Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1974-08-16 / 33. szám
jesei1 kiveszőben van az emberi kapcsolatokból, pedig én mást sem teszek, mint egyszerűen csak udvarias vagyok mindenkihez, természetesen, és igyekszem megtalálni a sok száz főnök és beosztott között, akik éppen keresnek, és már valóságos „ügyfeleim“ is vannak, akik ugyan a teljes nevemet sérti tudják, sosem láttak, mégis naponta körűlbókolnak, és kapom tőlük a virágot. Zolo csak mosolyogva fogadja ezeket a csokrokat, tudja kitől, miért kapom, és nem kérdezősködik, teljesen megbízik bennem. — elképzelheted, micsoda éjszakám volt, mit éltem végig, miközben a két gyereket elrendeztem a konyhában, székeken, az asztalon, magam meg kuporogtam köztük egy hokedlin, és végig kellett hallgatnom annak a két állatnak a viháncolását, reggel aztán, miután eltakarodtak, iskolába indítottam a gyerekeket, én pedig bementem a tanács gyermekvédelmi osztályára, és mondtam, ha most se segítenek rajtunk, ha a két gyereknek még egyszer ilyesmit kell átélnie, hát én nem is tudom, mit teszek, és a tanács megígérte, azonnal intézkednek, de arra kértek, legyek türelemmel pár napig, amíg megoldást találnak, akár úgy, hogy nekem szereznek egy szükséglakást ideiglenesen, akár úgy, hogy Gyulát szólítják fel az elköltözésre, mert azt kijelentettem, hogy állami gondozásba nem adom a két gyerekemet, mert miért veszítse el anyját is a két gyerek, ha már az apjukat el kell veszíteniük, hát remélem, hogy végre valóban intézkednek, és megszabadulok ettől az állattól, és köszönöm Böbikém, hogy lejöttél, olyan jól esett, hogy kibeszélhettük magunkat egy kávé mellett, téged mindig is azért szerettelek, mert olyan jó veled beszélgetni, de most már rohannom kell a gyerekekért a napközibe, nem akarom, hogy egyedül találkozzanak azzal az állattal, akitől szültem őket, mert valamikor embert hittem a rendevúinkra fölvett vasárnapi álarca mögött... tolto az almáriumot, leszedte a falról az összes szentképeket az órával együtt. Reggel, amikor meglátták az emberek, hát nem ismertek rá — a szeme zavaros volt, mint a veszett kutyáé és zöld, mint a zöld hetes kártya. Egy kissé ütödött is lett, mert magában beszélt és fantáziáit. Reggel óta a kocsmában ült és szónokolt, hogy felgyújtja azt az átkozott kunyhót és nem lesz több baja a tücskökkel. A harmadik éjjel már a padláson aludt, mert olyan kimerült volt, hogy járni is alig tudott Csak egy hét múlva találta meg a tücsköket, miután felfordította az egész házat. A vén Kordula a jól sikerült csíny felett érzett örömében annyira berúgott mindennap, hogy a feleségének kellet lehúznia a csizmáját, mikor este hazatántorgott о kocsmából. És egyszer jókedvében beismerte, hogy a tücsköket ö ajándékozta Ignácnak névnapjára ... Ez volt a hegedűsökkel az utolsó előtti fejezet. Ignác is megtudta a dolgot, felforrt a vére, megcsikorgatta a fogát, mint a tücsök, s Kordula bácsi olyan expressz-ajánlottat kapott a képére, hogy az állkapcsa menten kiugrott a helyéből és a bal fülére még három hónap múlva sem hallott, amikor a bíróság előtt állt. A bíró úrnak ennek о két tücskössel sok baja volt, mert Kordula bácsi nem vallott. Hogy amit mondott, azt csak részegségében fecsegte. Ignác a három pofonért három napot kapott és száz koronát kellett fizetnie az árvaház javára. Ignác nem felejtette el a tücsköket, de Kordula bácsi sem. ' Fordította: BARTALSZKY ILONA KULTURÁLIS дшинидии ÉVFORDULÓ Vojtech CACHcseh drámaíróról emlékezünk meg, aki 1914 augusztusában született Bécsben, Csehországban nőtt fel és 20 éves korában már újságíróként működött Chebben. A háború megzavarta hivatása gyakorlásában, a német megszállás alatt Most környékére osztották be munkára, de megszökött és bujdosott. 1946-ban újra a sajtónál találjuk: a CSKP észak-csehországi kerületi lapját szerkeszti. Közben irodalmilag is megnyilatkozik: az északi cseh bányavidéken szerzett élményeit írja meg riportkönyvben, rádiójátékokban, színpadi drámákban. A Duchcovl viadukt című drámájában az 1931- ben a bányászproletárokra leadott csendőrsortűz hiteles történetét írja meg. Ezért a művéért állami díjat kapott. Hasonló témakörből merít a Mosti sztrájk és néhány további politikai tartalmú műve. Ír ifjúsági színpadok számára, és vígjátékokat is. Színműveinek nagy részét szlovákiai színpadokon is játszották. HÍRADÓ A preéovi P. J. Safárik Filozófiai Egyetem a Szlovák Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Társaságával, valamint a Szlovák írószövetséggel karöltve nemrégiben tudományos konferenciát rendezett „A Szlovák Nemzeti Felkelés és az irodalom“ címen. A konferenciát Pavol Petrus nyitotta meg, a bevezető előadást Alexander Matúáka nemzeti művész tartotta. „La fáim de lire“ (Az olvasói éhség) címen Ronald E. Barker és Robert Escarpit az UNESCO és a Presses Universitaires de France kiadásában kötetet jelentetett meg, amely megállapítja, hogy planétánk lakosságának kétharmad része olvasói szükségletének alig felét tudják fedezni import vagy hazai produkció révén, jóllehet a világon megjelenő könyvek összpéldányszáma 8 milliárd, és percenként egy könyv jelenik meg. Vladimír Neffnek, a fordítás útján a magyar olvasók körében is népszerű cseh írónak új regénye jelent meg. A címe: A királynőnek nincsen lába. Cselekménye a középkori Prágában játszódik, II. Rudolf idejében, a reneszánsz hanyatlásakor, amikor az alkimisták a bölcsek kövét és az aranycsinálás titkát keresték. Petőfi születésének 150. évfordulójára egy bibliofil kiállítású kötet jelent meg a prágai Odeon kiadónál a múlt év második felében „Haragos villámok és pillangószárnyak“ címmel. A kötet válogatását és fordítását Vilém Závada cseh költő végezte ; a jól sikerült válogatás 26 verset tartalmaz. A kötethez Závada és Illyés Gyula írtak előszót, a versek után Richard Prágáknak, a brnói egyetem tanárának tanulmánya következik Petőfi életéről és műveiről, majd a kiadványt Rákos Péternek, a prágai Károly Egyetem docensének tanulmánya zárja le Petőfi és a cseh kultúra kapcsolatairól. CSANÄDI IMRE Új kenyér Szőkül a búza, feje földre húzza nosza, learatjuk, kévébe kapjuk, kepesorba rakjuk, szekéren behordjuk, osztagba tornyoljuk, Cséplőgép kívereti, gőzmalom megőrleti, porzik a liszt, mint a hó, abból sül a friss cipó. A RÓKA ÉS A FARKAS csikót vesz Elindult a róka csikót venni a farkas komájával. Látják, hogy ott legel a ló a fiával a réten. Kérdi a róka a kancalótól: — Eladó ez a' csikó? Azt mondja a ló: — Eladó, hanem a hátulsó jobb lábam patkójára van az ára írva. Azt mondja a róka: Én nem tudok olvasni, de farkas komám tud, az majd elolvassa, hogy mi az óra. A ló felemelte a hőtulsó lábát, odament a farkas, el akarta olvasni, de a kancaló jól orron rúgta, hogy gomolyagba tekerődött. A róka meg elszaladt, csak messziről nevette. Mikor a farkas feljózanodott, odament a rókához. Kérdi tőle a róka: — Na komám, ízlett-e a csikóhús? A farkas nem tudott semmit se szólni erre, csak elólálkodott. REJTVÉNYÜNK! Ha helyesen fejtitek meg a rejtvényt, a vízszintes és függőleges sorokban azonos szavakat kaptok. Megfejtésül küldjétek be a vízszintes ill. függőleges 4. számú sor megfejtését. Címünk: Nő szerkesztősége, 80100 Bratislava, Prazská 5. Gyermekeknek. A lapunk 29. számában közölt rejtvényre sok helyes válasz, kivágott kép érkezett. Jutalomban részesül: Antallk Erika, Moldova n/B (Szepsi), Vendégh Erika, Tőrt (Tany), Szűcs Sándor, Ciöarovce (Csicser), Öbert Rózsa, Horná Seő, (Felsőszecse), Kovács Malvin Bratislava. FARKAS RÚZSA A berekben A berek fűzfái messziről intenek, ahogy a gyalogúton feléjük megyek. Kinyitják előttem titkuk ajtaját, rejtelmes zugaikkal engem ölelnek át. Lépteim elől egy gyík szalad, otthona van neki egy bokor alatt. Gólya úr sétál a réten ma délben szöcskét ebédel. Sóhajtozva nyögnek a lekaszált füvek, mély bánatukban hullatják könnyüket. A patak lustán hömpölyög békák ugrálnak a nád között apró teknőikben megpihen a fény, szitakötők úsznak a kis patak vizén. Vízszintes — Függőleges 1. A kén vegyjele. 2. Beszédrész (ék. h.) 3. Ilyen föld is van. 4. Mindnyájunk öröme a . 5. Olajfa 6. Kődarabban vanl 7. Személyes névmás A LELEMÉNYES GYEREK „Anyu, addig nem mehetünk haza, amíg meg nem találjuk az öltözőnk kulcsát!“
