Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1974-12-13 / 50. szám
4 «AZ ELSŐ VIZSGA SIKERŰIT! elképzelését. Olyan „lámpás" akart ő lenni, ami szerteszórja fényét, melegét és világosságot áraszt maga körül. A tanári diploma megszerzése után Vel'ké Trakany-ba (Nagytárkányba) került tanitani. Ezek alatt az évek alatt kristályosodott ki benne életcélja. A családlátogatásra nemcsak kötelesség* bői ment, hanem pontos megfigyeléseket végzett: a helyi szokásokról, a lakásberendezésekről, a diszitő elemekről, a használati tárgyakról. A néprajz vonzotta. így került el az önkéntes néprajzosok országos találkozójára, ahol megnyílt az út előtte a tovább* tanulás felé. Nehezen bár, de megvált a katedrától és a budapesti ELTE Bölcsészkarán elvégezte a nép* rajz szakot. Most a roirtavai (rozsnyói) Bányászmúzeum dolgozója. Hű maradt a faluhoz, ahonnan elindult. Gazdálkodástörténettel foglalkozik, a népi gazdálkodási módot szeretné feldolgozni. Olyan ember, akinek a hivatása egyben a szenvedélye is. Aki nem sajnálja, hogy még nem látott tengert, de büszke arra, hogy gyűjtőkörúton volt: Erdélyben, a Mátyus-földön, Krakkó környékén, Magyarország számos néprajzi területén, Dél-Szlovákiában. Nem tudom, mennyire tipikus példák ezek az ifjúság köréből. De szeretném hinni, hogy nem rendkívüli esetekről van szó, hanem általános jellemzőkről. Hiszen a fiatalság törvényszerű velejárója a merész álmodozás, tervezgetés, az akaraterő, a kitartás. S ha mindez megvan, az eredmény sem maradhat el. MEGYERI ANDREA tagja, ezután sem nélkülözhetik segítségét. És a pártszervezetben is számolnak aktivitásával, talán most még jobban, mint ezelőtt. Ot nehéz év áll előtte. De ha akaratból jelesre vizsgázott, miért ne lenne olyan értékű a kitartása is?I „Kicsi koromtól szerettem a gyerekek között lenni. Játék közben sokszor voltam óvónő, tanító néni. Csodálattal néztem lel egyik-másik volt tanítómra. S mindig azt mondogattam: ilyen leszek én is... Meg is próbálkoztam érettségi után. Nagyon rossz érzés volt a sikertelenség. Sokat töprengtem, mitévő legyek. Aztán újra nekivágtam: az alaplépésektől kezdtem mindent.. Vrst'ala Magda a safárikovói (tornaijai) gimnáziumban érettségizett. Vinczén nagymama egyedül nevelte fel az árva lányt, s jól emlékszem, négy évvel ezelőtt a sikertelen felvételi után, együtt szomorkodott Magdival. Hiszen ő tudta legjobban, mit érzett akkor az unokája. De az is igaz, hogy nemcsak együtt szomorkodott, hanem együtt is reménykedett vele. Buzdító szava sohasem fogyott ki. S ha Magdi a munkából hazatérve nem a házi teendők elvégzéséhez látott, hanem tankönyvet fogott, a nagymama csak megelégedéssel nyugtázta: van benne akarat. Magdi szakképesítés nélküli óvónő lett Niiná Kálóién (Alsókálosán). Szivvel-lélekkel végezte munkáját. Nemcsak azon igyekezett, hogy felettesei ne érezzék hiányát a szakképesítésének, hanem azon is, hogy munkája maradandó értéket teremtsen a faluban, kis tanítványai szívében. Az új óvoda, az egésznapos ellátás (eddig csak félnapos volt), a megkülönböztetett gondoskodás a cigány származású erekekkel, az ízléses és szép berendezés az ő munját dicséri. $ közben a vágya is sikerült. Felvették a Banská Bystrica-i pedagógiai főiskolára. Polgári nevelést és szlovák nyelvet tanul. Ezentúl még szigorúbb időbeosztás, még nagyobb halmaz tankönyv vár Magdira. „Tulajdonképpen elégedett vagyok a hivatásommal. Nagyszerű érzés a katedrára lépni, és a nyiladozó értelmű fiúkkal, lányokkal a „nagy felfedezések" világába lendülni... De mégis, ha ezt a nevelést szélesebb körben gyakorolhatnám, még szebb lenne. A népnevelők munkája tán még ennél is szebb..." , így érezte évekkel ezelőtt Szanyi Mária, amikor a Moldova nad Bodvou-i (szepsi) gimnáziumból indult útnak. Tanító akart lenni, a pedagógiai főiskolára jelentkezett. Bár ez nem fedte egészen az zony elég szűkösen férünk már el. Ezért is ismeretlen nálunk az olyan áru, amelynek a szavatossági ideje rövid. Gondolok itt például a mélyhűtött félkész ételekre, amelyeket bizonyára a mi háziasszonyaink is szívesen kipróbálnának. Vannak olyan fiatalasszonyok, akik más városokban vásárolnak valamilyen új ételféleséget és elhozzák nekem megmutatni, hogy rendeljek én is abból. Nem merem vállalni, mert attól félek, hogy az újdonság nehezebben fogy és mit csináljak, ha nincs tárolási lehetőségünk? Elég gondunk van a tejjel és a tejtermékekkel is. A helyi nemzeti bizottság vezetősége még ebben az évben tárgyalt a Jednota — Fogyasztási Szövetkezettel arról, hogy a közeli kocsmának a hátsó helyiségében kenyér- és tejboltot nyitnának még nyáron, amely reggel hat órától tartana nyitva. Mi fél nyolckor nyitunk és annak, aki korán jár munkába, nehézséget okoz a friss tej és kenyér beszerzése. Sajnos, az említett kenyér- és tejbolt megnyitása egyelőre megmaradt reménynek ... Míg a polcokon lévő árukat nézegetjük, többen is megfordulnak a kis üzletben. Legtöbben kenyeret vásárolnak. A helybeli pékség háromkilós fehér kenyerét keresik. — Ebből naponta 250 darab is elfogy — jegyzi meg a vezetőnő. Szép formájú, az íze hasonlít az egykori házikenyér ízéhez és nem morzsálódik. Sokat visznek belőle még a környékre is. A Král'ovsky Chlmec-i (királyhelmeci) pékségből kapjuk a kétkilós barnakenyeret, melyre sokan panaszkodnak. Ugyanis még forrón kerül a friss kenyér a szállítókocsiba és az egész környékre ők hordják szét, bizony sokszor olyan formátlan kenyeret kapunk, hogy senki sem akarja megvenni. Hétfőn hozzák az ún. zempléni másfél kilós kenyeret, mely nylonzacskóba van csomagolva és nagyon közkedvelt. Gondolom,, hogy több élelmiszerszállító autót kellene forgalomba állítaniuk az illetékeseknek ... — Tervbe vettük egy bevásárlóközpont építését — mondja Vaskó Lászlóné a hnb dolgozója — melyet a jövő évben szeretnénk megkezdeni. Addig csupán azzal kell megelégednünk, ami pillanatnyilag rendelkezésünkre áll: a három kis üzlettel. Jómagam is úgy ismerek meg egy-két új árut, ha elutazom Kosicére és ott nézek körül. Valami újdonságot mindig hazahozok kóstolóul. KŐSZEGI ZSUZSA Szarvas Pálné: — Csak ezt a két fajta levesízesítőt rendelem Majber néni: — Engem csupán az zavar, ha folyik a tejes zacskó Az üzletvezetőknek azonban el kellene gondolkodniuk azon, hogyha kicsi is az árusító térség, mégis csak rendelni kellene azokból az új árucikkekből, melyeknek a jegyzékét minden hónapban elküldi számukra a járási nemzeti bizottság kereskedelmi ügyosztálya. Régi kereskedői mondás, hogy a jó bornak nem kell cégér, és az üzletvezető kínálatára a bodrogszerdahelyl asszonyok is bizonyára szívesen megkóstolnák és meg is kedvelnék élelmiszeriparunk legújabb termékeit épp úgy, mint másutt. Egy kis leleményességgel, igaz, több fáradsággal, de a kis üzletben is megoldható az új árucikkek kínálata.
