Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1974-02-01 / 5. szám
reggel tovább alszik, de este nagymamival együtt etetik a baromfiudvar népét és az ólban röfögő malacot..; Mária Csunderlíková, koSicei olvasónk leveléből idézzük a következő részletet: — A város szélén áll egy kis kertes házacska. Itt laknak id. Bognár Sándorék. A nagyapa vasúti kalauz. Vidám mosolygós ember. Most is tréfán töri a fejét, hogy megnevettesse a családot és ne vegyék észre, hogy milyen nehezére esik megválnia unokáitól. Építészmérnök fia, Sándor, ugyanis lakást kapott a városban és most elköltöznek a kicsi, de meleg családi fészekből. A nagyszülők tudják, hogy így van ez jól, csak hát hiányozni fog a nyüzsgés, a gyermekkacagás . . . Ilonkának is könnyebb lesz, egy kőhajításnyira lesz az iskola, amelyben tanít, az új lakhelyétől. Matyi is oda jár majd iskolába... A gyerekek még a nagyszülőknél maradnak egy ideig, hiszen ki kell takarítani, be kell rendezni az új lakást. Sándor a nagyszülők vigasztalásául még azt is hozzáteszi, hogy együtt töltenek majd minden hétvéget és a gyerekek az egész nyári szünidőben itt lesznek majd velük... Nagy Viola, Kostolné Kraéany-i (egyházkarcsai) olvasónk írja többek között: — Régi, jó ismerősként fogadott a Bognár család, pedig még sohasem találkoztunk. Beszélgetésbe kezdtünk s alig váltottunk néhány szót, az volt a meglátásom, hogy rendezett körülmények között élő, egymást szerető és becsülő emberek közé kerültem. Sándor hivatalnok és esti egyetemre jár, Ilonka tanítónő a faluban, ahol laknak. Ügyes asszony, jó feleség és annyi mindent elvégez a ház körül, kiváló pedagógus és a falu társadalmi életének irányításában is jelentős szerepet tölt be. Matyi azt is elárulta nekem, hogy anyuka tud legjobban főzni és mesélni. Azért szeretik annyira a kis első osztályosai, mert gyönyörű szép, igaz meséket tud nekik mondani. .. Rákos Józsefné, luéeneci (losonci) olvasónk szerint Bognár Sándorék egy kisváros csendes negyedében vásároltak egy családi házat. Boldogok, mert három szoba összkomfort. Évekig Ilonka, a feleség édesanyjánál laktak egyetlen szobában. Igaz, nagymaminak nagy érdeme van abban, hogy Bognárék nyolc esztendő alatt össze tudták gyűjteni az alaptőkét és Sándor szülei anyagi támogatásával azután megvenni a házat. A takarékpénztárból harmincezer korona kölcsönt vettek fel Bognárék a lakás berendezésére. A legnagyobb szobát, amelynek két ablaka van, egy földig érő függönynyel kettéválasztották és ez lett a gyerekek — Matyi és Ildikó — lakosztálya. Matyi azonnal hozzálátott szobája díszítéséhez. Először egy óriás faliújságot készített, amelyre kedvenc sportolói képét és eredményeit ragasztotta. A technológus férj és a kirakatrendező feleség hétköznapjai szorgos munkával telnek, örülni tudnak minden apróságnak, ami két kezük munkája nyomán került a lakásba. * * * KEDVES OLVASÓINK! A Barátnő tavalyi decemberi számában ismertettük „A mi családunk“ következő kérdéscsoportját. Azok számára, akiknek elkerülte a figyelmét, ezúttal megismételjük a kérdéseket: 1. Hogyan döntsön Bognárné, óvodába adja-e a kislányát? 2. Vagy vegyék-e magukhoz Ica édesanyját, hogy a nagymama nevelje a gyerekeket, segítsen lányának a házi munkában? 3. Véleményünk szerint, hogyan rendezzék be Bognárék az új házat? Mi nem hiányozhat belőle és mi az, aminek a megvételével még ráérnek! Várjuk leveleiket! Az első értelmes „szavakat“ a kisbabák egyéves koruk körül mondják. De nagyon értelmes kisgyereknél is előfordulhat, hogy csak néhány hónappal egyéves kora után kezd beszélni. Ez nagyjából a fejlődési típusokon és egyéni tulajdonságokon múlik. Az is sokat számít, hogy milyen az otthon légköre, hogyan bánnak a kisbabával. Nem előnyös, ha az anya hallgat, nem beszél a gyerekhez, amikor vele van, körülötte tesz-vesz. Kedvesen, értelmesen szóljunk hozzá, ha öltöztetjük, mosdatjuk, vagy játszunk vele. Ha a kicsi lassan tanulja a szavakat, az is oka lehet, hogy gyorsan, hosszú mondatokban beszélünk hozzá, amit nehéz neki megérteni, a szavakat elkülöníteni egymástól. Ne essünk kétségbe, ha a gyermekünk későn kezd beszélni. Vegyük körül szeretettel, ha lehet, engedjük sokszor gyerekek közé, akikkel talán jobban meg tudja magát értetni. Ha valamit kér tőlünk, mindig mondjuk meg neki és ismételtessük el vele annak a nevét. Eleinte minden kisgyermek hibásan ejti a szavakat, de ez fokozatosan javul. Egyiknél ilyen, másiknál olyan hang akadhat azonban, amivel bizony később is bajlódik. Az ilyen beszédhiba általában a nyelv vagy más beszédszerv ügyetlenségéből adódik. Végeredményben sok felnőtt is van, aki például pöszén ejt ki hangokat, bármennyire küzd is ellene. A selypítő gyerekek egy részénél az érzelemvilág furcsaságaiban keresendő az ok. Ugyanazt a hangot következetesen rosszul képezi egy bizonyos szóban, holott a másik szóban rendesen ki tudja mondani. Ezek a kisebb beszédhibák nem jelentenek semmit, ha a kisgyerek egyébként közlékeny, jól beilleszkedik a környezetébe és iS;ás tekintetben is rendesen fejlődik. Helyes, ha időnként kedvesen kijavítjuk, amit roszszul mond. De hiba, ha túl komolyan vesszük és erélyesen gyakoroltatjuk a kiejtést. — zs — az olvasó kérdez a Nö válaszoí ff L -------————- • <» „Ötéves kisfiam balkezes. Magam sem tudom, hogy ez valóban szerencsétlenség-e s nehézségekkel kell-e számolnia az iskolában, hátrányt jelent-e később a pályaválasztáskor? És egyáltalán: miért balkezes valaki?“ — kérdezi levelében Sz. Ernőné roznavai (rozsnyói) olvasónk. A balkezesség nem szerencsétlenség és nem hátrány. Az oka is többféle, és többféle balkezesség létezik. Lehet születési „hiba", ebben az esetben az agykéreg jobb oldalának tevékenységi készsége erősebben kifejlődött, mint a bal. A jobbkezeseknél az agykéreg bal oldala a fejlettebb. Amint emlitettük, nem lehet az összes balkezeseket „egy kalap alá venni", számtalan esetben csupán rossz szokás eredménye, amelyre a szülők nem figyeltek fel, vagy akkoriban nem tartották érdemesnek a „beavatkozást". A csecsemő ugyanis mindkét kezét egyformán használja, néha véletlenül a balt gyakrabban, mint a jobbat. Ilyenkor, ha a szülő nem figyelmezteti, megszokja, hogy mindent a bal kezével csináljon. Tény, hogy a csecsemőnek ki lehet venni a csörgőt a bal kezéből és átteni a jobb-ba, a kisgyermeknek is a jobb kezébe kell adni a játékot, a színes ceruzát vagy ecsetet, de ha látjuk, hogy született balkezességről van szó, vagyis, hogy a kisgyerek nemcsak hogy azonnal visszaveszi a játékát a bal kezébe, hanem hogy ügyesebben is „dolgozik" a ballal, nem szabad kényszeríteni őt, hogy a jobb kezét használja. A balkezesek még más szempontból is külön kategóriába sorolhatók. Vannak — a többségük — akik egyes mozdulatokat saját maguktól a jobb kezükkel végeznek, s helyes, ha a szülő ezt ápolja, s megkívánja, hogy azokat a mozdulatokat mindig, kivétel nélkül a jobb kezükkel végezzék. Megjegyezzük, ezek a gyerekek általában nagyon ügyesek, alig tesznek különbséget a két kezük között. A leghelyesebb, ha a jobb kézzel az írásra, festésre, sportgyakorlatok végzésére, barkácsolásokra a hasonló ténykedésekre szoknak rá. Előfordul az is, hogy a gyerek a füzetbe jobb kézzel ír, a táblánál pedig bámulatos ügyességgel forgatja a krétát a bal kezével. A jobb kézzel való írásra legkönnyebben a szülő szoktathatja rá a gyereket, még mielőtt az iskolába menne. De ne írni tanítsa, hanem rajzoltasson, festessen vele és amint mondtuk, ne kényszerítse rá. Igen lényeges, hogy a balkezes gyereket ne ijesztgessük az iskolával — „Ott majd rászoktatnak, hogy jobb kézzel irj, de nem lesz benne köszönetI“ „Az egész osztály rajtad fog nevetni, ha bal kézzel írsz" — az ilyen és hasonló fenyegetéseknek nincs semmi értelme, s könnyen megzavarhatjuk a gyermek lelki egyensúlyát, és kisebbségi érzetet ébreszthet benne. A teljesen balkezeseknél ajánlatos az első osztályban megengedni, hogy csak a bal kezével írjon és később, ha a bal kezével már úgy ír, mint jobbkezes társai, fokozatosan át kell térni a jobb kézzel való írásra. Ehhez természetesen a pedagógus és szülő közös türelme szükséges. Mindenesetre, már a vállalkozás kezdetén ne takarékoskodjunk az elismerő szavakkal és biztatással. Mindig a jóleső buzdítást kell szembeállítanunk az elriasztó kényszerrel. Megnyugtató eredményt csakis az első módszerrel érhetünk el. Hatásos érv — főleg a kisebbségi érzés leküzdésében — hogy számos híres ember volt balkezes, főleg sebészek, akik a scalpellel mindkét kezükkel egyformán ügyesen bántak. I
