Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1974-10-18 / 42. szám

HOZZA!'-TEJ- ÉS TEJTERMÉKÜNK­ÜL О о Q о — Amíg büféként üzemeltettük a bol­tot, a hovi bevétel 90—95 ezer korono volt, most csak 35 ezer körül mozog. De így is vállaltuk kolléganőimmel a mun­kát, mivel szeretnénk népszerűsíteni a tejtermékek fogyasztását- a lakosság körében. Mellettünk van a TATRA szál­ló, tulajdonképpen hozzájuk tartoztunk azelőtt is, konyhájukban készítik szá­munkra félkész ételek formájában a rántani való sajtot, a palacsinta tésztát, a buktát, a túrós-, almás-, káposztás rétest, a brindzás galuskát. 6-tól 17 áráig tartunk nyitva, vasárnap saját kezdeményezésünkből 8-tól 12-ig. Köze­lünkben nagy lakótelep van és ha vala­kinek tejre, tejfölre, vajra és kefirre van szüksége, nálunk beszerezheti. Még ren­delésre is készítünk áruinkból. A sajt­félékből bő a választék. Egész nap meleg tej és kakaó, kefir kapható, rendelésre koktélt is készítünk. Saláta félék, tejszínhabos gyümölcspoharak és sütemények, a rakott kenyerünk is min­dig friss. A bevétel növelése érdekében és a vendégek kívánságára azonban bevezettük a diétás virsli, levesek, egy hús étel, valamint a halfélék árusítását. A napi vendégek zöme általában a kö­zelben dolgozó munkások közül kerül ki. Nálunk tíz százalékot számlázunk az árakhoz, dohányozni itt szigorúan tilos. Annak örülnénk, ha minél többen be­térnének hozzánk. Őszintén szólva, leg­szívesebben betolnám ezt az üzletet a város szívébe. Cibulková Mária, a JNB kereskedelmi ügyosztályának dolgozója arról panasz­kodik, hogy a járási székhelyen valamint Stúrovón (Párkányban) nem rendelkez­nek elegendő üzlethelyiséggel. Nővé Zámky-ban (Érsekújváron) most épül egy áruház a központban. Talán ezáltal szabadulnak fel helyiségek. Eltökélt szándékuk, hogy egy alkoholmentes kávéházat rendeznek be a fiatalok szá­mára, ahol az üdítő italok, gyümölcs­levek mellett tejtermékeket is árusítaná­nak. A központban elég sok vendéglő működik, esetleg azon is el lehetne gondolkozni, nem lehetne-e valamelyi­ket egy ilyen cél érdekében átrendezni. Természetesen kevesebb anyagi ha­szonnal jár a tejtermékek árusítása, az alkoholmentes üzletek, büfék, kávéházak üzemeltetése, mint a drága italokat kí­náló Intézményeké. De van e drágább, mint az ember egészsége? A KONKURRENCIA A vevőnek igényei vannak és néha szeszélyei is. Szerencsére az átlag vevő higgadt és megértő, tisztában van a helyi viszonyokkal, nincsenek túlzott követelé­sei és ne tölti ki ok nélkül a mérgét az elárusító személyzeten. A ml városunkban, Moldava nad Bod­­vou-n (Szepsiben) az egyes üzlethelyisé­gek kétségbeejtően kicsik, ám a kereske­delmi alkalmazottak igyekezete szeren­csére annál nagyobb. Az élelmiszerüzle­tek úgyszólván a hajnali órákban nyit­nak, ha megérkezik a Sej- és a kenyér­­szállítmány, azonnal árusítják. A helyi üzemek nagy részében reggel hat órakor kezdik a műszakot, így sok dolgozó munka előtt megveheti a kiflijét, pásté­tomát. A fogyasztási szövetkezet és az állami élelmiszerüzletek dolgozói szinte versen­genek a vásárlók kegyeiért. Noha a fo­gyasztási szövetkezet csupán egy élelmi­szerüzlettel rajtol a versenyben három állami élelmiszerbolttal szemben, mégis gyakran a szövetkezeti bolt a győztes. Hogy miért? Rugalmasabb és nagyobb az áruválaszték. A városi nemzeti bizottság részéről nincs hiány a gondoskodásban, segítő­­készségben. A meglevő üzlethelyiségeket ugyan nem tudják kibővíteni, de fonto­lóra vették, hogy az új lakótelepen lévő vendéglőt megszüntetik és helyette élel­miszerüzletet létesítenek. Nagy gondot jelent a legújabb lakótelep, a „Terasza“ lakóinak élelmiszerellátása. Ez a negyed a hegyoldalon épült és gyalogszerrel ne­héz és fárasztó a megközelítése. A mun­kából, a bevásárlásból hazatérő házi­asszonyoknak bizony nem nagy gyönyö­rűség megrakott szatyorokkal cipekedni a meredek kaptatón. Ezen kívánna segí­teni a fogyasztási szövetkezet egy mozgó bolttal. De csak kívánna, mert ezideig nincs gépkocsivezető és olyan sem, aki az elárusító szerepét betöltené. (Lám, ilyen is létezik!) Az élelmiszer ellátásá­nál a helyi követelményeket veszik figye­lembe, s minderre kihatással van a Ke­letszlovákiai Vasmű közelsége , is. Ezért először is az ingázó dolgozók igényeit elégítik ki: legyen mit a táskába tenni. Itt nem merül fel sok panasz. A hús­üzlet áruellátását úgy időzítették, hogy amikor megérkeznek a vasműből az autó­buszok, a vásárlók máris betérhetnek a friss hentesárukért. Az áruválaszték ki­elégítő. Igaz, egyes árucikkek órákon belül elfogynak. Az is igaz, hogy a „kel­leténél“ egy kissé nagyobb pult alatti forgalmat bonyolít le ez az üzlet. . . A 018-as számú Élelmiszerbolt törzs­vendégei közé tartozom. Az üzlet nyitva­tartási ideje reggel 6-tól este 18 óráig van. Nyolc nő dolgozik itt két műszak­ban. A tej reggel hat óra előtt megérke­zik, gyakran a kenyér is. Gyakran, de nem mindig. Noha a kenyérsütő üzem a városban van, mégis a kenyérszállító autó „borzolja“ a leggyakrabban a vásár­lók idegeit. A pékáru „szapulása“ úgy­szólván nemzeti szokássá vált nálunk. Sajnos, okkal. Pedig nem is olyan régen messze híres volt az itteni kenyér. De ez az állapot már a múlté... A pék­üzem súlyos munkaerőhiánnyal küzd. Termékei olykor erősen kifogásolhatók, a választék szegényes. Am dicséretükre legyen mondva, hogy a kenyérellátást a szívükön viselik. Naponta kétszer, de néha háromszor szállítanak friss kenye­ret. Elég egy telefonhívás és soronklvül megérkezik a kenyér. Az üzlet általában háromszor kap árut havonta. A húskonzervekben bőségesen válogathatnak, de a sajtkészltményekkel már nem lehet dicsekedni. Ebből az áru­ból csupán egyszer érkezik szállítmány minden hónapban s a választék is inga­dozó. Egyes sajtfélék órákon belül eltűn­nek, mások heteken keresztül a hűtőpult mélyén lapulnak. Nagyon kapósak a kül­földi pástétomok, vagdalthús és más ha­sonló készítmények. Amint az üzletvezető elmondotta, a fél­kész és kész áruk iránt nagyon mérsékelt az érdeklődés. Leveskonzervből ötféle, zacskós levesanyagból nyolc-tíz féle van az üzletben. Hat-hét féle palacsintapor, rizotto és más hasonló készítmény kap­ható, de úgy látszik, régimódi házi­asszonyok vannak minálunk. Olyasmit keresnek, ami tartósan hiánycikk: a hü­velyesek, a mák, a paradicsompüré, de újabban a szódabikarbóna is a hiány­cikkek listáján „szerepel“. A vnb határozata szerint nálunk min­den üzletben csak déli 12 órától lehet szeszes italt árusítani. A zöldség- és gyümölcsüzletekről a legnagyobb jóindulattal sem lehet azt állítani, hogy igyekeznek a vásárlók kedvében járni. Két üzlethelyiség kétség­beejtően kevés egy öt és fél ezer lakosú városnak. Van ugyan elárusító bódé is. Az egyikben nincs elárusító, a másiknak a vezetője állandóan beteg, ezért a bódé hetekig zárva van. A beteg alkalmazottal tapintatosan kell bánni. Ez igaz. De engedtessék meg egy tapintatos kérdés: -nem lehetne ezt a folyton betegeskedő alkalmazottat egy másik munkakörbe áthelyezni, ahol nem a vásárló érezné a hátrányát a sűrű orvosi kezelésnek? A nyár folyamán hosszú sorok kígyóz­tak a zöldséges boltok előtt. Ha valaki lemérte volna az itt eltöltött időt, való­ságos rekordok születtek volna. Szegény háziasszony, mire odaért a pulthoz, hogy zöldséget vegyen, megromlott a hús a táskájában . . . GYŐRI SAROLTA, Moldava nad Bodvou (Szepsi)

Next

/
Thumbnails
Contents