Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1974-12-06 / 49. szám
„SZERETJÜK, HAT CSINÁLJUK" Medve Irma tizenhat tagú szocialista munkabrigádja az elsők között alakult, s a tizenkét év alatt mindig a legjobbak közé tartozott. Ez már talán abból is adódik, hogy a brigád tagjai húsz év óta együtt dolgoznak, s vannak olyanok is közöttük, akik harminc-harmincöt éve végzik a befűzőnő nagy pontosságot igénylő munkáját. Ennyi idő alatt igazán összeszoktak, megismerték egymást nemcsak a munkában, hanem egyéni gondjaikat, örömüket is megosztották egymás között, ők nyugodtan elmondhatják, hogy a gyárban élték le fiatalságukat, ide fűződik első munkahelyi élményük, s többen közülük — vagy talán mindnyájan — Itt várják be nyugdíjazásuk napját is. Pedig a befűzés nem könnyű, órák hosszat ugyanabban a helyzetben mozdulatlanul kell ülni, csak a szem és a kéz végzi ugyanazokat a mozdulatokat. Egy műszak alatt a befűzőnő 10—12 ezer szálat fűz be a nyüstökbe, s a pontos színezés még a beszéd lehetőségét Is kizárja. A terem és a gépek még a múlt öröksége. Már két éve reménykedve várják az új üzemrészleg megnyitását, amely munkafeltételeik lényeges javulását jelentené. Sajnos a szövőrészleg építése nagyon lassan folyik, és az átadási határidő már háromszor eltolódott. A legutóbbi ígéretek szerint — nagyon szeretnék, ha ez lenne az utolsó — jövő év április elején kellene itt megkezdeni a munkát. Tágas és világos munkatermek lesznek itt, a szociális helyiségek is megfelelnek majd a korszerű követelményeknek. Talán ez majd jobban ide vonzza a fiatalokat is. Mert ettől a munkától a fiatalok eddig eléggé idegenkedtek. Igazán nyugodt természetűnek kell lennie annak, aki Itt nyolc órán keresztül — de a túlórákat is beleszámítva ennél sokkal tovább Is — mozdulatlanul bírjon ülni, A mai fiatalok erre valahogy képtelenek ... Lehet, ez is az oka annak, hogy Vajon ki fogja viselni ezt a szép kockás anyagot? IGOR GROSSMANN felvételei a brigádnak egyetlen húsz éven aluli tagja van, Kuvik Elena. — Szeretjük ezt a munkát, hát csináljuk. Igaz, nagyon meg kell dolgozni azért, hogy a normát 104—105 százalékra teljesíteni tudjuk. Es ezt minden hónapban el akarjuk érni, hogy szocialista munkabrigádunk megszerezze az ezüst fokozatot — mondja Bokor Rozália. — Nem dicsekvésként mondom, de elhiheti nekem, több szövőgyárban jártam már, de Ilyen összetartó, régi munkásgárdával, mint a miénk, még nem találkoztam — szögezi le Nagy Júlia, aki már 35 éve dolgozik ebben a gyárban, s kinek nevével a krónika olvasása közben kétszer Is találkoztam. Megtudtam róla, hogy 1951-ben az első nő volt a köztársaságban, aki a „Kiváló munkáért" kitüntetést megkapta, s azóta is a legjobb dolgozók közé tartozik. — A nők helyzete sokat javult azalatt a 26 év • S zóljon I 'y HOZZA J A legtöbb háziasszony a nagyobb bevásárlást a hétvégére hagyja. S ez nem véletlen. A szabad szombatokon — vasárnapokon együtt ül asztalhoz a család. A kétnapi étkezéshez nagyobb mennyiségű nyersanyagra van szükség. A dolgozó nók rendszerint ekkor veszik meg a következő hétre szükséges élelmiszercikkeket is. Ezért egy ilyen bevásárlási csúcsidőt választottam ki, amikor a Gemerská Hórka-i (gömörhorkai) bevásárló központ, valamint a község többi üzleteinek áruellátását, vá-Kevés a félkészáru lasztékának bőségét szándékoztam felmérni. A falu élelmiszerellátását három üzlet és egy-egy zöldséges, hús- és kenyérboh biztosítja. A bevásárlóközpont előtt közvéleménykutatást rögtönöztem. Kérdéseimre két idősebb háziasszony, két fiatal házaspár, három dolgozó nő és egy férfi válaszolt. Örömmel tapasztaltam, hogy a megkérdezett férfin kívül több férj is vásárolt az üzletben. Ez a családok jó munkamegosztásáról tanúskodott. Nálunk a fiatal házasok legtöbbje közösen végzi el a nagyobb bevásárlást. Érdekes megfigyelni, hogy az idősebbek annál kevesebben. A megkérdezettek véleménye hűen tükrözi a helyi problémákat. Mindhárom üzletben kevés a félkészáru, amely nélkül a korszerű konyha és táplálkozás már el sem képzelhető. A vevők hiányolják az új élelmiszerkészltményeket, félkészárukat, amelyek a városi üzletekben mindennaposak, de falun csak ritkán jutnak hozzá. A falu magasan fekvő részeinek lakói a közelmúltig minden kis apróságért a bevásárló központba szaladtak. Ennek elkerülésére az év elején a revúcai Jednota Fogyasztási Szövetkezet új üzletet nyitott. A vásárlók véleménye szerint ez az üzlet teljesíti küldetését. A falu lakosainak negyedrészét ellátja alapvető élelmiszerrel, sőt, előre csomagolt húst és zöldséget is lehet itt kapni. A másik üzlet a Cellulózgyár lakótelepén élő emberek ellátásáról gondoskodik. Sajnos ez az üzlet sem rendelkezik bővebb választékkal, mint a többi, A kenyeret, péksüteményt és tejet árusító üzletben csak a kenyér minőségét kifogásolták. Ez a probléma azonban meszszebbre nyúlik, és kívül esik a kereskedelem problémakörén. A zöldségellátás, annak ellenére, hogy az üzlethelyiség kicsi, minden igényt kielégít. A vásárlók egyöntetű véleménye szerint a húsellátás viszont elégtelen. A jelenlegi üzletvezető csupán hetente kéthárom alkalommal mutatkozik az üzletben, mivel itt csak másodállásban dolgozik. A választékkal nem lenne baj, de a falu lakosságához mérten mennyiségben kevés hús és hentesáru érkezik. Amikor elmondtam neki a vásárlók panaszait és megkérdeztem tőle, hogy miért nincs a húsokon árcédula, ingerült hangon az irataimat kérte. De hogy teljes képet nyerjek, felkerestem a többi üzletvezetőt is. Készségesen tájékoztattak: — Az áruválaszték és mennyiség sok esetben nem rajtunk múlik — mondta Irena Kováőová — az önkiszolgáló élelmiszerbolt vezetője. — A megrendelést hiányosan szállítják le. Nagy nehézségek vannak a kis raktárhelyiségek miatt is. A sörös, kofolás és ásványvizes ládákat
