Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1974-08-30 / 35. szám

Pavol Horov Miroslav Válek tudó Ondrejov Vladimír Minác Ondrej Plávka Mása Halamová is a szovjet hadseregnél. Szereplőik gyakran tankok tetején léptek fel. Hogyan alakult ki nálunk a Frontszínház? Pillantsunk vissza az előzményekre: az első köz­társaságban Szlovákiában az 1926-ban alapított bratislaval Szlovák Nemzeti Színházon kívül csak Koáice rendelkezett kőszínházzal, amelyet viszont 1938-ban elvesztettek. A vándor színtár­sulatok is megszűntek és így sürgetővé vált ki­sebb kamaraszínházak alapítása, Martinban, esetleg PreSovon (Eperjesen) is, ahol a Szlovák Tanácsköztársaság ideje óta amúgyis erős volt a műkedvelő színjátszó mozgalom. A műkedvelő színjátszás Szlovákiában szoro­san összefügg a német haláltáborban elpusztult Nővé Zámky-i (érsekújvári) származású Franti­­sek Spitzer, valamint Ondrej Bagar számunkra oly sokat jelentő nevével. Utóbbi a bratislavai Dynamo munkásegyesület műkedvelői közt te­vékenykedett. Nagyrészt az ő érdeme volt 1931- ben Visnyovszkij Optimista tragédiájának szín­­revitele a NOSZF 20. évfordulóján, a proletár nemzetköziség szellemében, szlovák, cseh és ma­gyar közreműködéssel. Ezt a fáradhatatlan, lelkes Bagart találjuk a felkelési Frontszínház szervezői közt is. Egy magánvállalkozó által adományozott kimustrált autóbuszon rázódtak frontvonaltól frontvonalig, Bagaron kívül néhány színész: Fandlik, Medek. Zvarík, néhány táncos, egy énekesnő, sőt, még egy bűvész is. Ott voltak mindenütt: Staré Но­гу, Sliaé, Spania Dolina környékén, ahonnan a partizánok akcióikra indultak. A felszabadulás után természetesen idővel megszülettek az élmények drámai feldolgozásai is. Elsők közt jelentkezett VIERA MARKOVICOVA-ZATURECKA Za frontom ( A front mögött) majd MATEJ' TAS­LER Nákaza (Rontás) c. drámájával. Az utánuk következők egyre inkább a cselekvés központjá­ban álló emberek komplexebb ábrázolására tö­rekedtek. Hamarosan a fasizmus elleni harc mo­tívumainak színpadi ábrázolói közé sorakoztak Juraj Spitzer, Eubomír Smrcok és mások. Ke­resték a formanyelvet, amellyel megmutathat­ják az egyén magatartását a drámai események sodrában. Az eredményes kísérletek egyik legjobbja JÄN KAROSNAK a Nová scéna színpadán bemuta­tott darabja volt: Dom pre najmladáieho syna (A ház a legkisebbik fiúé), amelyben művészi eszközökkel mutatja meg egy idős ember lelki vívódását és átalakulását. 1969-ben a SZNF 25. évfordulóján mutatták be a Szlovák Nemzeti Színház prózai színpadán IVAN BUKOVCAN: MÍG A KAKAS MEG NEM SZÓLAL c. kétrészes drámáját, amelyben Olga Sykorová és Ladislav Chudík érdemes művészek alakítottak emlékezetes figurákat. Éva Kríáikovának, ennek a nagyszerű jellem­ábrázoló művésznek adott jó alkalmat Benedik­­né alakjának életteli megformálásához JÄN SO­­LOVlC 1914 márciusában a Nemzeti Színház Kis Színpadán bemutatott új darabja a MERI­DIAN. A Felkelésben részt vett Benedik vas­utas szerepét Elő Romanéík és Gustav Valach alakítja. OSWALD ZAHRADNÍK: LÉPD AT AZ ÁR­NYÉKODAT c. drámájában, bár fiatal kora miatt csak az idősebbek elbeszéléséből ismer­hette a háborút és a Felkelést — hiteles at­moszférát tudott teremteni. A legfrissebb drámai termésből való a P. O. Hviezdoslav Színházban ez év májusában bemu­tatott IVAN BUKOVCAN darab, a HÖ A FE­NYŐFA FÖLÖTT, amelynek alapkonfliktusa: vajon a békés együttélés törvénye háborús vi­szonyok között Is érvényes-e? Eddig jutottunk volna el annak összegezésé­ben, hogyan tükröződött a SZNF a szlovák köl­tészetben, a próza- és drámairodalomban. Ez az összegezés korántsem merítheti ki a teljesség követelményét, mindössze a helyszűke miatt sű­rítve annak dokumentálására irányul, amit Mi­roslav Válek, a SZSZK kulturálisügyi miniszte­re így fogalmazott meg a Szlovák Nemzeti Szín­ház 50. jubileumi évadjának megnyitásakor: „... A SZNF témájával belépett kultúránk min­den területére és erősen él alkotó művészeink tudatában “ Feldolgozta: I. GALY OLGA Éva Krfiiková és Elő Romanéík „Míg a kakas meg nem szólal” c. Bukovcan­­drámában szedte a shillingeket és a pennyket. Pedig akkor már régóta véget ért a vándorélet: 1834-ben Londonban tele­pedett le családostul. Azóta működik a Baker Streeten a viaszmúzeum. A be­járatnál a régi pénztárasztalka mellett fekete bársonyruhában, fökötösen azóta is ott ül Madame Tussaud. Képmását maga mintázta tükörből. HOGYAN KÉSZÜL A VIASZSZOBOR? A viasz sosem volt a „magas művé­szet" nyersanyaga. Az alkotó művészek a puha, pusztuló viasznál mindig több­re becsülték a márványt, a bronzot. A viaszból készült képmásoknak azon­ban mindig volt valami sajátos vará­zsuk. A könnyen olvadó képlékeny anyagból évezredek óta mintázzák ural­kodók, híres emberek, elhunyt ősök alakjait. Dio Cassius leírásából tudjuk, ■<U ■X '«1 S N °-,3 t u ■ -O a ° S N ß ctí ^ S * H ÖC » о a) z2 I2-J äs 2? N О C JS hogy Augustus temetésére elkészítették az elhunyt császár és a római történe­lem többi nagy alakjának viasz kép­mását, a leigózott népek vezéreinek szobrát, akik hosszú sorokban „kísér­ték" a császárt a temetési menetben. A középkorban híres mesterek készí­tették el az elhunyt francia királyok viaszszobrait. VII. Kórolyét Jean Fouquet, I. Ferencét Francois Clouet mintázta meg. Korabeli feljegyzésekből tudjuk, hogyan látták el igazi hajból készült frizurával, hogyan özönlött a nép egy álló hónapon keresztül, hogy megszem­lélje az elhunyt uralkodó képmását. Ve­lencében még a XVIII. században is élt ez a különös szokás. Dr. Curtius és tanítványa, Madame Tussaud híven követte az ősrégi hagyo­mányt. Curtius a francia forradalom idején maga készítette el Marat, Dan­ton, Robespierre képmását — amely a gyűjteményben ma is látható. Napóleon kétszer is modellt ült Madame Tussaud­­nak. Először hatalma csúcspontján, a párizsi Tuileriákban. Másodszor a Wa­terlooi vereség után, Portsmouth kikö­tőjében, a Bellerophon nevű angol csa­tahajó fedélzetén, amely száműzetésbe vitte Szent Ilona szigetére a bukott csá­szárt. Később Tussaud asszony fiai, uno­kái folytatták a munkát, s a viasz­szobrászat évezredes technikáját alkal­mazták a Tussaud-gyűjtemény mai mes­terei is. Egy kedves fiatal szobrásznő, Diane McConnor avatott be engem a „halha­tatlanná válás" titkaiba. Abba — hogy miképpen lesz az emberből ,. . viasz­szobor. Először a szobrászműterembe men­tünk. A hatalmas, világos helyiségben készítik el a megörökítendő modellről az első szoborvázlatot, agyagból. Szám­talan fényképfelvétel is készül róla eközben a további munkához. Azok segítségével fejleszti tovább, finomítja a művész az agyagbál mintázott szob­rot. További három-négy ülés következik ezután, majd az agyageredetiről elké­szül a gipsznegatív. Ezt öntik ki a meg­olvasztott viasszal, amely hajszálfinoman tölti ki a negatív legparányibb pórusait is. — Ez a viasz képmások élethűségének egyik fő oka — mondja Diane —, a másik a tömérdek apró munka, ami ezután következik. Az arc jellegét nagyrészt a szem ha­­hározza meg. A kelléktárban tízezernél többféle színű, karakterű szem van. Azok közül választják ki a megfelelőt. Twiggy, a híres angol modell gyönyörű, mandulavágású szemének mégsem akadt mása. Külön készítették el a la­boratórium üvegműhelyében. A haj, a szempilla, a szemöldök, a fog, az arc színeinek élethű meg­festése, mind-mind hasonló problémát jelent. De valamennyi modell mindig szívesen eljött újból és újból Madame Tussaud műtermébe, Viktória királynőtől II. Erzsébetig s Walter Scott-tól és Char­les Dickenstől Bemard Shaw-ig. Ha pe­dig „a hegy nem megy Mohamedhez — akkor Mohamed megy a hegyhez". Olykor a világ túlsó felére is elrepülnek a szobrászok, hogy megmintázzanak valakit, akit szárnyára vett a hírnév. „A NAP HŐSEI" Érdekes, de elgondolkodtató is elbo­­lyongani a nagy, kupolás csarnokban, ahol „a nap hősei" láthatók. Híressé­gek, akiknek arcvonásait mindenki ismeri a televízió képernyőjéről, az új­ságok címoldaláról. Csillámló fehér kezeslábas ruhában, kezükben a közismert, furcsa sisakkal az első holdjáró űrutasok. Aztán az öt Bealles-fiú. Cassius Clay, az ökölvívó, köpenyébe burkolózva. McQuinn, autó­­versenyző világrekorder, áramvonalas gépkocsijának volánja mellett. Esteban Ramierez spanyol torrero. Hát ez aztán furcsán összeválogatott társaság! — Itt csak egy számít: a pillanatnyi hírnév — mondja Diane. — Aki feltűnik, bekerül „a nap hősei" közé. Akinek a híre halványulni kezd, könyörtelenül eltűnik a süllyesztőben. A raktárban ezrével sorakoznak a régmúlt napok letűnt hősei. Némelyik talán évtizedek múltán újból előkerül, az események egy váratlan fordulatára, aztán megint visszasüllyed a feledésbe. Átlátszó nylonburokban áll a félho­mályban a sok-sok beraktározott viasz képmás. XV. Benedek pápa mellett Brigitte Bardot. Dickens mellett a hír­hedt per főszereplője: Dreyfus. A híres gyermeksztár Shirley Temple mellett a költő Tennyson . . . A-tól Y-ig, szigorú ábécé-rendben. Időnként leporolják, fel­frissítik őket. Utánanéztem két magyar képmását őrzi Madame Tussaud gyűjteménye. Kossuth Lajosét és Liszt Ferencét. HALASZ ZOLTÁN

Next

/
Thumbnails
Contents