Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1974-08-30 / 35. szám
Pavol Horov Miroslav Válek tudó Ondrejov Vladimír Minác Ondrej Plávka Mása Halamová is a szovjet hadseregnél. Szereplőik gyakran tankok tetején léptek fel. Hogyan alakult ki nálunk a Frontszínház? Pillantsunk vissza az előzményekre: az első köztársaságban Szlovákiában az 1926-ban alapított bratislaval Szlovák Nemzeti Színházon kívül csak Koáice rendelkezett kőszínházzal, amelyet viszont 1938-ban elvesztettek. A vándor színtársulatok is megszűntek és így sürgetővé vált kisebb kamaraszínházak alapítása, Martinban, esetleg PreSovon (Eperjesen) is, ahol a Szlovák Tanácsköztársaság ideje óta amúgyis erős volt a műkedvelő színjátszó mozgalom. A műkedvelő színjátszás Szlovákiában szorosan összefügg a német haláltáborban elpusztult Nővé Zámky-i (érsekújvári) származású Frantisek Spitzer, valamint Ondrej Bagar számunkra oly sokat jelentő nevével. Utóbbi a bratislavai Dynamo munkásegyesület műkedvelői közt tevékenykedett. Nagyrészt az ő érdeme volt 1931- ben Visnyovszkij Optimista tragédiájának színrevitele a NOSZF 20. évfordulóján, a proletár nemzetköziség szellemében, szlovák, cseh és magyar közreműködéssel. Ezt a fáradhatatlan, lelkes Bagart találjuk a felkelési Frontszínház szervezői közt is. Egy magánvállalkozó által adományozott kimustrált autóbuszon rázódtak frontvonaltól frontvonalig, Bagaron kívül néhány színész: Fandlik, Medek. Zvarík, néhány táncos, egy énekesnő, sőt, még egy bűvész is. Ott voltak mindenütt: Staré Ногу, Sliaé, Spania Dolina környékén, ahonnan a partizánok akcióikra indultak. A felszabadulás után természetesen idővel megszülettek az élmények drámai feldolgozásai is. Elsők közt jelentkezett VIERA MARKOVICOVA-ZATURECKA Za frontom ( A front mögött) majd MATEJ' TASLER Nákaza (Rontás) c. drámájával. Az utánuk következők egyre inkább a cselekvés központjában álló emberek komplexebb ábrázolására törekedtek. Hamarosan a fasizmus elleni harc motívumainak színpadi ábrázolói közé sorakoztak Juraj Spitzer, Eubomír Smrcok és mások. Keresték a formanyelvet, amellyel megmutathatják az egyén magatartását a drámai események sodrában. Az eredményes kísérletek egyik legjobbja JÄN KAROSNAK a Nová scéna színpadán bemutatott darabja volt: Dom pre najmladáieho syna (A ház a legkisebbik fiúé), amelyben művészi eszközökkel mutatja meg egy idős ember lelki vívódását és átalakulását. 1969-ben a SZNF 25. évfordulóján mutatták be a Szlovák Nemzeti Színház prózai színpadán IVAN BUKOVCAN: MÍG A KAKAS MEG NEM SZÓLAL c. kétrészes drámáját, amelyben Olga Sykorová és Ladislav Chudík érdemes művészek alakítottak emlékezetes figurákat. Éva Kríáikovának, ennek a nagyszerű jellemábrázoló művésznek adott jó alkalmat Benedikné alakjának életteli megformálásához JÄN SOLOVlC 1914 márciusában a Nemzeti Színház Kis Színpadán bemutatott új darabja a MERIDIAN. A Felkelésben részt vett Benedik vasutas szerepét Elő Romanéík és Gustav Valach alakítja. OSWALD ZAHRADNÍK: LÉPD AT AZ ÁRNYÉKODAT c. drámájában, bár fiatal kora miatt csak az idősebbek elbeszéléséből ismerhette a háborút és a Felkelést — hiteles atmoszférát tudott teremteni. A legfrissebb drámai termésből való a P. O. Hviezdoslav Színházban ez év májusában bemutatott IVAN BUKOVCAN darab, a HÖ A FENYŐFA FÖLÖTT, amelynek alapkonfliktusa: vajon a békés együttélés törvénye háborús viszonyok között Is érvényes-e? Eddig jutottunk volna el annak összegezésében, hogyan tükröződött a SZNF a szlovák költészetben, a próza- és drámairodalomban. Ez az összegezés korántsem merítheti ki a teljesség követelményét, mindössze a helyszűke miatt sűrítve annak dokumentálására irányul, amit Miroslav Válek, a SZSZK kulturálisügyi minisztere így fogalmazott meg a Szlovák Nemzeti Színház 50. jubileumi évadjának megnyitásakor: „... A SZNF témájával belépett kultúránk minden területére és erősen él alkotó művészeink tudatában “ Feldolgozta: I. GALY OLGA Éva Krfiiková és Elő Romanéík „Míg a kakas meg nem szólal” c. Bukovcandrámában szedte a shillingeket és a pennyket. Pedig akkor már régóta véget ért a vándorélet: 1834-ben Londonban telepedett le családostul. Azóta működik a Baker Streeten a viaszmúzeum. A bejáratnál a régi pénztárasztalka mellett fekete bársonyruhában, fökötösen azóta is ott ül Madame Tussaud. Képmását maga mintázta tükörből. HOGYAN KÉSZÜL A VIASZSZOBOR? A viasz sosem volt a „magas művészet" nyersanyaga. Az alkotó művészek a puha, pusztuló viasznál mindig többre becsülték a márványt, a bronzot. A viaszból készült képmásoknak azonban mindig volt valami sajátos varázsuk. A könnyen olvadó képlékeny anyagból évezredek óta mintázzák uralkodók, híres emberek, elhunyt ősök alakjait. Dio Cassius leírásából tudjuk, ■<U ■X '«1 S N °-,3 t u ■ -O a ° S N ß ctí ^ S * H ÖC » о a) z2 I2-J äs 2? N О C JS hogy Augustus temetésére elkészítették az elhunyt császár és a római történelem többi nagy alakjának viasz képmását, a leigózott népek vezéreinek szobrát, akik hosszú sorokban „kísérték" a császárt a temetési menetben. A középkorban híres mesterek készítették el az elhunyt francia királyok viaszszobrait. VII. Kórolyét Jean Fouquet, I. Ferencét Francois Clouet mintázta meg. Korabeli feljegyzésekből tudjuk, hogyan látták el igazi hajból készült frizurával, hogyan özönlött a nép egy álló hónapon keresztül, hogy megszemlélje az elhunyt uralkodó képmását. Velencében még a XVIII. században is élt ez a különös szokás. Dr. Curtius és tanítványa, Madame Tussaud híven követte az ősrégi hagyományt. Curtius a francia forradalom idején maga készítette el Marat, Danton, Robespierre képmását — amely a gyűjteményben ma is látható. Napóleon kétszer is modellt ült Madame Tussaudnak. Először hatalma csúcspontján, a párizsi Tuileriákban. Másodszor a Waterlooi vereség után, Portsmouth kikötőjében, a Bellerophon nevű angol csatahajó fedélzetén, amely száműzetésbe vitte Szent Ilona szigetére a bukott császárt. Később Tussaud asszony fiai, unokái folytatták a munkát, s a viaszszobrászat évezredes technikáját alkalmazták a Tussaud-gyűjtemény mai mesterei is. Egy kedves fiatal szobrásznő, Diane McConnor avatott be engem a „halhatatlanná válás" titkaiba. Abba — hogy miképpen lesz az emberből ,. . viaszszobor. Először a szobrászműterembe mentünk. A hatalmas, világos helyiségben készítik el a megörökítendő modellről az első szoborvázlatot, agyagból. Számtalan fényképfelvétel is készül róla eközben a további munkához. Azok segítségével fejleszti tovább, finomítja a művész az agyagbál mintázott szobrot. További három-négy ülés következik ezután, majd az agyageredetiről elkészül a gipsznegatív. Ezt öntik ki a megolvasztott viasszal, amely hajszálfinoman tölti ki a negatív legparányibb pórusait is. — Ez a viasz képmások élethűségének egyik fő oka — mondja Diane —, a másik a tömérdek apró munka, ami ezután következik. Az arc jellegét nagyrészt a szem hahározza meg. A kelléktárban tízezernél többféle színű, karakterű szem van. Azok közül választják ki a megfelelőt. Twiggy, a híres angol modell gyönyörű, mandulavágású szemének mégsem akadt mása. Külön készítették el a laboratórium üvegműhelyében. A haj, a szempilla, a szemöldök, a fog, az arc színeinek élethű megfestése, mind-mind hasonló problémát jelent. De valamennyi modell mindig szívesen eljött újból és újból Madame Tussaud műtermébe, Viktória királynőtől II. Erzsébetig s Walter Scott-tól és Charles Dickenstől Bemard Shaw-ig. Ha pedig „a hegy nem megy Mohamedhez — akkor Mohamed megy a hegyhez". Olykor a világ túlsó felére is elrepülnek a szobrászok, hogy megmintázzanak valakit, akit szárnyára vett a hírnév. „A NAP HŐSEI" Érdekes, de elgondolkodtató is elbolyongani a nagy, kupolás csarnokban, ahol „a nap hősei" láthatók. Hírességek, akiknek arcvonásait mindenki ismeri a televízió képernyőjéről, az újságok címoldaláról. Csillámló fehér kezeslábas ruhában, kezükben a közismert, furcsa sisakkal az első holdjáró űrutasok. Aztán az öt Bealles-fiú. Cassius Clay, az ökölvívó, köpenyébe burkolózva. McQuinn, autóversenyző világrekorder, áramvonalas gépkocsijának volánja mellett. Esteban Ramierez spanyol torrero. Hát ez aztán furcsán összeválogatott társaság! — Itt csak egy számít: a pillanatnyi hírnév — mondja Diane. — Aki feltűnik, bekerül „a nap hősei" közé. Akinek a híre halványulni kezd, könyörtelenül eltűnik a süllyesztőben. A raktárban ezrével sorakoznak a régmúlt napok letűnt hősei. Némelyik talán évtizedek múltán újból előkerül, az események egy váratlan fordulatára, aztán megint visszasüllyed a feledésbe. Átlátszó nylonburokban áll a félhomályban a sok-sok beraktározott viasz képmás. XV. Benedek pápa mellett Brigitte Bardot. Dickens mellett a hírhedt per főszereplője: Dreyfus. A híres gyermeksztár Shirley Temple mellett a költő Tennyson . . . A-tól Y-ig, szigorú ábécé-rendben. Időnként leporolják, felfrissítik őket. Utánanéztem két magyar képmását őrzi Madame Tussaud gyűjteménye. Kossuth Lajosét és Liszt Ferencét. HALASZ ZOLTÁN