Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1974-10-18 / 42. szám
Vajon elbír-e Földünk ilyen óriási népesedési robbanást, és hogy elbírjon, mit kell tennie az emberiségnek? Röviden szólva, ezekkel a kérdésekkel foglalkozott a Népesedési Világkongresszus. Az előadásokat követő nagyszabású vita folyamán megállapították többek között, hogy az emberiség létszáma minden valószínűség szerint mintegy 10— 16 milliárd körül egy időre megállapodik. Mire azonban ezt a számot eléri, számos kérdést kell megoldani. Ezeknek a kérdéseknek a megoldása pedig óhatatlanul a mi, s az utánunk következő nemzedékekre vár. A feladat az, hogy a kutatást, a tartalékok feltárását és kihasználását, az új tudományágat, az élelmiszervegyészetet az emberiség táplálkozása megoldásának szolgálatába állítsa. A másik nagy kérdés, amelyre feleletet kell találni: az ésszerű családtervezés, elsősorban a fejlődő országokban. Az elmaradott országokban a gazdasági fejlődés jelenleg gyorsabb, mint az emberek tudatának, mentalitásának megváltozása, formálódása. A cél tehát az, hogy Ázsia, Afrika, Latin-Amerika államaiban korszerűsíteni kell az oktatási rendszert, az egészségügyi gondoskodást és felvilágosítást, hogy a nagy tömegek megértsék: létük kulcsfontosságú kérdése a családtervezés. A konferencia az emberiség jövőjéről tárgyalva, a nőkérdéssel is foglalkozott. Felhívást intézett a Föld minden országához, hogy minden kormány hatékony gyakorlati intézkedésekkel érje el, hogy megszűnjön a nők diszkriminációja. Biztosítani kell az egyenlő jogokat és lehetőségeket a nők számára mind a törvény előtt, mind pedig a gyakorlati életben. Felvilágosítani, illetve tájékoztatni a nőket a társadalom valamennyi rétegében jogaikról és kötelességeikről, s végül nemcsak számítani velük, hanem bevonni őket egy-egy ország fejlesztési programjának kidolgozásába és gyakorlati véghezvitelébe. Az emberiség jövőjéről tanácskozó tudósok és szakértők, ha a részletkérdésekben felmerültek is ellentétes vélemények, nézetek, egyben megegyeztek — ez lett egyébként a Világnépesedési Akciósterv elvi vezérfonala: az emberiséget a népesedési robbanás negatív következményeitől kizárólag csak a világ nemzeteinek, országainak önzetlen és intenzív együttműködése, kölcsönös gazdasági és szociális segélynyújtása tudja megvédeni. És amit mi, a Nők Nemzetközi Éve előtt hozzátehetünk: Egyre népesebb Földünk utánunk következő nemzedékei számára a béke és a jólét felé vezető utat a mi társadalmunk mutatja. A szocialista országok társadalmi viszonyait tekinti követendő példának a világ minden haladó szellemű asszonya. LÁNG ÉVA A TYERÉS KOVA KOLHOZ ELNÖKNŐJE 50 éves fennállását ünnepli ebben az évben az Uzbég Szovjet Szocialista Köztársaság, a Szovjetuniónak talán a leggazdagabb történelmi múltú országa. A szájhagyomány még ma is őrzi Tamerlán emlékét, aki naggyá és virágzóvá tette ezt a földet a középkor derekán. A 16. századtól számos kis feudális államalakulat váltotta egymást, mig a múlt században a cári Oroszország vonta uralma alá. 1920-ban a forradalmi erők győzelmének eredményeként megalakult a Buharai Népi Szovjetköztársaság. Végül a közép-ázsiai nemzetiségi kérdés rendezése után 1924-ben kimondták az Uzbég Szovjet Socialista Köztársaság megalakulását. A szocialista átalakulás éveiben befejeződött a mezőgazdaság szocialista átszervezése, s azóta iparának fejlődése is rohamos léptekkel halad előre. Késő este tért haza a mezőről. Esőcseppek monoton kopogása ringatta álomba. Hajnalban arra ébredt, hogy valaki veri az ablakát. — Kelj fel, elnökasszony, baj van — kiabálta a kolhoz éjjeliőre. Amikor Umrihon Haszanova kinyitotta az ajtót, a szél majdnem leverte a lábáról. Első pillantása a kiáradt Karaszura esett. A tajtékzó folyó magával sodort egy almafát, amelyet a vihar tövestöl tépett ki, odább meg egy háztetőt. A víz közeledett a házakhoz. Néhány perc múlva az elnöknő már a kolhozirodában volt. S nyomban megszólalt a falu házaiban a vezetékes rádió. Umrihon figyelmeztette az embereket a veszélyre, és kérte, őrizzék meg nyugalmukat. Ettől fogva mindenütt ott látták: a magasabban fekvő pontokon, ahova az embereket menekítették, a házakban, amelyekbe már betört a viz, s az átszakadt gáthoz utat törő gépkezelők között. Az egyik földgyalus, aki azt a feladatot kapta, hogy az öntözőcsatornáknál emeljen gátat a víz útjába, tétovázott. Az elnöknő nyugodt hangon mondta neki: — Látom, elfáradtál. Majd én vezetem a gépet. Határozott mozdulatai nyomán a hatalmas gép engedelmesen megindult a rohanó víz felé. A háztetők felett hamarosan megjelent a Taskentból küldött helikopter. — Köszönjük a segítséget. A falu minden munkaképes lakosa, mintegy ötszáz ember birkózik a folyóval — jelentette telefonon a fővárosba Umrihon. — Az emberek nincsenek veszélyben. Baleset nem történt. Az asszonyok ellátják étellel a kolhoztagokat. • A folyó visszahúzódott medrébe. Az emberek megpihenhettek. Az elnöknő azonban kint van a határban az egyik traktor mellett. A fiatal traktoros nem tudott mit kezdeni a leállt motorral. Kotorászott benne, aztán tehetetlenül leült a gép mellé. — Ha nincs kitől tanácsot kérni, legalább a sapkádat tedd le a földre és vele tanácskozz — szólalt meg hirtelen a háta mögött Umrihon. A fiú talpra ugrott. Valamit motyogott az alkatrészekről. — Nézzük meg együtt — szakította félbe az elnöknő. Negyedóra sem telt bele, s a motor elindult.. „ ... Ha már űrhajósnő is van, miért ne lehetne nekünk elnöknőnk?" Umrihon Haszanova zavartan hallgatta ezeket a szavakat éppen azon a napon, amikor Valentyina Tyereskova felrepült a világűrbe, Jahsiaul kolhozparasztjai pedig őt, az egyszerű traktorost elnöküknek választották. Persze, örült a lelke, hogy a falubeliek megbíznak benne. Másnap reggel mégis összeszorult a szive, amikor meghallotta a traktor pöfögését. Más ül már az ő gépén. Nem fogja a traktor nyergéből nézni a naplementét és a pirkadatot. Nem sok idő telt el megválasztása óta, s ezalatt sikerült „új pályára" vezetnie a kolhozt. A gazdaság fellendült, nyereséges lett. A falubeliek nem felejtették el, milyen napon választották elnökükké Umrihont, és amikor milliomos lett a kolhoz, a köztársaság minisztertanácsa kérésükre engedélyezte, hogy a gazdaság felvegye az űrhajósnő nevét. Ősszel, amikor a kolhozban jártam, nehezen találtam meg Umrihont. — Rég elment innen — mondták a mezei szálláson. — Keresse az ültetvény másik végén. Nyolcszáz hektár gyapot. Nem könnyű ekkora területen megtalálni valakit. — Járt itt —' mondta az agronámus —, s most biztosan a rizstermesztőknél van. Orromat megcsapta a friss vízszag. A távolban kéklettek az elárasztott földek. Egy idős aszszony végighallgatott, majd így szólt: — Volt itt az elnöknőnk, érdeklődött, hogy megy p munka, hogy vannak a gyerekek, hogy szolgál az egészségem ... Már alkonyodott, amikor behajtottunk a gyapotszedő gépekkel teli tágas udvarra. — Haszanova? Fél órája ment el innen — felelte egy virágos ruhás üzbég lány. — Egyenest a járásba indult tőlünk. Akkor találkoztam csak vele, amikor az elcsendesült folyó felett felragyogtak a fényes déli csillagok. Meghívott magához, szép négyszobás lakásába. A falba épített, faragott polcokon selyem-, bársony- és atlaszterítők. Téli estéken Umrihon gyakran vesz tűt a kezébe és hímez. Errefelé igy tesz minden anya, amikor fia esküvőjére készül. — És ki a menyasszony? — Ha leszerel a fiam q katonaságtól, majd megmondom — felelte mosolyogva. — Mosh pedig teázzunk. Az asztalon keleti édességek: aszalt sárgabarack, mogyoró, mazsola, jókora tálcán pedig pirosra sült pirog. Az otthonos kis hálószobában, a nagy tükör mellett fényképek. FOTO: G. PUN Az egyikről ismerős arc tekint rám, alatta ez olvasható: „A kedves Umrihonnak és falubelijeinek. Tisztelettel: V. Tyereskova". — Az egyik esztendőben későn tavaszodott, esős volt az ősz, mégis jó termést takarítottunk be — mondja a fényképet nézve Umrihon. — Megosztottuk örömünket Tyereskovával. Késő ősszel aztán levelet kaptunk, amelyen ez a pecsét állt: „A szovjet űrhajósok postahivatala". r Megmutatja a levelet. Tyereskova közölte: nagy érdeklődéssel olvasta, hogy a kolhoz gyorsan és magabiztosan halad előre. „Különösen megörvendeztetett az a hír, hogy fiatal nő a vezetőjük. Az egykori gyapotszedő, bonyolult, nagy gazdaságot irányit. Umrihon sorsa is azt bizonyítja, milyen nagy lehetőségeket teremtett a szovjet nőknek kommunista pártunk." — A közgyűlés úgy határozott, hogy Valentyina Tyereskovát a kolhoz tiszteletbeli tagjává választjuk és munkakönyvét küldünk neki — mondja mosolyogva Umrihon, és még hosszan mesél találkozásairól a világ első űrhajósnőjével, mivel tagja a Szovjet Nöbizottságnak, amelynek elnöke Tyereskova, s ezért gyakran jár Moszkvában. Késő éjszaka volt, amikor Umrihon jó éjszakát kívánt nekem, és a másik szobába ment. Még sokáig nem oltotta el a villanyt. Vajon mit csinál? Levelet ir a fiának vagy tanul? Nem könnyű dolog kolhozt vezetni és a mezőgazdasági főiskolára járni. Vagy talán a képviselői feljegyzéseit böngészi? Üzbegisztán Legfelső Tanácsa képviselőjének sok a gondja. Én is a jegyzeteimet néztem. Mit tudok Umrihonról? Amikor először irta le a nevét, szörnyű szavakat hallott: háború, és halál. A két szó egybeolvadt, amikor tizenkilenc éves fivérétől nem jött több levél a frontról. Várta a jó hírt, és minden este vigasztalta édesanyját. Aztán felvette anyja nagy kötényét, és szedte a szúrós gyapotot. A copfos kislány nem is sejtette, hogy majdnem Üzbegisztán egyik legjobb gyapotszedője lesz, munkájával kiérdemli a Munka Vörös Zászló Érdemrendje kitüntetést, majd pedig, amikor a faluban megjelenik a „sokkarú csoda", a több száz ember munkáját végző gyapotszedö kombájn, ezt a gépet rábizza a kolhoz. Reggel megkérdeztem Umrihont, sokáig olvasott-e? — Nem sokáig, bár népi költőnk, Zulfija verseit a végtelenségig lehet olvasni. GALINA AKULENKO
