Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1974-09-06 / 36. szám

A LEGENDÁK, VIRÁGOK ÉS TÁJAK

FESTŐJE

„Volt egy híres rabló, aki beleszeretett a szalánci várúr leányába. Egy szép napon a társaival együtt elhatározta, hogy megölik a várőrséget és elrabolják a lányt. (Itt a vár a háttérben). Ügy is cselekedtek. Vitték a várkisasszonyt, de amikor az Izra-tó partjára értek, elfáradtak, letanyáztak és kicsapták a lovakat legelni (ide festettem egy sátrat, mert én azt úgy elképzeltem, hogy az miképpen lehetett). A lány gyűlölte a rablót, és egy óvatlan pillanatban elszökött tőle. Akkoriban a tónak az a része mocsaras volt, sással sűrűn benőtt. A leány süllyedni kezdett az ingoványbán, a rablók észrevették, segítségére akartak sietni, de ő visszautasította a feléje nyújtott kezeket, (itt látszik is, amint az egyik kezét a homlokára teszi, a másikkal int, hogy hagyjatok). Inkább a szörnyű halált választotta, mint azt, hogy a rablóé legyen. Már nem is tudom, hol olvastam ezt a történetet, de nagyon megragadott.“

Virághné Joób Zsuzsanna 1885-ben született Erdélyben, Homoród-Üjfalun. Hároméves volt, amikor a szülei elváltak, és lemondtak egyetlen gyermekükről. A kis Zsuzsanna a nagyszüleihez került. Nagyapja, a homoród-újfalusi kántortanitó nevelője és tanítója is volt egyúttal. Távolba kell visszatekintenie, időben és térben már-már elmosódó messzeségbe, hogy felidézze azokat az éveket; a szelíd Homoród-patakot, a templomdÖmbot, amelynek aljában lakott, az egyosztályos elemi iskola hosszú, zöld padjait, amelyekben nagy tudású nagyapjától irodalmat, történelmet és zeneelméletet tanult, s a kicsiny

faluközösséget, amely annyi szép élménnyel, annyi értékes hagyománykincsével bocsátotta őt útnak.

„Ezen a képen egy lusta menyasszony történetét festettem meg, akit a kedvese úgy tett próbára, hogy a leánynak szánt jegygyűrűt egy maroknyi kenderkócba kötötte, s azzal elment, mert a kötelessége szólította. Telt-múlt az idő, a leány tunya volt, dologtalan, az ifjú pedig egy szép napon visszatért és számon kérte tőle a gyűrűt. A kép ezt a jelenetet ábrázolja. A leány szánta-bánta már, hogy nem fonta meg a kendert, de az ifjú nem bocsátott meg neki, nem kellett asszonynak a lusta teremtés.“

Fiatalon ment férjhez. Férje a pénzügyőrségnél dolgozott, tisztviselőként. A két világháború között Veiké KapuSanyban (Nagykaposon) laktak, ahonnan a férj a csapi vámhivatalba járt dolgozni. Hetente egyszer utazott haza a családjához: feleségéhez és hat gyermekéhez. Akkor már csak fél tüdeje volt. Egy novemberben ágynak dőlt és fel sem kelt többé. A legidősebb lányuk is meghalt abban az időben, a spanyolnátha vitte el. Virágh néni öt gyermekkel özvegyen maradt. A legkisebb még csak három hónapos volt. Kapott egy kevéske nyugdíjat a férje után, abból tengődtek, ahogy tudtak.

„Nagykaposon akkoriban még csak elemi iskola volt, a nyugdíjamat viszont függővé tették a gyerekek továbbtaníttatásától. Feljöttem Koáicére lakást keresni. Három napon keresztül jártam a várost, mindhiába. A harmadik napon itt a Kovács-utcában találtam egy kiadó szobát. De a vénkisasszony háztulajdonosnő eleinte hallani sem akart róla, hogy engem a gyerekekkel együtt befogadjon. Azt mondta, nem jó, ha gyerek van a házban, a gyerekek rosszak, hangosak, és mindig valami bajt csinálnak. Végül mégis beadta a derekát. Talán a könnyeim indították meg, vagy a magas szobabér, amit hajlandó voltam megadni, csakhogy lakhassunk valahol.“

Nemsokára beköltöztek. Akkor már csak három gyerek élt — a tüdőbaj további áldozatokat követelt a családban. A szoba, amit előzőleg fáskamrának használtak, kicsiny volt, sötét, dohos, de Virághéknak mégis otthont jelentett. A két fiú leérettségizett, a leány egy ideig zárdában nevelkedett, majd varrni tanult. Fiatalon halt meg ö is.

„Amikor a fiúk kikerültek a házból, családot alapítottak, én egyedül maradtam. Unatkoztam, mert éreztem, hogy az olvasás nem tud teljesen kielégíteni. Valamit tenni kellene, alkotni, valami szépet és hasznosat. Eleinte versírással pró—I

<

O'

ОС

0 00 <

>

Z

■<

oc

<

1

to

Ш

K

Ш

muJ

Ш

N

vn

Ш

00

H*

to

tu

а.

„ŐSZRE

MEGINT

ITT

LESZEK..."

Az „Egy óra múlva itt vagyok“ című filmsorozatban Láng Vince alakját formálta meg, és a nyolc epizód alatt nemcsak megszerettette magát a nézőkkel, hanem öntudatlan, egyszerű, tanulatlan munkásból a párt futárja, majd partizán lett... Ki ez a felszabadulás után született ifjú művész, aki egycsapásra az egyik legnépszerűbb fiatal magyar színész lett?

— Diplomát hat esztendeje kaptam, azóta a Thália Színházban lépek fel — kezdte, amikor munkatársunk összeült vele a pesti Újságíróklubban. — Szívesen játszom talpraesett, ügyes fickókat, vagy félszeg fiatalembereket. Még főiskolás koromban kaptam Várkonyi Zoltán Gárdonyi regényéből lencse elé igazított „Egri csillagok“-jában egy végvári vitéz szerepét, azóta évenként két-három filmet forgatok és többször megjelenek a képernyőn. Igazán nagy sikerem a „Kakukk Marci" című Tersánszky J. Jenő regény filmváltozatában volt. Ekkor már a tévéből jól ismerték a nevemet, főleg a Szőnyi G, Sándor rendezte filmek szerepeit szerettem meg. Ilyen volt a „Sólyom a sasfészekben" és a „Jó estét nyár, jó estét szerelem", amely országos vihart kavart. Legutóbb Fejes Endre: „Cserepes Margit házasságáéban láttak.

Legnagyobb sikerét az „Egy óra múlva itt

vagyok" című nyolcrészes sorozatban aratta. Olvasóink még alighanem jól emlékeznek az egyszerű eszközökkel megjelenített fiatal munkásra, aki megismerkedik Horthy börtöneivel és akarva-akaratlanul együttműködik a kommunistákkal. A sorozat végén már öntudattal eljut a jugoszláviai partizánokig, ahol már tudja, hol van a helye. A sorozat itt zárul le és egyszerre megindult a nézők leveleinek áradata, hogy százezrek kíváncsiak Láng Vince további sorsára. A tévé a közönség óhaját parancsnak tekintette és elárulhatjuk, hogy Pintér József forgatókönyve nyomán Wiedermann Károly vezetésével újabb hat rész készült el. Nem titok már, hogy Láng Vince — aki most már öntudatos kommunista — egy munkaszolgálatos csoporttal eljut Ukrajnába, ahol megszökik és borbélysegédként hozza-viszi a híreket, majd feleségével egy kórházban helyezkedik el . .. Nem mesélem el a történetet, legyen elég annyi, hogy új kalandok között eljut Lengyelországba, és a sorozat a szlovákiai partizánok között és Magyarországon fejeződik be. Ősszel Láng Vince ismét megjelenik a képernyőn. Karácsonyra ünnepi ajándékként először vetítik az „Egy óra múlva itt vagyok“ még ismeretlen filmkockáit.

— Nem az én alakításomnak van sikere

• mondja befejezésül a rokonszenves fiatat színész —, hanem annak, hogy a film minden kockája hiteles. Kevesen tudják, hogy a film katonai tanácsadója egy nő, Gqdó Agnes hadtörténész-alezredes volt, aki kutatásainak eredményét szívesen osztotta meg az alkotókkal.

Végül még egy hír: Pintér József regény formájában is megírta az első nyolc folytatás cselekményét és már írja Láng Vince sorsát a felszabadulás után.

S2ÜTS ISTVÁN