Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1974-09-13 / 37. szám

Nem nehezedik a városra az őskor lehelete. Nincsenek drága műkincsei, történelmi nevezetességei, sem figye­lemre méltó népszokásai. Nem csalo­gatja a turistákat. Azok inkább a közeli Bojnice vagy Prievidza felé veszik útjukat. Handlová, hegyek völgyében épült bányaváros. Akit mégis érdekel bányászaink élete, a bányaváros múltja és jelene, az leg­jobban teszi, ha a Horné Stubfta felőli festői szépségű hegyiutat vá­lasztja. A villanyerőmű és a vegyi üzem kéményeinek öröktüze alatt él és virágzik a város. A kertváros villanegyede, a főteret körülvevő új lakóházak, a művelő­dési ház, az új üzletház, mind a vá­ros fejlődését, virágzását jelentik. A főtéren megtekintjük a Szlovák Nemzeti Felkelés emlékművét. Egy hegyoldali villa falán a tábla arra emlékeztet, hogy 1944 júliusától ebben a házban ülésezett a forradal­mi nemzeti bizottság. Az öreg bá­nyásznegyed felé vezető úton egy másik tábla figyelmeztet az 1917-es bányászsztrájkra és arra, hogy a há­ború előtt itt dolgozott Klement Gottwald. A Hladové (Éhség) téren a nagy bronz emlékmű a bányászok forradalmi harcainak emlékét őrzi; És egyszerre, itt a gyárkémények és a szürke épületek között kezdőd­nek a krónika új fejezetei. Ennek az aránylag még rövid, de értékes feje­zetnek élő krónikásai: Jozef Juríiek, a városi nemzeti bizottság elnöke, Jozef Weis, a nemzeti bizottság tit­kára és Frantiáek Záni mérnök, a „Handlová a szabadságért“ című könyv írója. Csehország és Szlovákia erőszakos szétszakítása után a fasiszták minden erejükkel arra törekedtek, hogy a Beskydek csúcsait átszelő határvo­nalat légmentesen elzárják, hogy azokon se be, se ki ne kerülhessen semmi, ami az ellenállást segítené elő. Igyekeztek, de megakadályozni mégsem tudták, hogy 1940-ben Ján Osoha illegális röpcédulái hírt ne adjanak a handlovai bányász­sztrájkról. Az újságok nem írtak arról, hogy tankokat, csendőröket küldtek a sztrájkoló bányászok ellen, akik Safto Machot kifütyülték a vá­ros főterén. A sztrájk vezetőit Havá­ra deportálták, A bányában gárdis­ták dolgoztak. De akkor erről nem tudott senki, mert Safto Mach belügy­miniszter és Franz Karmáéin állam­titkár gondoskodott arról, hogy az tiffldlovcíNo igazság ne kerüljön nyilvánosságra. A kommunista bányászok viszont azt akarták, hogy a nép megtudja az igazságot. Mi is történt Handlován? Hogy megértsük a handlovái ese­ményeket, lapozzunk vissza néhány lapot a történelemben! Amikor Handlová 1376-ban I. Lajos királytól megkapta alapítólevelét, lakói néme­tek voltak. A 19. században, amikor Pállfy gróf megszerezte a bányák ki­aknázásának jogát szlovák, magyar és cseh bányászok is jöttek ide, de még így is, a második világháborút követő felszabadulásáig a bányászok fele német nemzetiségű volt. A bá­nyászokat azonban, bár különféle nyelven beszéltek, a rossz életkörül­mények egységbe tömörítették. 1917 októberében tört ki az első sztrájk, amelyet 1918 májusában követett a második. A további harcok már a kommu­nista párt zászlaja alatt folytak, mert az 1921-es történelmi párt­­kongresszus után egy hónappal meg­alakult Handlován is a kommunista pártszervezet, amely a dolgozók jo­gaiért küzdőit. 1938-ban feloszlatták a kommunista pártot, de a kommu­nista bányászok illegalitásban foly­tatták harcukat az igazságért. 1940. október 30-án kitört a sztrájk és a bányacsillék nem hoztak fel több szenet. A belügyminiszter ekkor betiltotta a bányászok bérének kifi­zetését és a bányászpénztárhoz csendőrséget állítottak. 37 bányászt letartóztattak. Míg a kommunista bányászok családjai éhesen, rongyo­san nyomorogtak, az urak sztrájk­törőket toboroztak, és a sztrájk alatt katonák, felügyelők, és gárdisták dolgoztak a bányában. A bányász­negyedek utíáin páncélosok cirkál­tak. Napirenden voltak a házkutatá­sok. A terror túl erős volt, a munká­sok egysége nem volt elég szilárd, így sikerült a sztrájk megtörése. És mi volt a felkelés előestéjén? Napról napra több robbanóanyag tűnt el a bányákból, majd egyszerre a Nováky felé vezető magasfeszült­ségű villanyvezetékről hatalmas tűz csapott a kormos égbolt felé. A par­tizánok által előidézett rövidzárlat a felkelés kezdetét jelentette Handlo­ván. A prievidzai járási felügyelő­nek is sok gondja volt a handlovai bányászokkal. Ezért nagy örömmel fogadta Cyprián Sekera javaslatát, miszerint a handlovai bányászok fegyveres őrséget szeretnének szer­vezni, hogy megvédjék a bányát a felforgató elemekkel szemben. Nem­csak a helybeli vezetőknek tetszett az ötlet, hanem erősen támogatta azt bratislavai parlamenti képviselőjük is. Nem sejtették, mi rejlik a terv mögött. Ugyanis Cyprián Sekerát az illegális kommunista párt bizottsága bízta meg a feladattal, és ugyancsak gondoskodott arról, hogy a fegyveres őrség tagjai megbízható bányászok legyenek. Bár nem sok fegyvert kap­tak, de ahhoz elég volt, hogy gyako­rolják a fegyverforgatást .és csatla­kozzanak a felkelőkhöz. A handlovái partizánok nem csak városuk környékén harcoltak. Ladis­­lav Peáke parancsnok és Frantiáek Záni politikai biztos vezetése alatt álló Ladislav nevű robbantóosztaguk mellett a handlovai önkéntes harco­sok is részt vettek a streönói, krem­­nicai és más harcokban, egészen a Vörös Hadsereg megérkezéséig. Sokat lehetne írni a handlovai bányászokról, nem csak a harcokban tanúsított hősiességükről, hanem az új élet megindulásába vetett erejük­ről. A bányák felújítása, a németek által elhurcolt berendezések keresé­se, a termelés kezdete, a villany­erőmű üzembehelyezése nagy és ne­héz feladatokat jelentett számukra. Sokat lehetne írni az elmúlt harminc esztendőről, amely alatt Handlová bányászainak élete és a város arcu­lata teljesen megváltozott. A főtéren fiatal anyák babakocsi­kat tologatnak. Vidám fiatalok cso­portja siet a filmszínház felé. Az autóbuszokon fehéringes bányász­munkások utaznak az új lakónegye­dekben felépült kényelmes ottho­nukba. Lüktet az élet Handlován, gyarapodik, virul a város, de a múl­tat nem felejti el. A Kvéty nyomán V. M. Pionírok megkoszorúzzák a SZNF hősei­nek emlékművét Az ő életük már egészen más mint elődjeiké volt Archív és CSTK (elvétel

Next

/
Thumbnails
Contents