Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1974-12-13 / 50. szám
sónak korlátozását. A szociális biztosításról szóló rendelkezés megadta a nőknek a fizetett anyaszabadságot, nyolc héttel a szülés előtt és nyolc héttel utána. A bérekről szóló dekrétum kimondotta, hogy a munkáért járó bér, fizetség egyforma, tekintet nélkül a dolgozó nemére. 1917 decemberében hirdették ki a házasság felbonthatóságáról szóló dekrétumot, s mindjárt utána következett a polgári házasságkötést rögzítő dekrétum. A szovjetek államában ezzel a házasságkötés két egyenjogú és szabad ember önkéntes, szabad akaratból megkötött kötésévé vált. Mindenfajta olyan előnyt és kedvezményt megszüntettek, amely a férfit feljogosította bármely nemű birtoklásra. Rendkívüli figyelemmel fordultak az anya- és gyermekvédelem felé. 1918 januárjában írták alá a gyermekvédelemmel foglalkozó különleges bizottság' megalakításáról szóló határozatot. A szovjethatalom törvényei, amelyek rögzítették a férfiak és a nők egyenlő jogait, egyformán vonatkozik az Oroszország területén élő nemzetiségek valamennyi asszonyára is. A szovjethatalom uralomra jutásával Kazahsztánban és Turkesztánban az általános törvények adalékaként olyan törvényeket is kiadtak, amelyek megszüntették a váltságdíjat, megállapították a házasságkötéshez szükséges életkort (a lányok 16., a fiúk 18. életévük betöltése után köthettek házasságot), a törvény által megállapított életkor előtt kötött házasság, valamint a többnejűség büntetését. Közép-Ázsia minden egyes köztársaságában, tekintettel e helyi szokásjogra, olyan törvényeket hoztak ki, amelyek voltaképpen meghirdették a harcot a nőket sújtó feudális csökevények ellen. A Szovjetunióban azonban a férfi és a nő " teljes egyenjogúságát rögzítő törvények, amelyek kétségkívül a szovjet rendszer nagyszerű eredményei sorába tartoztak, még csupán az első lépéseket jelentették a nőkérdés megoldásában. „A nő teljes felszabadításához és a férfivel való tényleges egyenjogúsításához szükséges — írta Lenin — hogy közös, társadalmi gazdálkodás folyjék és hogy a nő részt vegyen az össztársadalmi tevékenységben. A nő helyzete csak ekkor lesz egyenlő a férfi helyzetével,." Másrészt viszont, mint ahogy Vlagyimir lljics Lenin hangsúlyozta, a szocializmus építése csakis abban az esetben lesz eredményes, ha a nők tömegei aktívan is részt vesznek benne. A kommunista párt kitűzte a feladatot: a lehető legszélesebb tömegalapon bevonni a nőket a termelésbe, valamint a társadalmi és politikai tevékenységbe, és megvalósítani egész sor olyan gyakorlati intézkedést, amelyek a nőknek biztosítják a munkához való joguk gyakorlását. így fogadták el azt a különleges kormányrendeletet, amely a nők jogait védte olyan körülmények között is, ha a termelésben dolgozók létszámát csökkenteni is kellene. Ez a rendelet a polgárháború befejezése után bizonyos ideig volt érvényben. A nőknek az össztársadalmi termelésbe való bevonásáról szóló párt- és kormányrendeletek, intézkedések elválaszthatatlanok voltak a női munka mindenre kiterjedő védelmével a termelésben, valamint az állami anya- és gyermekvédelemmel. A szovjet állam az anyaságot mindig is a nő szociális funkciójának tekintette, s ezzel kapcsolatban az anyaság védelmét közvetlen kötelességének. (folytatjuk) ÍMT ég sohasem létezett olyan ABC mint ez. Mert ez az ABC, ebben az esetben, aforizmák, egy félszázados, sikerekben, háborús és emberi megpróbáltatásokban, helytállásokban gazdag művészpálya tanulságainak, következtetéseinek rendező elve. Az aforizmák egy része, több mint egy évtizeddel ezelőtt, könyvalakban is megjelent a Doubleday-kiadónál. Maga Marlene Dietrich hívta fel figyelmemet a kötetre Varsóban, 1963-ban, amikor életében másodszor látogatott egy szocialista országba, koncert-útra. Interjú közben azt mondta: — Az ABC-ből jobban megismerhet, mintha heteken át beszélgetnénk. Hónapokkal később kezembe került a könyv: „Marlene Dietrich ABC-je“. Belekezdtem és nem tudtam letenni. Fanyar, szellemes, cinikus,, bölcs, de még a legkegyetlenebb pillanataiban is mindig emberi műnek találtam. Tükörbe pillanthattam, mely hűen tükrözte sok-sok év, ország és rendszer megpróbáltatásait. Marlene Dietrich mindig is híres volt szellemes megjegyzéseiről, csípős aforizmáiról. Valóban hitelesnek tekinthető nyilatkozatai is tele vannak találóbbnál-találóbb megfigyelésekkel. Elhatároztam, kiegészítem a könyvalakban napvilágot látott anyagot a később kezembe került nyilatkozatok szellemességeivel, így Marlene Dietrichnek az az ABC-je, melybe most kezdhet a Kedves Olvasó, több is, kevesebb is, mint a Doubledaykiadónál megjelent mű. Abból csak a leghíresebb, legjellegzetesebb megállapítások kerültek gyűjteményünkbe, és az anyag fele, vagy talán nagyobb része is, az 1962 után megjelent Dietrich-nyilatkozatokból való. Ebben az aforizma-gyűjteményben a világpolitikától, a szerelmen át, a nagymamaságig mindenféléről szó esik. Irodalmi, társadalmi, művészeti, gazdasági, emberi kérdésekről is. Dietrichnek mindenről önálló, eredeti és határozott véleménye van. Sokszor gyilkos szavakkal -ostorozza pályatársait, de csak a tehetségteleneket, a pályára nem illőket. Olykor, a „Végzet Cinikus Asszonyának“ tűnik, aki a trivialitás határáig is elmegy, hogy azután nyomban az Anya, vagy az unokáira esküdő Nagymama gondolatvilágába kalauzoljon, ahol olykor még szentimentális is. Fogadják el ezt a néhány oldalt úgy, mint egy nagy, sőt talán klasszikus színésznő monológját, amellyel gondolat- és lelkivilágának belső titkaiba avat bennünket. Az ABC első kritikusainak egyike, John Meany, bírálatában azt írta: „Ahhoz, hogy valaki egy ilyen könyvet tudjon írni és azt egy kiadónál közreadja, színésznőnek kell lennie. Marlene Dietrich ABC- jében világosan benne van a színésznő magamutogatásának vágya (enélkül meg sem születhetett volna), de ugyanakkor érdekes és lényeges dolgokat vet fel. Ügy érezzük, hogy amit dicsér, azt dicsérni kell. Amit ostoroz, lehet, sőt kell is ostorozni.“ Számomra úgy tűnik: „Marlene Dietrich ABC-“ je kortalan. Nem azért, mert nincs benne saját kora (mert benne van), hanem azért, mert megfigyeléseinek, megállapításainak többsége annyira általános érvényű, hogy nemcsak ma, holnap is elfogadhatjuk őket. Még sohasem létezett olyan ABC, mint ez. De most már ez is megszületett. És hogy mindannyiuk szórakozására, örömére, azt őszintén reméli az ABC válogatója, fordítója és a bevezető szerzője: FENYVES GYÖRGY MARLENE < DIETRICH Agglegény: A nőtlenség boldog állapot — míg középkorú, vagy öreg nem leszel. Agy: „Ha jó dolog — vagy ha rossz dolog — mindenképpen gyönyörű dolog.“ (Johnny Burke egyik dalszövegéből) Ájulás: A társasági életben ez a nő végső kiútja a teljesen lehetetlen helyzetekből. Alvás: Nem sok szent dolog van a Földön, de ez feltétlenül a kevesek egyike. Moziban, televíziózáskor, színházban az alvás kritikai jelentőséget is kap. Ez az ún. „kritikus alvás“ a legriasztóbb. Ez maga a gyökereiben megsemmisítő ítélet, mert meg nem történtté teszi a művet. Amerikai Vöröskereszt: Világháborús éveimben, amikor művésztársaimmal a frontvonalakat jártam, hogy szórakoztassuk a hitleri fasizmus ellen küzdő katonákat, ha luxuscikkre volt szükségünk, egyszerűen megkerestük az Amerikai Vöröskereszt képviselőjét. Bármit is óhajtottunk volt, nála mindig rátaláltunk ...1 ' Antagonizmus: Az emberek mindig azt szerették és keresték alakításaimban, amit nem reklámoznak. Anyai szeretet: A szerelem legtisztább, legszenvedélyesebb, legerősebb formája. Ardennek (belga erdőség): Szeretném, de nem tudom elfelejteni. Legsúlyosabb, legelőnytelenebb háborús sebeimet itt szereztem. 1944 telén, az Ardennekben, alig néhány méterre az első vonalak mögött egy hitlerista ellentámadás hetében, a hideg éjszakákon megfagyott a kezem és a lábam. Arrogancia: Azért mert néhány ember sikereket ér el veie, és azért, mert néhány emberrel szemben olykor igen hasznos, még nem tekinthető általános „Ccsodafegyver“nek. Autóverseny: Hosszú művészpályák, művészéletek tökéletes pillanatképe. A köznapi és normális emberek nagy társadalmának, elenyésző, nem fontos része, eszeveszetten száguldozni kezd. Szédelegve köröz valami után, ami csak elméletben létezik, vagy talán nincs is. Végül a győztesek jutalma is elenyésző a kockázat nagyságához képest. Ráadásul nem is mindenki győz . . . (A befejezés következő számunkban)
