Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1974-12-13 / 50. szám
Lavrinec elvtársnő, a nőszövetség járási titkára a tan folyam hallgatóinak igyekezetét méltatja talra először a legnehezebb „vizsgatételt“, a tortákat sorakoztatták fel, amelyekre büszkén tekintgettek A a vacsora ideje alatt. Ezután párolgó rnájgombócos levessel klnálgattók a vendégeket, majd rántott szeletet tálaltak burgonyasalátával. Igaz, hogy a vacsora inkább a hagyományos ételekből adott ízelítőt, Hde a racionális „recepteket“ bizonyára a családi szükséglet és lehetőségek szerint alkalmazzák majd... A vacsora ízlett, majd a háziasszonyi izgalom kellemes beszélgetéssé oldódott. Munka Dezsőné mellett két kislánya ült megilletődve. — Erzsiké sokat segít a konyhában. Az új recepteket ő olvassa nekem fel, mert igen szereti a könyveket. Ha csak teheti, behúzódik otthon a szoba sarkába és máris Y regényt olvas. Ha nagyobb lesz, beíratom a varrótanfolyamra, mert 3*í Verner Arany szülei elé helyezi a tejszínhabos tortát A háziasszonyoknak nem kis gondot okoz a napi étrend összeállítási. Vannak hagyományos ételek, amelyeket hétről hétre a családi asztalra teszünk. Ma már azonban egyre inkább az ésszerű táplálkozás felé fordul a figyelmünk, amely egészségünk egyik fő feltétele. Az élelmiszerboltok polcain is olyan ételújdonságok jelennek meg, — akár félkész vagy kész állapot-Munka Dezsőné lányaival látogatta a tanfolyamot ban — melyek új ízeket tartalmaznak és a dolgozó nők konyhai munkáját megkönnyítik. A család tagjainak egészségével törődő háziasszony a nehéz, zsíros ételek helyett inkább a vitamindús és a megfelelő kalóriatartalmú ételek fogyasztását szeretné bevezetni. Ezért ismerkednek a nőszövetség helyi szervezetének tagjai a hagyományos sütő-főző tanfolyamokon már az ésszerű táplálkozás receptjeivel. A komárnói (komáromi) járásban a nőszövetség az egészségügyi | felvilágosító szervezettel és a népjj művelési központtal együtt tanfo"3 lyamokat szervez a helyes táplál*7 kozás népszerűsítésére. Az elmúlt S hetekben Pribetán (Perbetén) a cii£ gány származású asszonyoknak rendeztek ilyen jellegű tanfolyamot, akik Renczés Anna, diétás nővér vezetésével tanulták a különféle ételek sütését, főzését. • — A tanfolyamon tizenketten vettek részt — mondja Szabó Ernőné, a nőszervezet elnöke. — Minden kedden és pénteken rendszeresen eljöttek. A mamák még a lányaikat is elhozták, örültünk is neki, hadd tanulják meg ók is az új ételek készítését. A járási nemzeti bizottság szociális ügyosztálya dnyagiakkal segített bennünket, a szükséges nyersanyagot így mindig frissen vásárolhattuk. A főzéshez a tűzoltószervezet kölcsönzött helyiséget. A hidegtálak' elkészítését pedig filmvetítéssel is szemléltettük a művelődési ház termében. A diétás nővér minden egyes alkalommal szakszerűen és közérthetően elmagyarázta a soron levő ételek összeállítását, kalóriatartalmát. A recepteket mindig legépelve osztotta szét a tanfolyam hallgatói között, akik otthon önállóan is kipróbálták az egyes ételek elkészítését, az eredményről aztán beszámoltak a vezetőknek. A tanfolyam végén ünnepi vacsorával vizsgáztak a tanultakból, amelyre a járás tisztségviselőit is meghívták. Az izgalomtól kipirulva sürögtek, forogtak a teremben a fehér kötényes lányok, és kíváncsian lesték, ízlik-e a főztjük. Az ünnepélyesen megterített asz-Erzsike a legfiatalabb gazdasszony varrónő szerétne lenni — mondja anyai büszkeséggel. Bakonyi Gyuláné öt gyerek édesanyja, a férje a helyi egységes földművesszövetkezetben dolgozik. — Nálunk mindenki a levest szereti. Bizony sokszor töröm a fejemet, milyen újdonságokkal lepjem meg a nagy családot. A tanfolyamon jó ízű levesek elkészítését tanultam meg, a legnagyobb sikere a zöldborsólevesnek volt, magának is ízlene biztosan — jegyezte meg. Velünk szemben ülnek a lányok. Jó barátnők ők valamennyien, mondogatják. Munkába is együtt járnak az állami gazdaság kertészetébe, ők annak örülnek, hogy itt még a krémestészta készítését is megtanulták, no meg a kenőmájasok ízesítését. Most már munkába ilyen kenyeret visznek és változatosabb lett a tízóraijuk. • Mindenki elmondta elismerő, dicsérő véleményét, ahogy a családi asztalnál szokás, de mindezt még díszes oklevéllel hivatalosan is tanúsította a nőszövetség járási bizottsága. A lányok, asszonyok örömmel vették át az oklevél mellé csatolt receptfüzetet is. Ezután családjuk asztalára még több finom, új ízű ételt tehetnek. S hadd tegyem ehhez még hozzá, hogy lapunk háztartási rovata szívesen nyújt tanácsot nekik a racionális étrend összeállításához.- ju -TÁPLÁLKOZÁS TITKAIT TANULJÁK Amikor ötéves az ember, először választ pályát: mozdonyvezető, hajóskapitány, pilóta szeretne lenni. Amikor tizennégy éves, arról álmodik, hogy felfedező, csillagász, híres utazó lesz. S van, aki azt határozza el, hogy orvos, mérnök, pedagógus, építész lesz... Ezek az álmok, merész vágyak nem mindig szállnak el az ifjúság éveivel. Van, akiben egyre erősödik, mélyebb tartalommal telik meg, mígnem hajtóereje lesz minden további cselekedetnek, életcélnak. Ilyen fiatalokkal beszélgettem. Nem most először, évekkel ezelőtt is találkoztunk már. Igaz, akkor más körülmények között. Csaknem valamennyiük mögött egy sikertelen felvételi vizsga állt valamelyik főiskolán. S akkor, ha akaratuk és kitartásuk fogytán lett volna, csüggedésükben talán örökre félreteszik a tankönyveket. De szerencsére nem így történt. Most, hogy a nehezén túl vannak, úgy mondatnánk: nekik nem matematikával, biológiával, gyermeklélektannal, anatómiával kezdődtek a vizsgáik, hanem először akaratból és kitartásból kellett vizsgát tenniük. S akikkel most évek múlva újra találkoztam: jelesre vizsgáztak... Akkori jegyzeteimből idézem a mondatokat, hogy ezek nyomán a jelenbe pillanthassunk: „Mindig arról ábrándoztam, hogy erdészmérnök leszek. Vonzott az erdők mély csendje, zöld-szagú lehellete... Es egyszeresek közbeszólt a véletlen. Bátyámat vegyi anyagokkal való kísérletezés közben súlyos baleset érte. A fájdalom okozta szenvedés láttán elhatároztam: orvos leszek, hogy segíthessek az emberek testi-lelki baján. Ez a legszebb, legemberibb hivatás. De a felvételi vizsga nem sikerült. Mégis boldog voltam, amikor a Rimavská Sobota-i (rimaszombati) kórház sebészeti osztályára kerülhettem dolgozni. Szakképesítésem nem volt, örültem, hogy átléphettem a kórház kapuját. Fiatal vagyok, miért mondanék le tervemről az első sikertelenség miatt?!" Beszélgetésünk óta három év telt el. Azóta sok minden megváltozott. Molnár Istvánt munkatársai megszerették, hiszen lelkiismeretes munkájával rászolgált a bizalmukra. A felvételi másodszor sem sikerült. De ez sem keserítette el. Ez alatt az idő alatt elvégezte a roznavai (rozsnyói) Egészségügyi Középiskolát. Jelenleg ápoló. Szereti a hivatását, megelégedéssel végzi, de ha egyszer sikerülne az orvosi egyetemre bejutnia, akkor lenne a legboldogabb. Igaz, most már kicsit nehezebb lesz. Hiszen közben családot alapított, egészségügyi nővérrel kötötte össze az életét. Munkahelyén az ifjúsági szervezet elnöke, pártjelölt, ami azt jelenti, hogy munkaideje nem a hivatalos munkaidő leteltével ér véget. S ha mégis akad szabad órája, gyorsan fellapozza a tankönyveket, hogy tovább képezze magát, készüljön a főiskolára ... „Gépipari iskolába jártam, pedig mindig az irodalom, az újságírás vonzott. Evekig tartott, amíg a pró- i bálkozásaim, tudósításaim eredményeképpen tudató- & sítottam magamban: tanulni sohasem késői" ;£ Dusza István Gemerská Márkáról (Gömörhorkáról) q került a kosicei Gépipari Középiskolába. Szakérettségit tett, de tanulmányait nem tekintette befejezett- I nek. Erezte, tudta, hogy még többre is képes. Néhány « évig dolgozott, keresetét félretette, hogy ne kelljen a szüleit terhelnie tanulmányi költségeivel. Alma, > vágya most sikerült. Felvették a budapesti Eötvös $ Lóránd Tudomány Egyetem könyvtáros — magyar szakára. Levelező tagozaton tanul, ami azt jelenti, hogy a gömörhorkai Cellulózgyárban továbbra is helyt kell állnia a munkában. Az ifjúsági szervezetnek lelkes I A Bodrogköz egyik legnagyobb községe Streda nad Bodrogom (Bodrogszerdahely) — lakosainak a száma 2856. Utcáiban sok az új ház, amely a lakosság igényességéről, az életszínvonal emelkedéséről tanúskodik. Ezzel szemben viszont meglepő, hogy az üzlethálózat kiépítése nagyon lemaradt. Az élelmiszerek árusítása mindmáig apró helyiségekben folyik a falu különböző pontján. A 11 —133 számú Potraviny — önkiszolgáló bolt a falu közepén van. Valamikor kocsma volt, 1959-ben alakították át élelmiszerbolttá. A választék nem a legszínesebb, kevés az olyan árufajta, mely a racionális táplálkozás népszerűsítését hirdetné. Ez év októberétől Szarvas Pálné az üzlet vezetője. — A kereskedői szakmát ebben az üzletben sajátítottam el Artimovics András irányítása alatt, aki most vonult nyugdíjba — mondja. — Ebben az üzletben dolgozom tizenöt éve és bi-
