Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1974-12-06 / 49. szám
alatt, amióta én Itt dolgozom. Az üzemi bölcsőde, óvoda nagy segítség. Az anyák nyugodtan dolgozhatnak, gyermekükről egész nap gondoskodnak. Munka után pedig együtt utazhatnak haza. Ezt nagyon jól megszervezték. Bárcsak hamarább Is így lett volna, hogy a ml gyermekünk is így nőhetett volna fel — mondja Karkusz Alica. — Az állandó orvosi rendelés mellett hetente a nőgyógyász Is jár az üzemünkbe. Nálunk több mint 1200 nő dolgozik, és ezért erre nagy szükség van. Ezenkívül fogorvos, fül- és gégeorvos, szemorvos, bőrgyógyász Is rendszeresen jár hozzánk. Az egészségvédelemre nagy gondot-fordltanak nálunk — dicsekszik Móricz Erzsébet. no A brigád többi tagjai — Madak Gizella, Kollmár Gizella, Kuvik Erzsébet, Svanyarszky Gizella, Nemec Elena, Kuvik Elena és Janda Mária — elmondják még, hogy ők fűzik be a szemeket a nyüstökbe, hogy a gépek szőni tudjanak, s ha ezt az üzem termelése úgy kívánja — már pedig ez nagyon gyakran előfordul, mert az új részleg átadásának elhúzódása miatt a tervteljesftés veszélyben forog — akkor délutáni túlórával, szabad szombatokon igyekeznek a szövőrészleg szükségletét kielégíteni. Mindnyájan Ismerik a fűzés, adagolás, szerszámkészités mesterségét, s így ha valamelyikük kiesik a munkából, bármelyik munkaszakaszon helyt tudnak állni. Nem panaszképpen, de objektív okokkal indokolva megjegyzik azt is, hogy munkájuk érdekében jobb lenne, na mesterük közülük kerülne ki, és nem férfi lenne, mint most. Gregor Anna néni a múltról beszól Adam Margit nemzetgyűlési képviselő a kivarrónők mindennapos gondjait tárta fel előttünk ◄ Szalayné Gregor Anna követte édesanyja példáját Ok a gyár munkaerőutánpótlása Laukó Béla igazgatóhelyettes A FIATALOK KOZOTT A fésűsfoná a gyár legújabb részlege, önsegéllyel épült, s 1973-ban adták át rendeltetésének. Korszerű szovjet, lengyel, német és francia gépek monoton zúgása fogad a neonfénnyel megvilágított tágas csarnokban. A gépek mellett színes kendős fiatal lányok Járnak. Mindegyikük 4—6 gépet kezel. Amíg a gyár többi részén olyan munkósnőkkel találkoztam, akiknek nagyrésze már 20—25 éve dolgozik itt, ezen a részlegen a dolgozó nők életkora alig haladja meg a huszonöt évet. Többségük a kétéves üzemi tanonciskolában tanulta ki a szakmát, vagy az iskolából gyakorlaton van Itt. Holla Mária és László Jarmila másodéves tanoncok örömmel újságolják, hogy a gyakorlati munkáért pénzt is kapnak. Ez már a saját keresetük, mellyel ők rendelkeznek. Azt is elmondják, hogy az utánuk jövő tanulók már szebb környezetben tanulnak majd, mint ők, mert most épül az új diákotthon, melyben 160 tanonc lakhat, tanulhat, szórakozhat majd. — A gyár vezetőségétől azt a panaszt hallottam, hogy a lányok közül sokan nem jönnek Ide vissza, ha férjhez mennek, önökkel Is így lesz? — kérdezem. Lehet. Attól függ, hová megyünk férjhez. Ha a környéken laknánk, szülési szabadság után biztosan visszajönnénk. Csak hát, Itt lakást kapniI... — felelik lenmondóan, és érezni, hogy szeretnének itt maradni, ha a körülmények ezt lehetővé tennék. — Én gépek mellett akartam dolgozni, tetszik is nekem ez a munka. Tiszta környezetben vagyunk, a zúgáshoz már hozzászoktam. Nem szívesen hagynám Itt a gyárat — teszi még hozzá Gálik Mária. Ezek a jókedvű fiatal lányok a gyár munkósutánpótlása. ök már nem ismerik azokat a nehéz körülményeket, melyben édesanyjuk, nagyanyjuk dolgozott itt. Természetesnek veszik az üzemi konyhát, a gyárban széthordott meleg tízórait, a kulturális rendezvényekre kapott ingyen jegyeket, a gyár tuhárl üdülőjének igénybevételét. Szilárd normák szerint dolgoznak, talán eszükbe sem jut, hogy nagyanyáik a béremelésért sztrájkoltak, hogy olyan munkafeltételekről, amelyek között most ők dolgoznak, csak álmodozhattak. VONZÓERŐ: A LAKÁS A luceneci Pofana nemzeti vállalat csaknem kétezer alkalmazottjának 64 százaléka nő. Évente 185 millió korona értékű gyapjú és műszálas anyagot, férfiöltöny- és kabátanyagot, női ruha- és kabátanyagot, valamint bútorhuzatot gyártanak, amelyeket a hazai piacon kívül a Szovjetunióba, Jugoszláviába, Magyarországra és a Német Szövetségi Köztársaságba exportálnak. A fonalak kezelését, szövését nők végzik, a férfiakra a gépek kezelése és a nehezebb, nőknek ártalmas munka vár. Mivel a munkára jelentkező új dolgozók többsége Is nő, a gyár vezetősége azokra a munkahelyekre Is nőket helyez, ahol eddig csak férfiak dolgoztak. Pl. a farkasolóba, ahol a nyersanyagokat keverik, az egész férficsoportot nőkkel cserélték fel. Ilyen munkaszervezés mellett elérik, hogy a gyár dolgozóinak 75 % lesz nő, ami megfelel mind a termelés, mind a munkaerő optimális kihasználásának. A munkaerők stabilizálása jelenleg még nagy gondja a gyár vezetőségének. Ha a „női problémákat" vesszük figyelembe, ez érthető Is. Sokan mennek két-három éves szülési szabadságra, a lányokat messzire viszik férjhez, s ezért máshol keresnek munkát és így tovább. — Azt is meg kell mondanom, hogy nagyon kevés dolgozónknak tudunk lakást adni. Pedig éppen ez az, amivel legjobban ide tudnánk kötni a dolgozókat. Mert ha a férjhez menő munkáslánynak lakást adnánk, biztosan itt maradna, sőt még a férjét Is behozná a gyárba dolgozni. De így elmegy tőlünk oda, ahol a férje kap lakást... Eddig 250 üzemi lakásunk van, de legalább még százra lenne szükség, hogy a jelenlegi, legégetőbb lokáslgényléseket ki tudjuk elégíteni. Sajnos, a nemzeti bizottságtól évente csak 4—6 lakást kapunk, ami annyi, mint egy csepp a tengerben, üzemünk vezetősége éppen ezért úgy határozott, — annak ellenére, hogy rengeteg az építeni valónk: tervbe vettük ugyanis egy új fonalkészítő részleg, valamint a mellékgazdasági és adminisztrációs helyiségek építését, a 160 személyes diákotthon, valamint a munkásszállá építését —, hogy mégis megkezdjük a két, 34 lakásos háztömb építését is, melyet a következő két-három évben már át Is adnánk dolgozóinknak — mondja Laukó Béla, a gyár igazgatóhelyettese. Rengeteg feladattal kell még megbirkózni a Pol'dпа nemzeti vállalat igazgatóságának, hogy a régi, elavult, több mint százéves gyárból a jelenlegi követelményeknek, a korszerű termelési folyamatoknak megfelelő gyár legyen. Az utolsó években sokat javultak a dolgozók munkakörülményei. Léptennyomon érezni a gondoskodást, melyben a dolgozóknak részük van. De egyszerre nem lehet mindent. További alapos munkára van ahhoz szükség, hogy amiről a gyár első dolgozói álmodni sem mertek, amitől a kapitalista nagygyárosok megfosztották a munkásokat, azt szocialista társadalmunk bőségesen megadhassa nekik. H. Zsebik Sarolta kénytelenek vagyunk az üzletben tárolni. Az árut csak az üzlethelyiségen keresztül tudjuk beszállítani, ezért az áruvételkor az üzletet átmenetileg bezárjuk. Balázs Tiborné, a kenyér- és tejbolt vezetője Így tájékoztatott: — A kenyér minőségére gyakori a panasz. A revúcai péküzemben sütött kenyér minősége nagyon változó. Az pedig gyakran előfordul, hogy a rozftavai (rozsnyói) tejüzem által szállított tasakos tej a ládákban több zacskóból kifolyik. Jó lenne a gyártás technológiáján módosítani, hogy mi se bosszankodjunk, de a vevők se. — A panaszkönyvbe kevés bíráló bejegyzés kerül. Ennek nagyon örülünk — adta tudomásomra Fürjes Zoltánná, a zöldségbolt vezetője. — Igyekszünk minden árufajtából a megfelelő mennyiséget rendelni. Sajnos, tárolási nehézségeink nekünk is vannak A falu közellátottságáról a következőket mondhatom: A vidéken élő háziasszonyok is szívesen vásárolnék mindazt, ami a városi üzletekben kapható. Nálunk az üzletek ellátását, választékát csak ügy lehet bővíteni, ha megfelelő raktárhelyiségek állnak majd a község rendelkezésére. Irta és fényképezte: Dusza István
