Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1974-11-29 / 48. szám
üzem tervteljesitése érdekében ledolgozunk 120 órát. A felajánlás bizonyítéka annak, hogy a gyár gondjait már sajátuknak tekintik. A gyár viszont gondoskodik róluk, jó munkásokat képez belőlük. Zlatica Haberlejterová, szabásmester, az üzem ipari tanulóinak műhelyébe vezet. A nagy vágógépek mellett a legfiatalabb Iparitanuló lányok állnak, és még elég bizonytalan mozdulatokkal forgatják a gép kése alatt a bőröket, hogy szabás közben minél gazdaságosabban használják ki a drága nyersanyagot. Ez az üzemi gazdálkodás egyik fontos alapfeltétele. Zlatica segít. Egy centiméter ide, egy centiméter oda és már egy másik minta is elfér a bőrdarabon. Persze ezt a tapasztalatot csak sok gyakorlat árán szerzi meg a tanuló. Sok magyar lakta vidékről származó kislány van a tanulók között, akik a ma már jóformán női szakmának számító cipész-mesterséget választották hivatásul. Legtöbbjük Levice (Léva), Stúrovo (Párkány) és Komámo (Komárom) vidéki. Csömör Gabi a tornacipőtalpat ragasztó gépnél dolgozik. Kvetnáról (Rétiről) került ide, és mind mestereivel mind a fürdőszobás internátusi szobával nagyon elégedett, de ha az iskolát elvégzi, mégis otthonához közelebb szeretne elhelyezkedni. Pásztor Annus Komáromból érkezett, és mivel nem csak ügyes, hanem szorgalmas jó tanuló is, az iskola elvégzése után tovább szeretne tanulni, Jelenleg felsőrész készítőnek, tűzőnőnek tanul. Mestere, Priehodová Irena azt is elárulja, hogy Annus az ipari tanulók testnevelési olimpiáján az idén három aranyérmet szerzett a partizánskél fiataloknak. Száz és kétszáz méteres gyorsfutásban és távolugrásban vitte el a babért. Markócz Irénkének a szlovák nyelv tanulásában elért szép eredményét dicséri mesternője. Marcelováról (Marcellházáról) került a gyárba, először nyelvi nehézségekkel küzködött. Nehezebben megy neki a tanulás mint másoknak, de a lányok védnökséget vállaltak felette és mire elvégzi az iskolát, a szlovák nyelvből is biztosan eredményesen fog vizsgázni. A vágy az, mint a többi magyar lakta vidékről ide jött lánynak, hogy a partizánskei cipőgyár Komáméban (Komáromban) épült új üzemében dolgozhasson majd. A komáromi új üzemnek bizonyosan lesz jó szakmunkásakra szüksége. Erre gondolt mestere Is, amikor írónkét háromszor visszahívta, szinte úgy szedte le a szökni készülő kislányt a vonat lépcsőjéről, hogy közös erővel, türelemmel jó szakmunkást neveljenek belőle. Cipőiparunk további fejlődése, korszerűsítése megkívánja, hogy a betanított munkások mellett a dolgozók többsége szakképzett legyen. Ebben a gyárban úgy nevelik a fiatalokat, hogy megfeleljenek majd azoknak a követelményeknek, amelyeket fejlődő iparunk elvár tőlük. Koprláné Varga Magda A tojást, meg-sütvén, melegen tedd, és szorítsd az ebnek szájába, azután a tojást meg-nem eszi, A veres-hagymát tedd a vakondnak lyukába, onnét el-fog távozni, Kis újadra vévén az éh nyálát, szemeidet, minden reggel azzal kenvén, igen hasznos. A lentsébe és borsába muszka (légy) nem esik, ha közibe tészel egy eleven rákot, és azután mindén megdöglik, egynéhány napok múlva kivetted. Próbáltatott. (A tanácsokat kipróbálhatja bárki a saját felelősségért.) Napközben szomorúan tekintettünk végig az elárasztott földeken, a medréből kilépő vízáradaton, a feltörő talajvízben rothadó kukoricán, cukorrépán. Akkor még nem volt árvíz, de az ég csatornája szüntelenül szórta áldását a földre, és semmi jóval nem biztatott. Láttuk, gumicsizmás, esőkabátos asszonyok, brigádozó fiatalok hajlonganak a sárban, fáradt karjukkal egyenként emelgetik ki a földből a sártól ragadó cukorrépát. Minden darabért kár... Fáradságot nem ismerve küszködtek a természettel, a romboló vízzel TALÁLKOZÁS OLVASÓINKKAL Fényképezte: H. Juhásová Ezt láttuk napközben, és egyáltalán nem reméltük, hogy este, lemosva a nap verítékét, félretéve a legnagyobb gondot, eljönnek, és más, ez esetben kevésbé fontos kérdésekről is vitatkozni fognak. És csalódtunk. Persze kellemesen. Mert a Vel’ky Hores-i (nagygéresi) iskola ebédlője megtelt lapunk olvasóival, akik a napi nehéz munkájuk után is szívesen eljöttek, hogy elbeszélgessünk, elmondják véleményüket, kívánságaikat, ötleteiket. Hasznos és egyben kellemes találkozás volt, és elsősorban azokkal, akik munkájukkal, vagy ötleteikkel hozzájárulnak ahhoz, hogy lapunk még több család asztalára odakerüljön, s minden egyes családtag találja meg benne a maga kedvenc rovatát. Szép és hasznos találkozás volt Várady Zoltánnal, Marcsi Andrásnéval, akik szorgalmasan kézbesítik az újságokat, rendszeresen bővítik az olvasók táborát, házról házra járnak, hogy idejében kézbesítsék a lapunkat. Brezina Sándornéval, Négyesi Lenkével, Mihók Imrénével, akik hetente várják Családi kör rovatunkban az új „családtagokat“, Katalin jó tanácsait, a háztartási rovat ötleteit. Papp Tibornéval, Kiss Katalinnal, Diószegi Istvánnéval, akik valamennyien pedagógusok, és külön figyelemmel kísérik az Utam az igazsághoz rovatban található vallomásokat, a gyermekrovat verseit, meséit, rajzait, az ifjúsági ankétokat. Es persze sorolhatnám a neveket hosszan: Ivancso Erzsébet, Lukács Sándómé, Balogh Antalné, Demeter Béla, Demeter Gáborné, akik nemcsak elismerő vagy bíráló szóval illették lapunk tartalmát, hanem értékes, jó ötletekkel is gazdagítottak bennünket. Szó szót követett, a felidézett riportok, a bennük felszínre kerülő társadalmi kérdések mindegyike Nagygéresen is visszhangra talált. Újabb kérdések merültek fel a közellátásról, a nők foglalkoztatottságáról, az ifjúság neveléséről ... Szoplák Sándor, a hnb elnöke, Cátyová Agneia, a Nőszövetség trebisovi (terebesi) járási bizottságának titkára és Kocsis Sándorné a járási bizottság dolgozója alig győztek válaszolni a pergő kérdésekre, a megoldásra váró helyi gondokra. A megoldás közös igyekezetük eredménye lesz. S ebben mi is szívesen leszünk a nagygéresi asszonyok segítségére. megyeri
