Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1974-01-24 / 4. szám
A LEGJOBBAK • KÖZÖTT... Egy megnyerő arc a Rimavská Sobota-i (rimaszombati) járási galéria kiváló dolgozóinak fényképei között. A járókelő megáll megnézi, aztán továbbsiet. De arra már kevesebben gondolnak, hogy vajon mivel érdemelte ki például Lukács Ilona, hogy fényképe a legjobbak közé kerülhetett. Strábskán (Oldalfalán) erre sen» ki sem gondol, mert mindenki ismeri Lukács elvtársnőt, a helybeli állami gyermekotthon igazgatónőjét. Nemcsak jó pedagógusnak, „szerető pótmamának" ismerik, hanem nagyszerű pártfunkcionáriusnak, hivatását példásan teljesítő képviselőnek, és nemcsak két évtizedes gazdag tapasztalatokkal rendelkező nőmozgalmi munkásnak is, akinek részvétele nélkül nem zajlik le egyetlen társadalmi megmozdulás sem a faluban. — Egy családanya hogy tud ennyi funkciót ellátnii — kérdeztem Lukácsnétól. — A rendelkezésünkre álló idő okos felhasználásával — felelte mosolyogva. — De azért akármilyen jól szervezünk is, nem megy mindig simán a munka, még ha minden félórát jól átgondolva használok Is ki. Most például a legfontosabb feladat a kongreszszusra készülődés. A mi szervezetünk eddig is a legaktívabbak közé tartozott a járásban. Ezekben a naponkban még több munkát vállalunk magunkra. Azt akarjuk, hogy a kongresszusi időszakban a falu minden polgára minél többet tudjon meg a nőszervezetek munkájáról, hiszen nem tétlenkedtünk, van miről beszélni az emberekkel. — Úgy tudom, ön Is részt vesz a kongresszusont — Igen örülök, hogy delegáltak. — Ha szót kapna, miről beszélne a legszivesebbent — Nemcsak a magam munkájáról, hanem főleg arról, hogy milyen fejlődést értek el a falusi szervezetek az utóbbi években. Mennyivel gazdagabb, sokrétűbb a helyi szervezetek tevékenysége és nem utolsósorban arról, hogy mennyire más szemmel nézik a szervezet tevékenységét az asszonyok. Persze nem hallgathatok a megoldásra váró feladatokról sem, mert még bőven akad tennivaló. A nők munkafeltételeinek és életkörülményeinek megkönnyítéséért távolról sem tettünk meg mindent. Itt főleg az óvodák, bölcsődék, a közszolgáltatás és áruellátásban előforduló hiányosságokra gondolok. Itt meg kell jegyeznem, hogy nem szívesen hallom a kollégáimtól azt, hogy meg kell oldani a nők problémáját. Mintha ez csak minket nőket érintene és nem a családokat és az egész társadalmat. Mennyivel igazabban hangzik: mindannyiunk problémáját. Mint a helyi szervezet elnöke és a nőszövetség járási elnökségének tagja miben látja a lövőben a nőszervezetek legfontosabb feladótáti — Nagyon Is elérkezett az az idő, hogy a legmazimállsabb figyelmet fordítsuk az Ideológiai nevelésre. Két összevont falu pártszervezetének elnöke vagyok, tapasztalatból mondom, hogy kevés nő párttag. Es ezen érdemes elgondolkozni. Mint kommunista, ebben az Irányban akarom meglavitanl a lövőben a munkámat. SUSANYI ISTVÁN A szocialista országok, nevezetesen a KGST tagállamai között létrejött baráti kapcsolatok egyre jellegzetesebb formát és tartalmat érnek el. A kölcsönös segítség érdekében jött létre a C5SZSZK és a Magyar Népköztársaság határvidékén a szlovákiai és magyarországi dolgozók kölcsönös alkalmazása. Az egyezményről protokoll készült, amelyet mind a két ország munkaügyi minisztériuma jóváhagyott. A protokoll több pontba foglalja a munkafeltételekre vonatkozó megállapodásokat. A kölcsönös munkaviszony felvételét kiterjesztették a csehszlovák — magyor határvidék egész területére. Ebben leszögezték, többek között, hogy a dolgozók munkába járása mindennapos határátlépéssel lehetséges, a dolgozók egészségi állapotát annak az országnak az egészségügye vizsgálja felül, ahol a dolgozó munkába lép. A munkásokat alkalmazó üzemeknek, az üzem lehetőségei szerint, meg kell adniuk a dolgozóknak a magasabb szakképzés lehetőségét. A munkába lépő dolgozóknak az üzemekben étkezési lehetőséget és egyéb szociális gondoskodást kell adni, ugyanolyan ják, hogy a reális feltételek megvannak ahhoz, hogy a munkaerők kölcsönös alkalmazása terén bevált kooperáció tovább fejlődhessen mind a két fél javára. * * * Az óra negyed hatot mutat, amikor a komárnái Európa szálló előtt várakozó asszonyok és lányok csoportjának utolsó tagja is elhelyezkedik a — Különjárat — feliratú autóbuszban. Megszokták már a napi utazást, mert mindössze 3 kilométer távolság választja el őket a munkahelyüktől, a magyarországi Lenfonó és Szövőipari Vállalat komáromi üzemétől. Három éve jár a —Különjárat — Komárno főtere és a magyarországi gyár között, ahogy tapasztaltuk, kölcsönös megelégedésre. Nyerges Zoltán üzemi főmérnök őszintén feltárja előttünk az üzem jelenlegi problémáit: — A csehszlovákiai dolgozókra valóban nagy szükségünk van. Üzemünk 1948 óta nagyot fejlődött de ezt leginkább azok látják, akik azelőtt is Itt dolgoztak. Több csehszlovákiai dolgomost épülő komárnái cipőgyár felszippantja a jelenleg Itt dolgozó munkásokat. Pedig előbb-utóbb ezzel is számolnunk kell, mert otthon is szükség lesz rájuk. Végigjártuk a gyár minden üzem- és munkarészlegét, cihol lányaink és asszonyaink dolgoznak. Megismerkedtünk a szocialista munkabrigádok és a cím elnyeréséért versenyzők munkájával. — Ahány ház, annyi szokás — mondja vezetőnk, Kummer Flóriánné, az üzemi szakszervezeti tanács nőfelelőse. — Nálunk a szlovákiai dolgozókból, vagy ahogy ml nevezzük őket, vendégmunkásokból álló munkabrigádok felett egy-egy magyar munkabrigád vállalt védnökséget. — így ismerkedtünk meg a magyar „Március 15” és a csehszlovákiai „Augusztus 29" szocialista munkabrigád tagjaival, akik a múlt évi eredmények alapján elnyerték a szocialista munkabrigád ezüstérem-fokozatát. Kölesei Jázsefné művezető, a brigád védnöke, nagy elismeréssel beszél a két testvérbrigád munkájáról, baráti Beséné a „lánaiik" brigád vezetője. Együtt a „Március 15 és az „Augusztus 29" szocialista testvérbrigád tagjai. Munka után, hazafelé... a lányok fürgén ugrálnak fel az autóbuszba, gyorsabban mint a fényképész lencséje... Huszár Tibor felvételei ÚTLEVÉLLEL feltételek mellett, mint a többi dolgozónak. Az 1973, VI. 30-i adatok szerint háromszázharmincegy dolgozó keresett alkalmazást magyarországi üzemekben. Legtöbbjük a határ menti falvakból való és közel lakik munkahelyéhez. Medved’ovnál (Medvénél) 43 nő (ár át dolgozni a győri Richards és a íábatex üzemekbe. Komárnóból (Komáromból) és , Kollárovóról (Gútóról) 165 nő.dolgozlk a komáromi Lenfonóban. A komáromi és a Nővé Zámky-i (érsekújvári) járásból 123-an dolgoznak a nyergesújfalusl Viszkózában. A hazánkban dolgozó magyarországi munkások legtöbbje a bratislavai Dimitrov vegyiművekben és a kosicei Keletszlovákiai Vasműben dolgozik. Az eddigi eredmények azt blzonyítzónk van, aki lánykorában üzemünk dolgozója volt. Korszerűsítünk, építünk, terjeszkedünk. De ez számunkra azt Is jelenti, hogy nagyobbak lettek a termelési követelmények'Is. Dolgozóink kilencven százaléka nő és nyugodtan elmondhatjuk, hogy sokat tettünk a nők munkakörülményeinek és munkafeltételeinek javítása érdekében, A jövőben még többet szeretnénk elérni, de csak addig nyújtózkodhatunk, ameddig a takarónk ér. A nagyobb befektetések érdekében több termelésre van szükség, a több termeléshez több munkásra, ez pedig nálunk Is, mint általában ma nagyon sok üzemben „hiánycikk". A csehszlovákiai asszonyok és leányok munkája sokat jelent nekünk. Nem is akarunk arra gondolni1, hogy ml lesz, ha az új, kapcsolatától. Hálásan emlékeznek az „Augusztus 29" munkabrigád megalapítójára és régi vezetőjére, Csatlósnéra, aki ugyan családi okokból már nem dolgozik az üzemben, de jó munkát és jól egybekovácsoládott csoportot hagyott ott. Remélik, hogy a gútal Bányász Erzsébet, akit új brigádvezetőnek választottak, továbbra is sikere-
