Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1974-08-23 / 34. szám
с - on Ш 04 tg ч Margit nénit Margit néni... megjöttek Laci bácsiék, már a kultúrháznál tartanak. — Újságolta a hirt a szomszéd Hú. A nagymama házához kis patak mellett vezet let az út. Amikor építették, jóval meszszebbre került a falutól, ma azonban itt is tucatjával sorakoznak az emeletes villák, s a nappali tényt árasztó neonlámpák csaknem az erdőig kisérik a házakat. Itt, ezen az úton haladt a fiatal házaspár. A férfi bőröndökkel felpakolva, az asszony könnyű táskával a karján, egy három év körüli kislány kezét fogta. — Édes gyermekem I Miért nem táviratoztatok? Hátha nem találtatok volna itthoni — fogadta őket repesve a nagymama. De a fia jól tudta, hogy a nagymama miért fájlalja az elmaradt táviratot. Az bántja, hogy nem tudta előre elkészíteni a finom faiatokat. El is tűnt hamar a hátsó udvaron. A kisunaka utánafutott és tágra nyílt szemmel, szinte megrettenve nézte a „csibemészárlást", s mivel azelőtt sohasem látott hasonló művészetet, kétségbeesett hangon jajveszékelni kezdett. — Nagymama, édes nagymamám, mit csinál szí Miért ölöd le őket, olyan szépek és nem azért születtek. A szőlőlugasban, terített asztalhoz ült a család, Hamar elkészült a (ántott csirke, és az aprólék-leves. Csak a kislány ült szomorúan az asztalnál, s bárhogy is kínálták, a világért sem nyúlt az ételhez. — Mi az, csak nem vagy beteg? kérdezte aggódva az édesanyja. — Nem, de én ebből nem eszek mutatott a húsos tál felé — mert a nagymama egy nagy késsel leölte a csibéket.,, és nem evett- Inkább vajaskenyeret ebédelt, paradicsommal. A nagymama másnap elújságo.lto a szomszédban, a fűszerüzletben, hogyan járt az unokájával. — Ha sajnálja a csibéket, hozzon neki húst a hentestől, — tanácsolták, de a nagymama más célhoz folyamodott. Azt fogja mondani a kislánynak, hogy nem ölte meg a csibéket, hanem .., maguktól múltak ki szegények. A kicsi ezentúl jó étvággyal evett, a nagymama örült, hogy oly nagyszerűen megoldotta a dolgot. Gyorsan eltelt néhány hét és vele a nyár is. — írjatok I Aztán vigyázzatok a gyerekekre! — És elindult a vonat... Egy nagy bajuszú, rokonszenves bácsi és felesége ült velük szemben az ülésen. Barátságosan tekintettek a lányka felé. A kicsi megérezte ezt, 5 nemsokára beszélgetésbe kezdett velük. — Nekünk is vannak unokáink — mesélte a bácsi —, de azok mind Hűk. No, hiszen, ami késik, nem múlik, majd lesz leányka is ■,, A hosszú úton megéheztek. Ki-ki előszedte az elemózsiáját. A néni jószívvel kínált egy csirkecombot: Egyél, kis aranyomI — A kislány jóízűen majszolni kezdte. Már a felét elfogyasztotta, amikor hirtelen eszébe jutott valamK — Néni, ugye ez a csibe kimúlt? — KI ám — derült a bácsi mert kést tettek a nyakárai Jaj, akkor én ebből nem kérek I Mert ml csak azt szoktuk megenni, ami magától döglik meg! GÁL ETA 1ŐVC£DVÜ Huszonkét munkatársat irányít — Magda KrJIcková? Rögtön szólunk neki. Valami elintéznivalója akadt, ugyanis most készül szülési szabadságra — fogadott bennünket az ökonómus. S míg Magda Krilaková, az ifjúsági szocialista munkobrigád ás az egész íarnovicai baromfitelep vezetője megérkezett, néhány szóval elmondta, hogyan dolgoznak és még az oklevelet Is megmutatta, amelyet a Berlini Világifjúsági Találkozón a Fesztivál Virága c, versenyben kaptak, s azt is, amellyel a SZISZ I, kongresszusának kollektívája címet adományozták nekik, Magdával azonban már egy kicsit előbbre jutót„vühS1' tam. Ott, ahol munkaidejének sok-sok óráját tölti, konkrétan minden második nap tizenkettőt, akár szombaton is, akár ünnepnapon is. Sőt néha éjszaka is .,, Az üvegházakban, ahol nem virágot és zöldséget termesztenek, hanem csirkéket nevelnek. Igaz, hogy ezekben az üvegházakban valamikor tényleg növényeket ápoltak, kettőben még ma Is illatoznak a szegfűk, begóniák, szolviák, növekednek a fikuszok, pálmák, fllodendronok, aszparáguszok és más dísznövények. De csak kettőben. Mert a többiek csipogástól hangosak és 42 000 csirke szaladgál bennük ide-Szalviák, begóniák között oda. Huszonegyezer darab éppen egyhetes, a többi kéthetes. Állandóan van mit csinálnia mellettük a hét lánynak: Milka Polcovónak, Jarka Salkovskának, Marta Povaíanovónak, Margita Toráíovának, Bozenka Cíkovának, Margitka Sturekovának és vezetőjüknek, Magda KrSiakovának, ma már Reckovának. Jó ifjúsági kollektíva, amelyben az átlagos életkor nem lépi túl a 22 évet. A lányok a baromfigondozói szakiskolát végezték el, Magda pedig a műszaki középiskolát, állattenyésztői szakosítással. Noha kint nyár van, az üvegházakban fűtenek, mert ebben az időben a A tfa fa é rM / A PARTIZÁN-TISZTÁS A természet kedvelői és a történelem ismerői egyformán úgy vélekedtek, hogy a pionír-turisták találkozójukat aligha tarthatták volna meg jobb helyen, mint az Alacsony-Tátra Bystrianska-völgyében fekvő, Tálé melletti Partizántisztáson. Annál is inkább, mivel ez a találkozó jubileumi, a 10. volt, és megtartására két jelentős évforduló — a Szlovák Nemzeti Felkelés 30, és a pionírszervezet fennállásának 25. évfordulója jegyében került sor. Harminc évvel ezelőtt a Partizán-tisztáson kezdett kibontakozni a szabadság zászlaja. A környező ormok, a hosszú és mély völgyek eszményi rejteket nyújtottak a partizánoknak. Innen indították támadásaikat a németek megerősített állásai ellen és szorították ki fokozatosan a fasisztákat hazánk területéről. Sokan hősi halált haltak, emléküket számos helyen őrzik az emlékművek. A hősökről sehol sem feledkeznek meg, ezt bizonyítják a friss virágok a „Jánoáík“, „A szlovák szabadságért“, „Aszmolov kapitány csoportja“, a partizénbrigádok elesett katonáinak sírjain, Babkin hadnagy dumbleri emlékművén és Ján Sverna emlékművén a Chabenec alatt, nem is szólva a sok névtelen hős sírjáról. A természeti szépségek szempontjából a Partizán-tisztás eszményi kiindulópont, ahonnan gyakorlatilag az Alacsony-Tátra minden csücskét el lehet érni. Az ifjú turisták találkozójának napjaiban a Partizán-tisztás sohasem látott mozgalmas élettel telítődött meg, a tarka sátrak, az énekszó, a
