Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1974-12-13 / 50. szám
ASSZONYOK Valentyina Nyikolajeva- Tyereskova beszámolójából a nőkérdés megoldásáról a Szovjetunióban tellett. A kálimért megvásárolt nő teljes mértékben a férfi tulajdona, vagyontárgya volt. Korlátlan jogokkal rendelkezett fölötte, megbüntethette, sőt meg is ölhette. Ezeknek a nőknek az élete a ház nőknek fenntartott, zárt részben, az icskariban folyt, és a fátyol, a parandzsi fekete hálója, amely eltakarta arcukat, áthatolhatatlan falat vont köztük s az Őket környező világ között. A férfi halála után a nő a gyermekekkel és a vagyonnal együtt az elhalálozott férj fiútestvérének tulajdonába ment át. A gazdag réteg körében a többnejűség dívott, a női méltóság égbekiáltó megsértése és megalázása. A külvilágtól teljesen elzárva, megtörve a nehéz munkától és a férfi s annak rokonainak gúnyolódásaitól és ütlegeléseitől, a keleti nő idő előtt megöregedett. Harmincéves korában már olyan volt, mint egy öregasszony. Sok nő meg sem érte az öregkort, fiatalon halt meg. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom a történelem folyamán első ízben szüntette meg a nők elnyomását és jogfosztottságát. A szovjethatalom rögtön kinyilatkoztatta a dolgozó nők teljes politikai egyenjogúságát ... Az első jogukat törvénybe iktató dokumentum a munkások és parasztok államának kikiáltásáról szóló dekrétum volt, amely lényegében törvényesítette a széles néptömegek részvételét az államigazgatásban — a dolgozók, s így természetesen a dolgozó nők szervezeteinek közvetítésével. A fiatal szovjet állam legfontosabb dekrétumai rögzítették a nők egyenjogúságának és az anyákról történő gondoskodásnak az elvét. A nyolcórás munkaidő bevezetéséről szóló dekrétum magába foglalta a nők túlórázása és éjszakai műszakba való beosztá-A nő sorsa teljes mértékben a férfitől függ. A nőnek nem volt Joga ahhoz, hogy önállóan rendelkezzen lakhelye felől, nem volt saját személyazonossági igazolványa, az ő neve csakis a férfi személyokmányában szerepelhetett. Amennyiben a nő megkísérelte, hogy megszökjön az otthon rabszolgaságából, a férfinak joga volt őt visszaszerezni, akár erőszak árán is. A leginkább jogfosztottak az oroszországi peremterületeken élő nők voltak. Vlagyimir lljics Lenin szavai szerint is ők voltak a leigázottak között a legleigázottabbak, a rabszolgaságba taszítottak között is a legelnyomottabbak. A patriarchális feudális viszonyok között, amelyek Keleten (Közép-Ázsiában) a forradalom előtt uralkodtak, egész élete folyamán ki volt téve a legkülönfélébb megaláztatásoknak. A leánygyermek születését nagy szerencsétlenségnek tartották, okot szolgáltatott a válásra. A kilencéves kislányt nagykorú felnőttnek tekintették, férjhez lehetett adni. Gyakran már a bölcsőben eljegyezték, mert a menyasszonyért járó kötelező váltságdíj, a „kálim" kifizetése nem kévés időbe A szocialista társadalmi rend vívmányainak sorozatában a legfontosabbak közé tartozik a nőkérdés megoldása. A cári Oroszországban a nő nem volt egyenjogú, mind a társadalomban, mind a családban, s a gyári munkásnő még ezenkívül is ki volt téve a tőkés kizsákmányolásnak. Tizenkét, sőt tizennégy órás munkanap, a férfiak béréhez hasonlítva a jóval alacsonyabb munkabér, a büntető jellegű levonások és a megaláztatások sorozata. A női munka semmilyen védelem alatt sem állt, nem is szólva az anyaság védelméről. A gyermekhalandóság a munkáscsaládokban igen magas volt. Még keservesebb volt azonban a parasztasszony helyzete, a napszámosé. Az akkor érvényben levő törvények szerint a parasztasszonynak nem volt joga a földtulajdonból való részesedésre, ilyesmire csupán a férfiak , formálhattak némi jogot.
