélni magával. Bencsáthné csomagolt, Tamás a fiával játszott katonásdit, észre sem vették, hogy ők ketten a kisszobába vonultak, gondosan betéve maguk mögött az ajtót. — Most nemcsak a volt menye vagyok — kezdte Anna, ám az öreg azon nyomban félbeszakította: — A lányom vagy, attól fogva, hogy a fiam felesége lettél. És az unokám anyja vagy, akármi történik is. — Köszönöm apus, de mindezen kívül, és azon felül, hogy úgy szeretem, mint az édesapámat, elvtársak is vagyunk. A régi kommunistához fordulok. Tanácsért. Vidékre kell utaznom, nem éppen Erdélybe, s főként nem gyapjúügyben! Addig, amíg lehet. Mielőtt nyomomra talál a rendőrség. Bizonyára hallott a nagy lebukásokról. Figyelhetik a lakásomat. Éppen most az úton kaptam drótot, hogy a Görgey Artúr utcában gyanús alakok ólálkodnak a ház körül. Másnaponként máshol alszom, nem maradhatok Pesten. Amit most kérek, majdnem szabálytalan, a konspiráció törvényei szerint senki sem tudhatja, hol vagyok. A felső kapcsolatom sem. Mégis olyat kérek, amit édesapámtól sem mernék. Hisz elsősorban őt vallatnák: hová tűnt a híres lánya? — Mondd csak, lányom, mondjad. — Adjon tanácsot: hová menjek? Megbízható helyre szeretnék kerülni, legörömest bányavidékre, ahol nemcsak megbújhatnék, hanem folytathatnám a munkámat. A mozgalom fejlesztését. Úgy képzelem, hogy a magától kapott címen éppen csak jelentkeznék, és azok segítségével máris tovább állnék, máshol dolgoznék, hogy apus se tudja: hol is vagyok, merre járok. — Értem lányom, persze hogy értem. A konspiráció vastörvénye mindannyiunkat megkötöz! Ám az ügy szolgálata néha azt parancsolja, hogy megsértsük ezeket a szabályokat. No, nem azt akarom mondani, hogy partizánkodj, akár csak megkarcold a vastörvényt, sem azt, hogy vakmerősködj, csupán csak annyit: bátran használd az eszedet. Derék asszony vagy, szíved, fejed a helyén! Legidősebb Bencsáth arra gondolt: milyen nagy marha is ez a Tamás! Elengedte házából, ágyából ezt az asszonyt, ahelyett, hogy foggal, körömmel küzdene érte, mindhalálig. De most nem a kis csalódról van szó, a fia házasságáról, hanem a nagy családról, a pártról. Annát büszkeség és nyugalom kerítette hatalmába. Jólesett a dicséret, a házi kitüntetés. Úgy érezte: idős Bencsáth Tamást szereti legjobban a világon. Édesapjánál is jobban? Ettől a gondolattól megijedt. Hisz apuért kislány kora óta rajongott, s amióta felnőtt, felnéz rá, mint az emberség példájára is. Apu nagyszerű humanista — se percben meglelte a kétfajta szeretet hőfokának különbségét —, a legidősebb Bencsáth nem afféle humanista széplélek, hanem harcoló kommunista. Nemcsak a körülötte levő embereken igyekszik segíteni, tanáccsal, jó szándékkal, mint Sudár tanár úr: egész osztályát igyekszik felemelni. Egyszerre sorkatonája és vezénylő tisztje az ember jogaiért küzdő seregnek. Veterán parancsnoka, némi túlzással, tábornoka. Munkástábornok! A forradalomért nemcsak állását, jólétét kockáztatja, hanem az életét is. Tagja volt a pécsi direktóriumnak, a Tanácsköztársaság bukása után Jugoszláviába emigrált, vállalva az önkéntes száműzetés idegporlasztó magányát. Ezerkilencszázharmincban tért vissza Magyarországra, s kezdte elölről a harcot. (folytatjuk) KULTURÁLIS ohsdii Szeretettel és tisztelettel A szlovák színművészet története szorosan összefügg két olyan művész nevével, akik egész életüket ennek a hivatásnak szentelték: Olga és Jankó Borodáé nevével. Ez alkalommal külön, kiemelve emlékezünk Olga Borodácová-Országhovára, aki jelentős születési évfordulóját ünnepli. Az idős művésznő szegény földműves családban született. Az élete nem volt könnyű, 12 éves volt, amikor édesanyja meghalt és nagyanyja vette gondjaiba. Délelőtt tanult, délután dolgozott, szenet hordott szét a vasutasoknak, hogy testvérei ellátásához hozzájárulhasson. De — esténként a műkedvelő színjátszók között tevékenykedett. Ez a gyermekkor — a kitartó munkával, felelősségvállalással gazdagon telített napok — megtanították az emberek szeretetére, feloldották nehéz és keserű perceit. Az emberek is szerették őt — a szegény jnunkáscsaládok Olinkáját. A nehéz évek Oravában és Vrútkyn, a munkanélküliség, a sztrájk, az éhező gyerekek, elfonnyadt asszonyok látványa örök nyomot hagyott a kislány lelkében. Később ő maga így beszélt erről: „Azután egész életemben, akár anyát, szegény leányt, vagy királynőt játszottam a színpadon, mindig a szemem előtt volt a vrútky-i munkások kérges tenyere. És ezeket a tenyereket akartam a játékommal, a magamban érzett széppel és igaz érzéssel, a művészet erejével megpuhítani ..." Sok év telt el azóta, hogy a szegény oravai kislány Prágába ment tanulni a drámai-zenei konzervatóriumba. A tehetséges színésznő hamarosan komoly szerepeket formált, egyéni ízű, emlékezetes alakokat Tajovsky, Palárik, valamint az orosz klasszikusok darabjaiban, így többek között Osztrovszkij Vihar-ában, Csehov Cseresznyéskert-jében. Valamennyi alakítása a nagy élettapasztalatából és a leszűrt bölcsességből fakadóan meggyőző, élethű. Művészi munkájában és minden tevékenységében komoly támasza, barátja és tanácsadója volt a férje, Jankó Borodác. Szocialista társadalmunk nagyra értékeli Olga Borodáéová érdemeit a színművészet, főként a P. O. Hviezdoslav Színház fejlesztésében: 1949-ben Állami Díjat kapott, 1955- ben az Érdemes Művész címet, 1960-ban Az építésben szerzett érdemekért kitüntetést, 1962- ben pedig a Nemzeti Művésznő címet. Szép jubileuma alkalmából mi is jó egészséget és művészi pályáján még sokáig aktív tevékenységet, sok sikert kívánunk Olga Borodáéovának. A NŐ KÖNYVESPOLCÁRA Karel Capek a harmincas évek Prágájában újságíróként, főleg tárcaíróként kezdte. „Vonal alatt“ tett szellemes, csattanós megjegyzései csakhamar az újságolvasók csemegéi lettek. Hívei nagy örömére ezek „Történetek az egyik zsebemből“, majd „Történetek a másik zsebemből“ címen kötetben összegyűjtve is megjelentek. Írásai sikerének titka rendkívül erős megfigyelőképessége és a nagyszerű humor, amellyel alakjait jellemzi. Különös erénye, ami műfajilag a legnehezebb: hogy röviden, alig néhány oldalba sűrítve képes minden lényegeset elmondani az emberekről, a társadalomiról, az élet jelenségeiről. A legsikeresebb elbeszéléseiből készített válogatást ezúttal a közös könyvkiadási egyezmény keretében a budapesti Európa és a bratislavai Madách könyvkiadók együttes gondozásában megjelent „Elbeszélések“ címen ajánl juk kedves olvasóink könyvespolcára. i f irkirbk-kirkicirk'A'k^k k k A * * ******★★*★*★ A *rkirk ************ *★* TORDON ÁKOS versei Bokor Madárfüllel fülel, madárfüttyel felel, felesel a fürjjel: Bújj ell Tűnj el! Tűnj el! Bújj el! Bújj el! Tűnj el! Tűnj el I Tűnj el! Ágain a bogyók aprók, sötétek, akár a puskasörétek. Sír a nád, a sárga nád, jégkabátban a világ. Nézd, a libák libasorban, libasorban, libatoliban keresik a nyarat, hol van? Libapapucs, libaláb, a nap sütne legalább, de mert nem süt, gi-gá-gá, mind elmennek világgá. aav mm m* m m m át Tucsoknoszto Jaj, tücsöki tücsök, beléfúlsz a sárba, jaj, tücsöki tücsök, ott veszel az árba'I Jaj, mi lesz teveled, ha az eső megered, jaj, tücsöki tücsök, hová hajtod fejedet? Jaj, tücsöki tücsök, elfúj a szél téged, jaj, tücsöki tücsök, szörnyű lesz a véged! Jaj, mi lesz teveled, ha felkelnek a szelek, ja, tücsöki tücsök, mentsd gyorsan az életed! bol0nd mJJse Ahogy mondom: úgy esett. Esett eső, nap sütött. Sütött anyám pogácsát. Nappal fűtött kemencét. Szerencsét vett garasért. Megsütötte ebédre. Odaadta estére. A pogácsa elégett. A szerencse meglépett. A kemence megmaradt. Vettem rajta agarat. Agarászni mehetnék, hej, de előbb ehetnék! Hurkát, kolbászt, káposztát, hét tojásból rántottál. A lapunk 45. számában közölt ábrát a következő betűknél felezzük meg, hogy három egyenlő háromszöget kapjunk: D—N, G—P, B—I. Nyertesek: Bartos Mária, Zelovce (Zsély), Ambrus Edit, Rohovce (Nagyszarva), Juhász Mária, Zád. Dvorníky (Udvarnok). A 46. számunkban közölt rejtvény megfejtése: Nem mese ez, Gorka című könyv írója: Kasszil-Poljanovszkij. Jutalomban részesül: Both Edit. Vei'. Cetín (Nagycétény), Molnár Katalin, Stúrovo-Nána (Párkánynána), Bajo Erzsébet, Bretka (Beretke).
