Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1974-09-13 / 37. szám
Tavaly ősszel kezdődött. A Trenéin-Zlatovcei Gyermekváros alighogy megnyitotta kapuit, máris meghívót hozott a postás. Dr. Barna Lajos, a Fóti Gyermekváros igazgatója igazi jószomszédhoz illően, és az idősebb testvér figyelmességével hívta meg nyaralni a fiatal szlovák Gyermekváros lakóit. így aztán az idei nyarat Foton, Budapest közeiében töltötték a zlatovcei gyerekek. Négy hétig élvezték a magyar Gyermekváros vendégszeretetét, nagyszerű gondoskodását, öt alkalommal szerveztek közös kirándulást, cirkuszba mentek, ellátogattak a Vidámparkba, az állatkertbe, és megcsodálták a magyar főváros idegenforgalmi nevezetességeit. És persze a Balaton sem maradhatott ki a gazdag programból. Am nemcsak a kirándulások tették emlékezetessé a vendégek ott-tartózkodását. Hiszen a Fóti Gyermekváros sok tekintetben különbözik a zlatovceitől. A fótiaknak saját gazdaságuk van, ahol a kis lakók is sokat szorgoskodnak, Jobban is ízlett az ebéd, amikor a gyerekek megtudták, hogy a hozzávalót ifjú barátaik teremtették elő, hogy a gyümölcs, amit jóízűen fogyasztanak, szintén a Gyermekváros gyümölcsösében terem. A kedves szakácsnéniket dicséri, hogy a gyerekek egytől-egyig kitűnő étvággyal fogyasztották a finom ételeket, s bizony egyik-másik gyarapodott is néhány kilóval. A legszebb emlékek mégis az emberekhez kötődnek majd. A nevelőkhöz, akik szülői szeretettel vették körül a kis vendégeket, a szakácsokhoz, akik a legfinomabb falatokkal kedveskedtek és természetesen a gyerekekhez, akik igazi barátsággal, testvéri szeretettel törődtek vendégeikkel. A nyár elröppent, de az bizonyos, hogy szép és felejthetetlen emléket hagyott mindkét Gyermekváros kis lakóinak szívében, és az is bizonyos, hogy ezentúl gyakrabban kopog majd a postás a szomszédok üzenetével, levelével. AN1CA SEEWALDOVA Foto: Ján Najsel A Kaffka Margit regény, a Színek és évek német címlapja Nagyon pontosan megmagyarázták, mégis kissé tanácstalanul álldogáltam az S-Bahn (föld feletti vasút) Berlin—Grünau-i állomásán — merre is induljak? Ám ebben a pillanatban fehér kis Volkswagen kanyarodik elém és a kormánykerék mellől integetve száll ki egy magas, már nem fiatal, de kisportolt, szőke asszony: Szentiványi Ita német műfordító, a PEN klub 1972-es laureátusa. Negyed óra sem telt bele és már a Grünau névhez méltó friss, zöld környezetben, a kedves családi villának kertre néző teraszán ültünk Ita asszonnyal és a férjével, dr. Szentiványi Béla egyetemi tanárral, aki 1948 óta egészen a nemrégiben történt nyugdíjazásig a berlini Humboldt Egyetemen a magyar nyelv és irodalom tanszékének vezetője volt. A kert tele a nyárutó virágaival, amelyekre szüntelenül friss víz permetez a magasan vezetett lyukacsos csövekből. A villa kellemes, lakályos ... Ita asszony nem lakott mindig ilyen környezetben. Szerény körülmények között nőtt fel, és a villával csak 1945-ben került kapcsolatba, de egészen más viszonylatban. A második világháborút kirobbantó Németországnak és fasiszta rendszerének voltak fanatikus hívei, de voltak mártírjai is. 1945-ben ezek a haláltáborok kínjait túlélt mártírok lassan visszaszállingóztak, és a gyorsan aktivizálódó német kommunista párt megbízta néhány tagját, köztük Itáékat is, hogy A TITOK Látogatóban Szentiványi Ita német műfordítónál gondoskodjanak róluk. A mindenféle nemzetiségű volt foglyot Berlin-Harmsdorfban egy villában gyűjtötték össze, feltáplálták, felruházták, a külföldieket pedig a lehető leggyorsabban a hazájukba irányították. Ezt az akciót rövidesen a franciák vették a kezükbe és akkor Szentiványiék átmentek az ország keleti, demokratikus részébe. Letelepedtek, és Ita elkezdett a férjétől magyarul tanulni. — Eleinte csak németül beszéltünk, de én kértem a férjemet, szóljon hozzám az anyanyelvén — mondja Ita asszony, természetesen magyarul, és beszédén csak enyhén érződik a németes hangsúly. — A férjem szót fogadott, de nem prózával, hanem Ady verseivel szoktatott a magyar szóra. Leckét adott fel, meghallgatott. így tanultam meg annyira magyarul, hogy hamarosan vállalkozhattam a műfordításra. Regényeket, novellákat és néha drámákat is fordítok, amelyek
