Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1974-01-01 / 1. szám
MIELŐTT MONDANÉK... — vitazáró — dés teli táskákkal, főzés, mosás, gyereksirás, a háztartás vezeté• se .., Meddig maradok a térjem számára vonzó az állandó rohanásban? Vagy lemondjak a hivatásomról, amely teljes embert követel, vagy a férjhez menésről? Mert a kettőt nem tudom összeegyeztetni. Persze, lehet, hogy azért, mert sok rossz tapasztalatom vanl... Eddig e levél első része, amely a vitát kiváltotta. Feltételezzük, hogy Judit elolvasta a hozzá Intézett válaszleveleket, bár sajnos azoknak csak egy kis hányadát tudtuk közölni, gyakran azokat is csak rövidítve. De ennyiből Is megértette bizonyára a lényeget. Azt, hogy a látszatra nehéz gondokat Is meg lehet oldani, a nehézségeket le lehet küzdeni, ha a hétköznapok nehéz percei után ünnepnapok Is jönnek, hogy eredményeink értékesebbek, ha saját vívódásaink árán jöttek létre ... A házassággal járó feladatok elvégzése nem zárja ki, hogy valaki egyetemi A nyílt levél — amelyet ankétünk kezdetén olvasóink elé tártunk — sokak kezébe került. Elolvastuk, s vitatkoztunk. Vitatkoztunk, mert a levélíró T. Judit minden gondolatával, ítéletével nem lehetett teljesen egyetérteni. A kért választ sem írtuk meg addig, — amíg — olvasóink segítségével — nem tudtunk Juditnak sok szempontból értékelt, indokolt, átgondolt választ adni. Most, hogy újra kezünkbe vesszük a levelet, könnyebben fogalmazzuk meg rá a választ. Könnyebben, mert a sorok, a gondolatok mögött ott rejtőznek olvasóink, levélíróink véleményei, leveleinek tartalma, ankétzáró beszélgetésünk gondolatai, amit összegezve most átadhatunk a nyílt levél írójának, T. Juditnak: ... Főiskolás vagyok, még három év tanulmányi időm van hátra. Szociológus leszek. Izgalmas és szép szakmát választottam. Nagy terveim vannak, azonkívül, hogy az irodalom, a művészetek kicsi koromtól érdekelnek, és sok időmet áldoztam színházra, könyvolvasásra, kiállításra, utazásra . . . Mi lesz, ha lér/hez megyek? Napi nyolc óra munkaidő, ingázás az otthon és a munkahely között, tolakodás a boltokban, cipekediplomát szerezzen, hogy hivatásának éljen, hogy folytassa egyéni kedvteléseit ... A levélírók nagy része helyesen tapintott a lényegre, amikor azt írta: ennek csak egy feltétele van: a jó házastárs kiválasztása. Vagyis Juditnak nem a házasságtól kell félnie, hanem alaposan végig kell gondolnia mindent, mielőtt az igent kimondaná. A jó házasságnak sok összetevője van, mint ahogy egyik hozzászólásunkban egy pszichológus tollából olvastuk. S ha már mások tapasztalatából indulunk ki, miért éppen a rosszat használnánk fel? Miért I nem azt látjuk meg abban a má- j sik példában, ami jó, ami követésre méltó? Azt, hogy a barát- s nőm, a nővérem, vagy a szom- j! szédom hogyan osztja be szabad idejét, hogy mindenre futja belőle? Mert ilyen példa után sem j kell messzire mennünk. Köztudott, : hogy a rossz házasságok, a válósok száma több ezer hazánkban is. De ez a szám valójában mégis csak kis része a házasságoknak, , mondjuk ki azt is bátran: a har- * monikus házasságoknak ... Tehát a házasság, mint cél felé sem lehet a pesszimistább úton közeledni. és csak a rossz tapasztalatokból meríteni. ... Sok kérdés tódul elém: Mitől függ a családi harmónia? Kinek kell alkalmazkodnia a másikhoz? Ha egy nő férjhez megy, a családi béke érdekében mondjon le mindenről? Vagy váljon el, ha nem sikerül iobb belátásra bírni a férjét? Vagy olyan nő, akinek ambíciói vannak, marad- | jón Inkább egyedül? Talán nem is létezik boldog, i kiegyensúlyozott házasság és aki vállalja a családalapítás felelős- ] ségét. eleve megalkuvásra kényszerül? Létezik-e olyan recept, aminek betartásával olyan családi életet lehetne teremteni, ami- \ lyenre társadalmunknak szüksége van?... Helyesnek tartjuk, hogy a házasság megkötése előtt álló Judit fejében ilyen gondolatok hadakoznak. Mert ezeket a kérdéseket minden embernek tisztáznia kell önmagában, és főleg még mi- ' előtt az igent kimondaná. Most már bizonyára Judit is, és a hozzá hasonló töprengő fiatalok is érzik: A családi béke érdekében nem kell lemondani semmiről. Sőt, ebben és ezáltal teljesedik ki az emberek élete. A másikért érzett felelősség, a gyermek, az utód nevelése, a közös munka eredményeként emelkedő életszínvonal mind része az egyén boldogulásának, élete kiteljesedésének. Az egyedül élő ember . — még ha munkája értékes is társadalmi szempontból — valójában önzőbb, érzelmi élete sivárabb. A családi élet tehát nem , azonos a megalkuvással. Inkább úgy mondhatnánk, a közös sorsvállalás, az egyéni boldogulás feltétele. És ilyen értelemben a család a társadalom alapja, legkisebb sejtje. Az a bizonyos „recept" pedig nem létezhet. Azért nem, mert az emberek kü- | lönbözőek. Életcéljuk, elképzeléseik, ítéleteik, vérmérsékletük, szokásaik, mások és mások. Ezért vafi szükség tehát a szerelemre alapozott, de megfontolt okos, józan párválasztásra. A „receptet” aztán már együtt kell összeállítani. De ehhez akarat, türelem, felelősségérzet szükséges. Az, hogy minden házasságkötés előtt álló fiatal legalább úgy vegye fontolóra elhatározását, mint azt a levélíró Judit tette. Ez az alapja, — ha úgy tetszik receotje — a harmonikus, kiegyensúlyozott házasságnak, és ez az a seit is. amire társadalmunknak szüksége van. A szerkesztőség „Hatéves kislányunknak sífelszerelést vettünk és téli szabadságunk alatt szeretnénk megtanítani őt sízni. Amikor a nagymama megtudta ezt, felelőtlennek nevezett minket, a férjemet és engem, amiért a gyereket már ilyen fiatal korban egy veszélyes sportra akarjuk megtanítani. Szerinte még elég ideje van ahhoz, hogy sítalpakra álljon, különben csak baj történhet az egészből. Igaz, mi a férjemmel csak felnőtt, ill. diákkorban csatoltuk fel először a sítalpakat, de nagyon megszerettük ezt a sportot. Most pedig nem tudjuk, igaza van-e a nagymamának, vagy csak túlzottan félti az unokáját" — idézzük R. Béláné Nővé Zámky-i (érsekújvári) olvasónk levelét. A sízés igen egészséges sport s élvezetéből nem szabad kizárni a kisgyermekeket sem. Tudnunk kell azonban, hogy a legalsó korhatár négy és fél — öt év, ennél fiatalabb gyereket ne tanítsunk sízni. Ezenkívül természetesen szervezetileg tökéletesen egészségesnek kell lennie, továbbá elég erősnek ahhoz, hogy saját erejéből, csupán a karizmokra támaszkodva felkeljen. Feltétel a gyermek jó szellemi felfogása is, hogy — habár játékként — elsajátítsa a sportszabályokat. A három—négyéves apróságok még általában nem tudják megjegyezni, amit kívánnak tőlük. A törésveszély a kisgyermeknél igen csekély, mert a csontok még rugalmasak és nehezebben törnek, mint a felnőtteknél. Mindemellett nem szabad az óvatosságot félretenni, mert egy rossz esésnél azért bizony előfordulhat a törés. A legjobb tanítási módszer a gyerekeknél: csak a leglényegesebbet magyarázni, inkább mindent mutatni, hogy a gyermek utánozza. A sportot érdekes játékként kell beállítani s közben nem szabad megfeledkezni arról, hogy a jóból is megárthat a sok, nem szabad, hogy a gyermek kimerüljön. Egyébként is feltétel, hogy a gyereket csak akkor tanítsuk sízni, ha kedve van hozzá, ha kéri: ne igyekezzünk őt meggyőzni a sízés egészséges voltáról, ezt a kisgyerek nem érti. Ha pedig egy-MINDEN HÉTEN EGY TANÁCS Évről évre több kávét fogyasztunk. Máshol is divat, szokás, szórakozás. A „mérgek" közül a szeszes ital és a nikotin után a koffein a legkevésbé ártalmas. Mégis: erősen befolyásolja az Idegműködést, ezért állandóan vizsgálják hatását. Egy nyugatnémet professzor részben új megállapításai a kávé fogyasztásáról, talán nekünk is javunkra válhatnak. Tudjuk, hogy késő este, lefekvés előtt „még egy csésze kávé" elrontja a legtöbb ember éjszakai nyugalmát. Ez most már az agyhullámok mérésével is bizonyítható. Rövidebb lesz a pihentető mélyalvás. Az eredmény: reggel nehezen kászálódunk ki az ágyból, a nap első óraiban fáradtnak és kialvatlannak érezzük magunkat — s ezen az újabb duplák segítenek a legkevésbé. Ha valaki alacsony vérnyomás miatt rossz alvó, annak használhat este is egy kevés koffein, de ezt mát az orvos mondhatja meg. Tévedés, hogy az alkoholt „semlegesíti" a kávé. Az alkohol és a koffein az agynak ugyanazon részeire hat. Az alkohol serkentő hatása rövid, csakhamar bekövetkezik az emlékezet tompulása, az összevissza beszéd, a bizonytalan mozgás. Végül teljesen „lefékeződik" az agytevékenység. A koffein serkentő hatása lassúbb, de túlfogyasztás esetén a mélypont elkerülhetetlen. Ha a két hatás találkozik, a feketétől csak rosszabb lesz az alkoholos állapot. Kávét nem akkor kell Inni — ha egyáltalán szüksége van rá valakinek — amikor már kimerültek vagyunk, hanem o várható fokozott fizikai vagy szellemi munka előtt. Ezt különösen gépkocsivezetőknek ajánlják. A fáradtság! szakaszban egy dupla átmenetileg mozgósítja a szervezet tartalékenergiáját, de a kockázatmentes felfrissülés a vezetés közbe iktatott könnyű testmozgás, pihenés. A koffeinmentes kávéban is vannak serkentő, de nem izgató anyagok. Mint minden élvezeti cikkre, a kávéra is ró lehet szokni. Leszokni róla nehezebb, de mértékkel élve a „fékete levessel", nem is szükséges. A hazai, erős kávéból 2—3 csésze elegendő naponta. f
