Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1974-12-13 / 50. szám

Lavrinec elvtársnő, a nőszövetség járási titkára a tan folyam hallgatóinak igyekezetét méltatja talra először a legnehezebb „vizs­gatételt“, a tortákat sorakoztatták fel, amelyekre büszkén tekintgettek A a vacsora ideje alatt. Ezután pá­rolgó rnájgombócos levessel klnál­­gattók a vendégeket, majd rántott szeletet tálaltak burgonyasalátával. Igaz, hogy a vacsora inkább a ha­gyományos ételekből adott ízelítőt, Hde a racionális „recepteket“ bizo­nyára a családi szükséglet és lehe­tőségek szerint alkalmazzák majd... A vacsora ízlett, majd a házi­asszonyi izgalom kellemes beszél­getéssé oldódott. Munka Dezsőné mellett két kis­lánya ült megilletődve. — Erzsiké sokat segít a konyhá­ban. Az új recepteket ő olvassa nekem fel, mert igen szereti a köny­veket. Ha csak teheti, behúzódik otthon a szoba sarkába és máris Y regényt olvas. Ha nagyobb lesz, beíratom a varrótanfolyamra, mert 3*í Verner Arany szülei elé he­lyezi a tejszínhabos tortát A háziasszonyoknak nem kis gondot okoz a napi étrend össze­állítási. Vannak hagyományos éte­lek, amelyeket hétről hétre a csalá­di asztalra teszünk. Ma már azon­ban egyre inkább az ésszerű táp­lálkozás felé fordul a figyelmünk, amely egészségünk egyik fő felté­tele. Az élelmiszerboltok polcain is olyan ételújdonságok jelennek meg, — akár félkész vagy kész állapot-Munka Dezsőné lányaival látogatta a tanfolyamot ban — melyek új ízeket tartalmaz­nak és a dolgozó nők konyhai munkáját megkönnyítik. A család tagjainak egészségével törődő házi­asszony a nehéz, zsíros ételek he­lyett inkább a vitamindús és a megfelelő kalóriatartalmú ételek fogyasztását szeretné bevezetni. Ezért ismerkednek a nőszövetség helyi szervezetének tagjai a hagyo­mányos sütő-főző tanfolyamokon már az ésszerű táplálkozás recept­jeivel. A komárnói (komáromi) járás­­ban a nőszövetség az egészségügyi | felvilágosító szervezettel és a nép­jj művelési központtal együtt tanfo­"3 lyamokat szervez a helyes táplál­*7 kozás népszerűsítésére. Az elmúlt S hetekben Pribetán (Perbetén) a ci­­i£ gány származású asszonyoknak rendeztek ilyen jellegű tanfolyamot, akik Renczés Anna, diétás nővér vezetésével tanulták a különféle ételek sütését, főzését. • — A tanfolyamon tizenketten vettek részt — mondja Szabó Ernő­­né, a nőszervezet elnöke. — Min­den kedden és pénteken rendszere­sen eljöttek. A mamák még a lá­nyaikat is elhozták, örültünk is ne­ki, hadd tanulják meg ók is az új ételek készítését. A járási nemzeti bizottság szociális ügyosztálya dnyagiakkal segített bennünket, a szükséges nyersanyagot így mindig frissen vásárolhattuk. A főzéshez a tűzoltószervezet kölcsönzött he­lyiséget. A hidegtálak' elkészítését pedig filmvetítéssel is szemléltettük a művelődési ház termében. A dié­tás nővér minden egyes alkalommal szakszerűen és közérthetően elma­gyarázta a soron levő ételek össze­állítását, kalóriatartalmát. A recep­teket mindig legépelve osztotta szét a tanfolyam hallgatói között, akik otthon önállóan is kipróbálták az egyes ételek elkészítését, az ered­ményről aztán beszámoltak a veze­tőknek. A tanfolyam végén ünnepi vacso­rával vizsgáztak a tanultakból, amelyre a járás tisztségviselőit is meghívták. Az izgalomtól kipirulva sürögtek, forogtak a teremben a fehér kötényes lányok, és kíván­csian lesték, ízlik-e a főztjük. Az ünnepélyesen megterített asz-Erzsike a legfiatalabb gazdasszony varrónő szerétne lenni — mondja anyai büszkeséggel. Bakonyi Gyuláné öt gyerek édes­anyja, a férje a helyi egységes földművesszövetkezetben dolgozik. — Nálunk mindenki a levest szereti. Bizony sokszor töröm a fe­jemet, milyen újdonságokkal lep­jem meg a nagy családot. A tan­folyamon jó ízű levesek elkészítését tanultam meg, a legnagyobb sikere a zöldborsólevesnek volt, magának is ízlene biztosan — jegyezte meg. Velünk szemben ülnek a lányok. Jó barátnők ők valamennyien, mon­dogatják. Munkába is együtt járnak az állami gazdaság kertészetébe, ők annak örülnek, hogy itt még a krémestészta készítését is megtanul­ták, no meg a kenőmájasok ízesí­tését. Most már munkába ilyen kenyeret visznek és változatosabb lett a tízóraijuk. • Mindenki elmondta elismerő, dicsérő véleményét, ahogy a családi asztalnál szokás, de mindezt még díszes oklevéllel hivatalosan is ta­núsította a nőszövetség járási bi­zottsága. A lányok, asszonyok örömmel vették át az oklevél mellé csatolt receptfüzetet is. Ezután csa­ládjuk asztalára még több finom, új ízű ételt tehetnek. S hadd tegyem ehhez még hozzá, hogy lapunk háztartási rovata szí­vesen nyújt tanácsot nekik a racio­nális étrend összeállításához.- ju -TÁPLÁLKOZÁS TITKAIT TANULJÁK Amikor ötéves az ember, először választ pá­lyát: mozdonyvezető, hajóskapitány, pilóta szeretne lenni. Amikor tizennégy éves, arról álmodik, hogy felfedező, csillagász, híres utazó lesz. S van, aki azt határozza el, hogy orvos, mérnök, pedagógus, építész lesz... Ezek az álmok, merész vágyak nem mindig szállnak el az ifjúság éveivel. Van, akiben egyre erősödik, mélyebb tartalommal telik meg, mígnem hajtóereje lesz min­den további cselekedetnek, életcélnak. Ilyen fiatalokkal beszélgettem. Nem most először, évekkel ezelőtt is találkoztunk már. Igaz, akkor más körülmények között. Csaknem valamennyiük mögött egy sikertelen felvételi vizsga állt valamelyik főisko­lán. S akkor, ha akaratuk és kitartásuk fogytán lett volna, csüggedésükben talán örökre félreteszik a tankönyveket. De szerencsére nem így történt. Most, hogy a nehezén túl vannak, úgy mondatnánk: nekik nem matematikával, biológiával, gyermeklélektannal, anatómiával kezdődtek a vizsgáik, hanem először akaratból és kitartásból kellett vizsgát tenniük. S akikkel most évek múlva újra találkoztam: jelesre vizsgáztak... Akkori jegyzeteimből idézem a mondatokat, hogy ezek nyomán a jelenbe pillanthassunk: „Mindig arról ábrándoztam, hogy erdészmérnök leszek. Vonzott az erdők mély csendje, zöld-szagú lehellete... Es egyszeresek közbeszólt a véletlen. Bátyámat vegyi anyagokkal való kísérletezés közben súlyos baleset érte. A fájdalom okozta szenvedés láttán elhatároztam: orvos leszek, hogy segíthessek az emberek testi-lelki baján. Ez a legszebb, leg­emberibb hivatás. De a felvételi vizsga nem sikerült. Mégis boldog voltam, amikor a Rimavská Sobota-i (rimaszombati) kórház sebészeti osztályára kerülhet­tem dolgozni. Szakképesítésem nem volt, örültem, hogy átléphettem a kórház kapuját. Fiatal vagyok, miért mondanék le tervemről az első sikertelenség miatt?!" Beszélgetésünk óta három év telt el. Azóta sok minden megváltozott. Molnár Istvánt munkatársai megszerették, hiszen lelkiismeretes munkájával rá­szolgált a bizalmukra. A felvételi másodszor sem sikerült. De ez sem keserítette el. Ez alatt az idő alatt elvégezte a roznavai (rozsnyói) Egészségügyi Középiskolát. Jelenleg ápoló. Szereti a hivatását, megelégedéssel végzi, de ha egyszer sikerülne az orvosi egyetemre bejutnia, akkor lenne a legboldo­gabb. Igaz, most már kicsit nehezebb lesz. Hiszen közben családot alapított, egészségügyi nővérrel kö­tötte össze az életét. Munkahelyén az ifjúsági szer­vezet elnöke, pártjelölt, ami azt jelenti, hogy munka­ideje nem a hivatalos munkaidő leteltével ér véget. S ha mégis akad szabad órája, gyorsan fellapozza a tankönyveket, hogy tovább képezze magát, készül­jön a főiskolára ... „Gépipari iskolába jártam, pedig mindig az iroda­lom, az újságírás vonzott. Evekig tartott, amíg a pró- i bálkozásaim, tudósításaim eredményeképpen tudató- & sítottam magamban: tanulni sohasem késői" ;£ Dusza István Gemerská Márkáról (Gömörhorkáról) q került a kosicei Gépipari Középiskolába. Szakérettsé­git tett, de tanulmányait nem tekintette befejezett- I nek. Erezte, tudta, hogy még többre is képes. Néhány « évig dolgozott, keresetét félretette, hogy ne kelljen a szüleit terhelnie tanulmányi költségeivel. Alma, > vágya most sikerült. Felvették a budapesti Eötvös $ Lóránd Tudomány Egyetem könyvtáros — magyar sza­­kára. Levelező tagozaton tanul, ami azt jelenti, hogy a gömörhorkai Cellulózgyárban továbbra is helyt kell állnia a munkában. Az ifjúsági szervezetnek lelkes I A Bodrogköz egyik legnagyobb köz­sége Streda nad Bodrogom (Bodrog­­szerdahely) — lakosainak a száma 2856. Utcáiban sok az új ház, amely a lakosság igényességéről, az életszínvo­nal emelkedéséről tanúskodik. Ezzel szemben viszont meglepő, hogy az üzlethálózat kiépítése nagyon lemaradt. Az élelmiszerek árusítása mindmáig apró helyiségekben folyik a falu külön­böző pontján. A 11 —133 számú Potraviny — ön­­kiszolgáló bolt a falu közepén van. Valamikor kocsma volt, 1959-ben alakí­tották át élelmiszerbolttá. A választék nem a legszínesebb, kevés az olyan árufajta, mely a racionális táplálkozás népszerűsítését hirdetné. Ez év októbe­rétől Szarvas Pálné az üzlet vezetője. — A kereskedői szakmát ebben az üzletben sajátítottam el Artimovics András irányítása alatt, aki most vonult nyugdíjba — mondja. — Ebben az üzletben dolgozom tizenöt éve és bi-

Next

/
Thumbnails
Contents