Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1974-09-06 / 36. szám
ы Si шШШ Gazdag aratást hozott ez az esztendő, eddig még soha el nem ért magas hektárhozamokat. Tárolókban, magtárakban a gabona, örömtelin ünnepelhetünk. Hagyományt ápoló, szép népi szokás az aratóünnepély, valamikor az év egyik legjelesebb napja a szegény, falusi ember számára — évi kenyerének, családja létminimumának biztosítását, nehéz munkájának gyümölcsét ünnepelhette. Ma más tartalommal ülünk ünnepet, és szinte jelképesnek is érezzük, párhuzamot vonunk az idei bőséges termés és a között a gazdag eredmény között, amelyet a negyedszázada megalakult egységes földművesszövetkezetek elértek. A fejlődés menetét néhány sorban nem lehet érzékeltetni, a tények önmagukért beszélnek. Gondoljunk csak a körülményekben és az emberek tudatában beállt óriási változásra, amelyet a 25 évvel ezelőtt történt szövetkezetesítés, a falu szocializálásának forradalmi tette hozott. A kínnal, verejtékkel megmunkált, keveset hozó nadrágszíj-parcellák tulajdonosainak ősi, makacs ragaszkodása földjükhöz megváltozott. A szocialista nagyüzemi mezőgazdálkodás közösségben és távlatokban gondolkodó, szakképzett, magas életszínvonalon élő földművesszövetkezeti dolgozókká formálta őket. A sok erőfeszítés, a szakadatlan munka, a kitartás és a nagyarányú állami és társadalmi segítség hozta meg a szép sikert, a forradalmi tett igazolását. Név szerint lehetetlen megemlíteni azt a sok-sok ezer szövetkezeti tagot, aki a maga helyén szervező vagy termelő munkájával hozzásegített a mostani eredményekhez. Csak néhányat választottunk ki, olyanokat, akik alapító tagokként mertek hinni a jövőben és olyanokat, akik több mint 20 éve dolgoznak a szövetkezetben, ragaszkodnak a közös gazdasághoz, szeretik a munkájukat. NEM FÉLTÜNK AZ ÚJTÓL Angyal Lajosné két fejés között éppen otthon mos, mikor megzavarjuk munkájában. Csupa szívélyes mosoly, pedig ugyancsak be kell osztania minden percét, mert naponta háromszor jár fejni a szövetkezetbe. Nem dolgoznak még váltott műszakban, így se ünnepnap, se szabad szombat. — összesen csak öt hétig hiányoztam a huszonkét év alatt, mióta fejőnő vagyok, amikor egyszer munkába menet elcsúsztam és eltörtem a kezemet. Mikor megalakult itt nálunk Okocon (Ekecsen) a szövetkezet, — Piroska János bácsi, Jeriga Sándor bácsi, Lukovics Béla bácsi meg többen agitáltak, — mi az elsők között léptünk be a férjemmel. Fiatalok voltunk, én csak 22 éves, nem féltünk az újtól. Akkor még csak kézzel fejtünk, szétszórtan, a gazdáknál voltak a tehenek. Többfelé kellett járni, csak két nagyobb istálló volt. Azután 1951- ben kezdtek korszerű istállót építeni, mikor Németh Jenő lett a szövetkezet elnöke. Bizony eleinte a kereset is kevés volt. Hét koronát kaptunk egy munkaegységre, azután kilencet, tizenegyet, így emelkedett lassan, ahogy fejlődött a szövetkezet. Utoljára mór huszonhét korona jutott egy munkaegységre. Most 2000 koronát keresek és prémiumot is kapunk. 1959-ben az anyagi helyzetünk mór megengedte, hogy mosógépet vegyünk, utána pedig tévét. A férjem is a szövetkezetben dolgozik, az állattenyésztésben. 1964-ben építettük ezt a 10ХЮ négyzetméter alapterületű házat, meg a melléképületeket. Az autót a fiúnkkal közösen használjuk. 0 különben szakiskolát végzett, traktoros a szövetkezetben. Jól keres. Csak a lányunk keresett máshol munkát. Angyalné nagy lekötöttsége ellenére a nőszervezetben és a helyi Vöröskeresztben is tevékenykedik. Ha a MATESZ vagy Thalia Színpada Ekecsen vendégszerepei, elmegy és megnézi az előadást. A szövetkezeti gyűlésekről meg az a véleménye, ott mindnyájuk közös ügyéről van szó, szívesen elmegy legalább egy rövid időre, ha azután el is szólítja a kötelesség. Végezetül csak annyit mond: Szeretem a munkámat és ami a fő, jó kollektívában dolgozom. Nem véletlen, hogy ő is azok között volt, akiket kitartó, becsületes munkájukért a járás kitüntetett. MOST VOLNA JO FIATALNAK LENNI — Csak csodálkozom, micsoda termés! Milyen hektárhozamok, milyen gépek I Az ember örül, ha látja — mondja Vörös Lászlóné. — Ezt el sem tudtuk képzelni! Az öregektől meg lépten nyomon azt hallja az ember: Most volna jó fiatalnak lenni I Mennyi jót élveznek, utaznak, látnak. Meg biztos keresetük van. Mi azt sem tudtuk akkor, hogy lesz s mint lesz, de azért beléptünk, férjemmel alapító tagok voltunk itt Opatovsky Sokoiecen (Apácaszakállason) a szövetkezetben. De sok probléma volt, de nehéz indulás a trágyázatlan, gyomos földekkel, gépek helyett lovakkal I Sose felejtem el, mikor az első kombájn megjelent a faluban, összefutottunk, a csodájára jártunk! A kereset eleinte nagyon kevés volt, a gabona Is, de csak reménykedtünk, hogy lesz ez majd másképp is. A férjemet a szövetkezet elnökévé választották, egyik nap azt kérdezte tőlem: Nem lenne-e kedvem könyvelői tanfolyamra menni, az Állami Bank rendezi. Elvállaltam, 1953-tól 1973-lg az efsz könyvelőségében dolgoztam. Mindes ötéves tervben nagyobb és nagyobb feladatokat tűzött ki a szövetkezet maga elé. Jóleső érzés volt, hogy sikerült mindig többet elérni, gyarapodni. Ezért jó most, nyugdíjason is a munkára visszatekinteni. Vörös Mária három éve megözvegyült, azóta egyedül él az 1967-ben épített szép, nagy házban. Hórom felnőtt gyermeke a maga útját járja. A hét unoka közül a másfél éves Zolika enyhíti most a nagymama magányát. Bár az egyedüllét nem egyenlő nála a magányossággal. Elvállalta a takarékbetétkönyvek kezelését is, de azonkívül a pártszervezet vezetőségében és a társadalmi szervezetekben is tevékenykedik, mint olyan ember, aki fiatal korától megszokta a közösségben és a közösségért végzett munkát. A Dunajská Streda-i (dunaszerdahelyi) Járási Pártbizottság és a Termelési Igazgatóság elismerő oklevelét őrzi a többi kitüntetés mellett. EGY LÉPÉSSEL MEGELŐZNI A JELENT ... Az idős ember gyakran visszaréved a múltba, a fiatalos lendület és értelem pedig mindig előre tekint, egy lépéssel mindig megelőzi a jelent. Azokban az években, amikor gyökeres társadalmi változások teremtették újjá a paraszti világot, Tóth Ilona még nagyon fiatal volt. Képes volt-e előre látni és hinni az új’ útra térő faluközösség jövőjében? Bizonyára, ha 22 éven keresztül rendíthetetlenül kitartott és hangyaszorgalommal dolgozott önmaga |Ж!Я JELENE
