Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1974-08-30 / 35. szám
s 4 Ci О 5 аз N i/i Ч О 4 i/> K. § 4 Q 4 § RENDHAGYÓ MÚZSÁK Hogyan tükröződik a SZLOVÁK NEMZETI FELKELÉS A múzsák, akikről úgy tudjuk, hogy fegyverzajban elhallgatnak — a Szlovákia és általa egész hazánk történelmében oly sorsdöntő szerepet játszó SZNF idején rendhagyóan viselkedtek. A nagy nemzeti megmozdulás és annak eszmei-erkölcsi tartalma őket is megihlette: hol a költők. írók fülébe suttogtak, hol Thália papnőiként lelkesítettek, hol a rajzszenet, ceruzát tartó kezeket irányították, talán azért, hogy — Laco Novomeskj* meghatározásával élve — ők is hozzájáruljanak „a szlovák nép új történelmi tudatának” kialakításához. Tény, hogy ha szemügyre vesszük az egyes művészeti ágakat — mintha visszapillantó tükörbe tekintenénk: az ábrázolásmód számtalan változatában néznek ránk azok az idők, események, emberek Az irodalomban, ha csak az SZNF-el foglalkozó publikációk mennyiségét vesszük figyelembe, több mint 500 a különböző zsánerű művek száma. Ebből mintegy 150 az emléklrodalomnak mondható szépirodalmi alkotás, de számos mai témájú regény is a Felkelés élményéből indul ki. A SZNF folyamán főleg a gyorsan reagáló és születő, emotív költészet nyilatkozott meg. Néhány költő csakis a Felkelés idején alkotott, mintha a lelkesítő események táplálták volna. De akadt az írók és költők közt harcos szellem is, aki — egyik kezében fegyver, a másikban toll életét áldozta eszméiért. Hosszabb prózák a Felkelés alatt nem jelentek meg, inkább — bár ezek is csak szórványosan — elbeszélések, karcolatok, amelyeket a napi sajtón kivül a rádióban használtak fel. esetleg a Frontszínház esztrádműsorában — Samo Chalupka jelszóvá nőtt MÓR HO-jával, továbbá Hviezdoslav, Krasko verseivel együtt. Bár ez a tevékenység a folyamatosságot megőrizte, azt mondhatjuk, hogy a második világháború végén a szlovákiai irodalom válságot élt át. A Felszabadulás utáni időszak először közvetlen reagálást hozott az eseményekre, élményekre; ezután természetes reakcióként következett be a szintézis, majd az évek múltán a differenciálás, amikor már élés körvonalakat kap a dokumentációs Irodalom, a próza, a költészet. és — mivel fejlődése általában a leglassúbb — a drámairodalom is. A versírók közül néhányat a Felkelés érlelt költővé, így elsősorban ONDREJ PLAVKÁT, akiről egyik kritikusa azt mondta, hogy „a — Felkelés megnyitotta előtte a költészet tizenharmadik szobáját”. Más nemzedékhez tartozott MILAN LAJClAK, ez az erősen emotiv költő, akit az idősebbekhez éppen a felkelési élmények kapcsolnak. Melléjük sorakoznak: PAVEL HOROV, JÄN ROSTRA. JAN PONICAN. MILOS KRNO. JÄN BREZINA, IVAN MOJlK és mások. Külön kell megemlíteni STEFAN 2ARYT, akit a Felkelés híre Olaszországban ért és ott reagált rá fasisztaellenes versekkel. A háború előtt elnyomott realisztikus prózairodalomnak vékonyan csörgedező ere (Peter Jilcmnicky. Frano Kráf) a Felkelés után nagy mértékben felduzzadt. Általában négy fejlődési időszakát figyelhetjük meg: 1945—50 között lépett fel egy „avantgarde“, amely széles fronton a fejlődés élére állt. Ekkor lépett fel EUDO ONDREJOV, FRANTISEK SVANDTNER, JOZEF HORAK. VLADIMIR MINAC, KATARINA LAZAROVA, és folytatta munkáját a Felkelés alapvető érvényű Krónikájával PETER JILEMNICKí. A Krónika a maga idejében határkövet jelentett. Tudatosan szerény stilizálása a cselekvő hősöket helyezte előtérbe, akik tudták, miért harcolnak. Kidomborodik benne a kommunista párt vezető szerepe, valamint a szabadságharc nemzetközi jellege. Jilemnickí ezzel a könyvével szinte a felkelési irodalom normáját fogalmazta meg és erősen hatott mind a próza-, mind a drámairodalomra. 1950—58 között a szlovák irodalomban különböző áramlatok uralkodtak, megcsappant a felkelési témákkal foglalkozók száma. ALFONZ BEDNAR ÜVEGHEGY-e majd ÖRÄK ÉS PERCEK-je lényegében az eddigi értékelések negációja volt. Az 1958—63-as éveket viszont a trilógiák kor-AZ EGYES MŰVÉSZETI Agakban? Laco Novomesky szakának nevezik; ekkor írták, bár nem mindig befejezett trilógiáikat. MILOS KRNO. FRANTISEK HECKO, ZUZKA ZGURISKA és mások; ekkor lépett fel a szintézis igényével és realisztikus ábrázolásmódjával VLADIMÍR MINAC, lirizált prózájával RUDOLF JASlK. Mináé a HÁLÁL JÁR A HEGYEKBEN c. pszichológiai regényével jelentkezett. Trilógiája a NEMZEDÉK gyűjtő címet viseli. Ö is és JaSík is már társadalmi keresztmetszetet nyújtanak. De nem hagyhatjuk ki a sűrített értékelésből FRANTISEK HECKOT sem, aki prózájában a kispolgári típusok nagyszerű analízisét adja, továbbá a kalandosabb jellegű regények írói közül MILOS KRNOT, valamint az események komplex megragadására törekvő dokumentum-írókat, többek közt STEFAN BEDNART, JÄN KORENKOT. 1963 után érdekes módon egy időre főleg a gyermek- és ifjúsági irodalomra tolódott át a hangsúly; egymás után jelentek meg Mááa Hafamová, Hela Volanská, Mária Krizanová-Bryndzová, Ferdinand Gabaj, Milan Ferko stb. könyvei. A SZNF a színpadi irodalomban a Frontszinházzal jelentkezett. Mi volt ez a Frontszínház? Nevének és jellegének eredete a Nagy Októberi Szocialista Forradalomhoz vezethető vissza, amikor a fiatal szovjet államban számos színház, így a moszkvai Kis Színház is felbomlott. Ezek maradmányaiból jöttek létre a Frontszínházak, repertoárjukon főként esztrádműsorral. Hasonló Frontszínházak működtek a hátsó frontvonalakon a második világháborúban TÉVEDÉSEK VIGJATÉKA A BAKER STREETEN Mosollyal kezdődött s egy kis rémülettel folytatódott ismerkedésem Tussaud asszony különös világával. London egyik forgalmas utcájáról, a Baker Streetről léptem be a oriaszmúzeumba. Termetes portás mutatta az utat az első terem felé. Barna libériát viselt vörös hajtókával. Sapkáján á Tussaud-ház emblémája, ajkán udvarias mosoly. Benn a teremben négy-öt ör álldogált ugyanilyen öltözékben. Egyikük mellett alacsony asztalkán színes füzetek. Kiállítás-ismertető katalógusok. Elveszek egyet, s megkérdezem, menynyibe kerül. Az őr nem felel. Akkor veszem észre, hogy nem élőlényhez szóltam, hanem viaszbábuhoz. A jókora helyiség olyan, mint egy nagyobbfajta lakás. A parkettát szőnyegek borítják, a sarkokban ülőgarnitúrák. Szép állótükrök, intarziás könyvespolcok teszik otthonossá a hangulatot. Egy kereveten két idős férfi ül beszélgetésbe merülten. Közelebb lépek hozzájuk: Roosevelt elnök és Churchill. Viaszból. Kárpitozott zsámolyon kisfiú kuporog előttük. Vajon melyikük unokáját örökítette meg a szobrász? Egyikükét sem. Mikor közelebb lépek, a kisfiú feláll a zsámolyról, és nagyot nevet elképedésemen. Alighanem az előbb őt is megtréfálták már ugyanígy. Nehéz eldönteni itt, ki az élő ember, és ki van viaszból. Az idős hölgy, aki lila ruhában egy széken üldögélve jegyezget: — Agatha Christie. Viaszból. A krimiregények és -drámák írónője mostanában került be a Tussaudmúzeumba, államfők és politikusok közé. Azt mondják, annyira megörült a „kitüntetésnek", hogy ötször ült modellt a szobrásznak, és a múzeumnak ajándékozta saját ruháit. Azt akarta, hogy élethű legyen a képmása. Etiópia császára, Hailé Szelasszié mellett egy fekete bőrű fiatalember álldogál színes pompás köpenyben. A khaki egyenruhás császár nem mozdul — viaszból van. A fekete legény néhány percnyi szemlélődés után továbblép. Afrikai turista. Törzsének népviseletében járja Londont. Eleinte nevettem. Most már megmegrezzenek, mikor váratlanul egy „viaszszobor". . . vagy bábunak bizonyul valaki, akit élő embernek hittem. Hatni kezd rám is Madame Tussaud különös varázslata. AKINEK VOLTAIRE ÜLT MODELLT Több mint kétszáz esztendő óta gyűlnek a viaszszobrok, amelyek benépesítik a londoni múzeum helyiségeit. Tussaud asszony nagybátyja, dr. Curtius kezdte mintázni, gyűjtögetni a viasz képmásokat. A Párizsban élő svájci származású orvos először kellemes időtöltésként (ma azt mondanánk: hobbyként) kezdte megmintázni a korabeli Franciaország híres embereit. Idővel gyűjteménye Párizs egyik nevezetessége lett. Dr. Curtius olyan népszerűségre tett szert, hogy modellt ült neki maga a király, XV. Lajos, majd utódja, XVI. Lajos is. Megmintázta a királyok szépséges „kegyencnőit" is. A Tussaudmúzeumban ma is látható híres „alvó szépség", akinek arcát fátyol borítja, s keble süllyed és emelkedik, mintha lélegeznék — Madame Dubarry képmása; XV. Lajos szépséges barátnője huszonkét esztendős korában ült modellt dr. Curtiusnak. Madame Tussaud-t eredetileg Maria Grosholtznak hívták. Hatéves kislány volt, mikor a svájci Bernből nagybátyja házába, Párizsba került. Ügy látszik, nemcsak a viaszszobrok készítésének technikáját tanulta meg dr. Curtiustól, hanem kiváló tehetséggel is rendelkez-Walter Scott képmása: az író 1828- ban ült modellt Madame Tussaudnak Winstcn Churchill és John Fitzge-^ raid Kennedy képmása hetett, mert tizenhét éves korában maga Voltaire ült modellt neki. Marie Grosholtz később férjhez ment egy Tussaud nevű francia mérnökhöz, de házasságuk nem tartott sokáig. Néhány esztendővel a francia forradalom után a vállalkozó kedvű asszony gyermekeivel és viaszszobraival együtt Londonba költözött. Tussaud úr Párizsban maradt, hamarosan tönkrement. Angliában hosszú időbe telt, amíg Madame Tussaud népszerűvé tudta tenni furcsa „múzeumát". Évtizedeken át vándorkiállításokat rendezett az orszác városaiban. Alkalmi helyiségekben állította fel viaszszobrait, a bejárat előtt fiai fújták a trombitát, és verték a dobot, hogy felkeltsék a lakosság figyelmét. A pénztárban mindig Madame Tussaud ült: ébren őrködött, hogy senki se jusson be potyán. Még nyolcvanesztendős korában is rendületlenül
