Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1974-08-23 / 34. szám

-e > о-М >1Л V с Ü ш íj N ■Ш е ■ф LL csirkéknek о fedett helyiségben 26 Cel­­cius fokos melegre von szükségük és az idei esős nyár sok hideg nappal boldo­gított bennünket. Ha nem elég a fűtés, kisegítenek az infralámpák, télen pedig árammal fűtött lemezekkel fedik be a ketreceket. Amíg a kiscsirkékből rántott csirke lesz Reggel hatkor kezdenek és este hat­kor végeznek. Aztán egy nap szabad. A kiscsirkéket naponta háromszor kell etetni, Itatni, Gépesítés nincs, s így fog­ják a talicskát, megrakják takarmány­nyal, minden öt lépésnél megállnak és egy lapáttal szárnak az etetőbe, ame­lyet a kis éhesek azonnal ostrom alá vesznek. Közben vigyázni kell, nehogy a 21 ezer közül akár csak egy Is a ke­rék alá kerüljön. Hogy hány vödör vizet öntenek az Hatókba naponta, azt egyi­kük sem számolja. Ahhoz, hogy az ere-Néhány száz a negyvenkét­ezer csirkéből detlleg 35 grammos kiscsirkékből 1,5 kilós rántani való csirke legyen, nem elég őket etetni és itatni. Ez állandó gondoskodást igényel. A tizenkét óra munkaidőből azonban arra is futja, hogy a növényekkel teli üvegházban, sőt a háztáji zöldségesben Is dolgozza­nak. A 60—65 napos csirkéket a Zvole­­nl Baromfitenyésztő Állomás kremnlékai részlegébe szállítják. Elcsendesednek az üvegházak, nem kell sem etetni, sem itatni. Viszont alaposan ki kell tisztítani a ketreceket, fertőtleníteni, új almot hordani, kimosni a vályúkat, Hatókat —­­ez Is beletartozik a hét lány munkájá­ba. és a körforgás kezdődik elölről, évente négyszer. Magda — a vezető Az ám, Magdáról jóformán még sem­mit sem mondtam. Az egész kollektíva lelke, amely március óta áll versenyben a szocialista munkabrigád címért. Köte-Szeretnek tréfálkozni, de tudnak dolgozni isi lezettséget vállaltak, hogy terven felül 50 métermázsa húst termelnek, továbbá, hogy brigádórákat dolgoznak le a me­legágyak körül, ápolni fogják az embe­rek közti kapcsolatokat a munkahelyü­kön, faliújságot készítenek és így to­vább. Amikor munkájáról kérdezem, mindig a lányokról beszél. Semmi külö­nös gondja sincs velük, áldozatkészen dolgoznak, ha „meg kell húzni", a má­sik helyett is dolgoznak, mert megértik egymást. Szeretnek tréfálkozni, nevetni. Fiatalok,.. Néha a fűtés romlik el, vagy járvány lép fel, vagy a kis köly­kök betörik az üvegtáblákat. De hát ez előfordul, mondja Magda, sőt az Is megtörtént, hogy a gyerekek a nyitott ablakon benyúltak és elemeitek egy-két csirkét. Magda elment utánuk és szé­pen visszahozta a csirkéket... Még csak huszonegy éves volt, ami­kor a kollektíva vezetője lett. Ma csak három évvel idősebb, s nemcsak az Ifjúsági kollektíva, hanem az egész baromfitelep vezetője. Huszonkét ember tartozik a keze alá. S nemcsak fiata­lok. A munkafeltételek még nem a leg­­ideálisabbak. A munkakezdeményezés fellendülése, a kollektívában végzett áldozatkész munka — ezek olyan érté­kek, amelyekre 2arnovlcán építeni lehet. Munkaeredményeiért Magda kitüntetést kapott a SZISZ kerületi konferenciáján. Tagja a SZISZ Szlovákiai Központi Bi­zottsága plénumának, a SZISZ kerületi és járási bizottsága plénumának. Hogy bírja mindezt? Ha a munkájá­ról beszél, akkor a kollektíváról beszél. S a kollektíva megértéssel viseltetik funkciói iránt. Ilyen tehát a hét lány munkája a 42 ezer csirke között. S fia­tal vezetőjük szerény, áldozatkész és szorgalmas. A szülési szabadság után feltétlenül vissza akar térni a lányok közé, ha lehet, minél előbb. Ügy érzi, itt a helye . . . Irta: ELENA GIRETHOVA vidám csevegés által egyszerűen — megfiatalo­dott összesen 3480 ifjú turista gyűlt össze, akiknek száma a megnyitás napján több mint 800, az SZNF nyomában a közép-szlovákiai kerületben járó külföldi turistával bővült. A találkozó meg­kezdődhetett ... Az első nap, a jelszó „Gyönyörű vagy szülő­földem ...“ A táborban élénk élet folyt, verték az utolsó sátrakat, mindenki az ünnepi megnyitóra, a párt- és kormányküldöttség megérkezésére várakozott. Viliam Salgoviő elvtárs, az SZLKP KB Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottságának elnöke be­szédében őszinte örömmel állapította meg, hogy a pionírok őrseikben és csoportjaikban a Fel­kelés hagyatékét bátor pionírtettekre váltják. Este klgyúltak a tábortüzek a kerületek barát­ságának jelképeiként és megbeszélték a követ­kező napok programját. A második nap „Lángolj fel pionírkendő ...“ Ébresztő, torna, reggeli és a szépnek ígérkező idő még kellemesebbé varázsolta a program sze­rinti sétákat, túrákat a környéken — a partizá­nok nyomaiban — és a különféle sportjátékokat a táborozóhely térségében. Tizenhat útvonalat jelöltek ki azok számára, akik meg akarták, is­merni a hősi harcok színtereit; a kézilabda, röp­labda, kötélhúzás versenyei pedig a szórakozást szolgálták. Estére már mindenki előkészítette a kérdéseket, a kerületek tábortüzeihez kedves vendégek telepedtek — az SZNF volt résztvevői. Csak úgy záporoztak a kérdések, a partizánok felelevenítették a nehéz, de a szép perceket is. A fiatalok szemében feszültség, izgalom csillo­gott, úgy hallgatták az elbeszéléseket, mintha a nap egyáltalán véget sem érne. A harmadik nap, amelynek a jelszava „A ha­za építésére és védelmére légy mindig kész...“ A tábor négyezer tagot számláló családja több csoportra oszlott. Némelyek a tizenhat felkínált túra valamelyikét választották, az ifjú tűzoltók, határőrök és „szanitécek“ egymás között verse­nyeket rendeztek, majd a többieknek is lehető­séget adtak, hogy ügyeskedhessenek ebben vagy abban a sportágban. A nap fénypontja azonban a Pionír Honvédelmi Többtusa országos finálé­ja Volt, amelyben a Csehszlovák Rádió díjáért versenyeztek. Ennek a versenynek a célja, hogy lehetőséget adjon a pioníroknak a turisztika és a honvédelmi elemek elsajátítására, a honvédel­mi nevelés fejlesztésére a látványos versenyek eszközével. A kijelölt versenypályán kemény küzdelem folyt, különösen a céllövészetben és gránátdobésban szerzett pontok számítottak, de nem hiányzott a közlekedési szabályok ismeretét vizsgáló teszt, a szanitéc- és a tűzoltói Vizsga, a terep-tájékozódási verseny és ezenfelül még egy történelmi teszt sem. A legügyesebbek a bolesovi (Povazská Bystrica-i járás) fiúk és lá­nyok voltak. Nemcsak hogy a leggyorsabban fu­tottak, hanem egyetlen ellenőrzés sem talált bennük hibát, s így a két krlstálykupa megér­demelten vándorolt ebbe a falucskába ... A negyedik nap jelszava: „A hősi dicsőség nyomdokaiban“ ... Már a jelszó is elárulja, hogy mi volt ennek a napnak a programja. Míg az előző napokban mindenki maga választhatott útvonalat, ezúttal három útvonalat jelöltek ki — a Chopokra, a Dumbierre és Chabanecre. A hősök sírjain fel­­piroslottak az alpesi virágok, az ösvények tele voltak fiatalokkal, hogy leróják kegyeletüket a Felkelés hőseinek. A völgyben szép volt az idő, a hegyormok körül azonban esőfelhőket kerge­tett a szél. De még ez sem gátolta a csaknem 1500 fiatalt, hogy megmássza a már említett csú­csokat. A díszegységre — amely az egyes kerü­letek képviselőiből állt — azonban még egy fel­adat várt: a Dumbier csúcsára, 2040 méter ma­gasságban nekik kellett kitűzniük a SZISZ vö­rös zászlaját. A díszegység terv szerint haladt előre, és 12,00 órakor rádióval jelentették, hogy a napiparancsot teljesítették, a Dumbier csúcsán ott leng mér a vörös zászló! Azok akik ezen a napon megmászták a három csúcsot, vörös, zöld és lila jelvényt kaptak jutalmul. S már itt van az Ötödik nap, a központi jel­szóval: „Tisztelet és dicsőség az SZNF hőseinek!" Már reggel óta nagy küzdelmek folytak, te­tőztek a döntő versenyek az egyes sportágakban, mindez amolyan kis tábori olimpia. A legfonto­sabb azonban ismét a turisztikai-honvédelmi verseny volt a Partizán Gépfegyverért. Nem akármilyen gépfegyver ez — Elena Litvajová­­nak, az SZLKP KB elnökségi tagjának, az SZNSZ elnökének, a Ján ZiZka partizánbrigád tagjának az ajándéka. Legyetek becsületesek, lelkiisme­retesek, bátrak és merészek, hangsúlyozta Lit­­vajová elvtársnő, amikor átnyújtotta ajándékát a pioníroknak. És a versenyekben valameny­­nylüknek be kellett bizonyítaniuk, hogy ezekkel a tulajdonságokkal rendelkeznek, mert nyerni akartak. Tudtak pontosan célba lőni, gránátot dobni, elsősegélyt nyújtani és szállítani a sebe­sültet, sátrat felállítani, tüzet oltani, gyorsan futni a kijelölt úton. A közép-szlovákiaiak be­bizonyították, hogy méltó unokái a hős nagy­apáknak és a kerület lakosainak, amelyben meg­született a Felkelés, fellángolt a hősiesség. A gépfegyver az ő vitrinüket fogja díszíteni a jövő évi találkozóig. Az ifjú turisták, tűzoltók, sza­nitécek, határőrök akcióinak szerves része volt „A bátorság és a becsület a pionír ékessége“ ak­ció, amelyben az egyes csoportok diverzánsokat segítettek ártalmatlanná tenni, tüzet oltani s így megmenteni a népgazdaság vagyonát. A játék ízelítő volt abból, amire az életben majd fel kell készülniük. Este az amfiteátrumban felhangzot­tak a partizándalok, együttesek léptek fel, is­mét fellángolt a tábortűz, ezúttal csak egy, ha­talmas, központi máglya. S befejezésül a Parti­zán-tisztást nagyszabású tűzijáték borította fénybe. Reggel elérkezett a búcsú pillanata, a tábor lassanként mind kihaltabb lett. A sok „viszont­látásra“ nemcsak ígéret volt, hogy a következő táborozáson ismét találkoznak, de egyben köszö­net is a Partizán-tisztáson töltött szép percekért. Felejthetetlen pillanatok voltak ezek, amelyek teljes mértékben igazolták, hogy helyes volt a SZISZ és a Pionírszervezet tervébe felvenni a turisztikát, mert mind a nevelés, művelődés, mind az ismeretszerzés a honvédelem szempont­jából nagy értéket jelent. S ezenfelül a táléi ta­lálkozó szép gondolatot képvisel mint ahogy Salgovié elvtárs is mondotta: „Őrülünk, hogy nem elégedtek meg azzal, hogy csak a könyvek­ből ismerjétek meg a Felkelést, hanem meg akarjátok ismerni a harcok színhelyét is és ta­lálkozni akartok az élő hősökkel, a partizánok­kal t" JAN MIKULA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents