Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1974-08-16 / 33. szám
zenkettőt is képesek megenni együltük ben. A fér|em esténként előveszi a bendzsőját, s ha szép az idő, о tábortüzet, ha meg hűvös van, a kandallót üljük körül és beszélgetünk, énekelünk. A vendégek többnyire elmesélik aznapi élményeiket; hogy mennyi gombát találtak, hány kilométert tettek meg a gyalogtúrán, merre jártak, láttak-e szarvasokat, vagy medvenyomot Medve is akad a ház körül? Akad bizony, az idén is csúnyán megtréfálták a méhészeket. Több helyre betörtek. Itt alattunk, abban a kis nyaralóban is. Egy idős házaspár lakik ott, legféltettebb kincsük a méheik. Amikor a bácsi észrevette a tolvajt, kiszaladt és sörösüveggel kezdte dobálni. A medve még aznap éjjel betört a birkakamrába is, és hat juhot tépett szét. Sok a medve ebben a völgyben, de szerencsére csak a juhok és a méz érdekli őket, a kirándulóknak nincs okuk félni. Lapozgatom a vendégkönyvet: elismerő szavak, versikék és lelkesedéstől fűtött ódák gyűjteménye. Dicsérik a kosztot, a kényelmet, a ragyogó tisztaságot, a vendéglátók baráti közvetlenségét, a ház pihentető légkörét, a csodálatos kör nyezetet. — Mikor van a legnagyobb forgalma az üdülőnek? — Főként nyáron és télen, de szinte állandóan tele van a ház. Minden évszakban van itt valami gyönyörű, valami élményt nyújtő. Télen a sizés: — sífelvonónk is van — különösen kezdők számára kiváló ez a terep. Nyáron a gomba, a szamóca, az erdei málna, a nagy barangolások, a közeli fürdő, őszszel a párás reggelek, a pipáló hegyek, о szarvasbőgés, a tavasz pedig — szinte leírhatatlan. — és a vendéglátók mikor pihennek? Novemberben. Az egész hónapunk szabad. Ilyenkor leköltözünk Teplicére, esetleg végiglátogatjuk a rég látott rokonokat, ismerősöket. Igen, az eltépett gyökerek még sajognak néha, csendes estéken az elvágyó gondolat még vissza-visszaszáll a jól ismert hazai tájra, de a tevékeny kéz, s a kitárulkozó lélek már új gyönyörűségekre talált az új otthon fészek-melegében. VONAL ALATT Amikor megtudta, hogy semmi reménye az elutazásra, nagyon felpaprikázódott. A repülőtér tisztviselője azonban nyugodt és korrekt hangon magyarázta neki, hogy mást nem tehet, be kell utaznia a városba és jegyet kell biztosítania a másnap induló repülőgépre. Az utas féktelen dührohamot kapott, pénztárcáját gorombán a pultra vágta és követelte, hogy biztosítsanak neki repülőjegyet, mert még aznap este Prágából Dániába kell utaznia, ahonnan egy másik repülőgéppel Amerikába repül. Így rendezte el útját az ügynöke, ilyen a program és neki mindenképpen el kell jutnia Prágába ... A hivatalnoknő még ezután sem vesztette el a türelmét. Valószínű, hogy nem az első hasonló esettel állt szemben. Udvarias hangon arra kérte az utast, hogy őrizze meg a nyugalmát, mindent megtesz annak érdekében, hogy elutazhassék. Sokat telefonált, s végül az utolsó percben sikerült elintéznie, hogy az il lető eljusson Prágába. örültem, hogy tanúja lehettem, miként bánnak nálunk az utasokkal. Az a szándékom volt, hogy ezúton megköszönöm példás emberi magatartását, de amikor a neve felől érdeklődtem, szerényen azt mondta: — Szóra sem érdemes, ez a kötelességem és örülök hogy kisegíthettem a rossz információ következtében bajba jutott turistát. Ügy érzem, hogy önuralma, jószándéka, megértő és segíteni akaró emberiessége méltónak teszi ilyen hivatal betöltésére. MIKOLA ANIKÓ UTAM az igazsághoz Szándékosan teszem, hogy ezen a helyen válaszolok egy „Aggódó édesanya“ levelére, hiszen néhány sorban nehéz lenne kérdésére kimerítő választ adni. De ha ebben a rovatunkban figyelemmel kísérte és kíséri a leírt vallomásokat. talán könnyebben megérti szándékomat. Es főleg gyermeke osztályfőnökének szándékát, aki miatt — mint panaszolta — sérelem érte. Sérelem amiatt, hogy pályaválasztás előtt álló gyermekének gondot okoz a vallás gyakorlása. Nézeteltérése volt emiatt a gyermek osztályfőnökével, aki nyilván helyes pedagógiai ösztönével a gyermek érdekét tartotta szem előtt, és nem az aggódó édesanyáét. Én megértem aggódását. Másoktól szerzett tapasztalatok árán tudom, hogy öt-hat évtizeden keresztül gyakorolt vallása mélyen érzelmi és szellemi életében gyökerezik, és azt már aligha fogja onnan kiiktatni. Eddig nem volt rá szüksége, nem is segítettek benne, s most már nem tartja fontosnak ... Ahogy levelében is írta, szegénységben nőtt fel, nem volt sem alkalma, sem módja arra, hogy mindennapi kenyérgondjain kívül mással is foglalkozzék. Nehéz életében, kenyércsatájában nem is nyújtott más reményt, mint a vallása. De a fenti esetben már nem önről van szó, hanem fejlődő gyermekéről, aki még csak most kezd önállóan gondolkozni, most kezdi világnézeti kérdéseinek tisztázását. Gyermeke egy más világban nevelkedik, mint egykor ön. Nehéz iskolatáskájában a tudományok alapismereteit tartalmazó könyvek lapulnak, s még ha nem is jeles tanuló, a megismerés útját járja, ismeretei egyre bővülnek. látóköre tágul, értelme csiszolódik. Mi lesz, ha egy napon megkérdezi: Anyám, te mire alapozod az életről alkotott felfogásod, a világnézeted alapjait? Mert a tanítóim korszakalkotó tanok, elméletek, tudósok állításait idézik. Darwint és Kopernikuszt, fizikusokat és történészeket, eretnekeket és egyházi üldözéseket, tudós orvosokat és űrhajósokat... Levelében is irta, hogy két dologra tanították meg gyermekkorában és ez táplálja szellemi életét mindmáig: az egyik: szeresse hazáját, a másik: tisztelje vallását. Az első rendjén van. nem vita tárévá. De a második, mit mond önnek? Csak azért tiszteli vallását. mert erre tanították? Nem azért, mert belső meggyőződéséből fakad annak tanítása, és életét nem is tudná másképp irányítani? Ezt nem írta. mert nyilván nincs is így. Talán nem is gondolkozott ilyen öszszefüggéseken csak elfogadta gyermekkorában és szükségszerűen vállalja. Azt is írja levelében: kinek árt azzal, hogy gyermeke gyakorolja a vallását, hiszen ezzel nem tesz hazaellenes dolgokat. Kinek árt vele? A legtöbbet, saját gyermekének. Mert fékezi szellemi fejlődését, mert olyan .eszméket fogadtat el vele, amit nem tud neki tudományosan megmagyarázni. s elzárja útját a megismerés elől, ami az emberi méltóság, szabadság legalapvetőbb joga. Hazaelienes dolgokat valóban nem követ el, hiszen joga van ahhoz, amit tesz. De ne felejtse el, hogy a haladás ügyét csak olyan emberek szolgálhatják, akik magasan képzettek, szellemi erejük legjavával szolgálják a haladást, az emberiség fejlődését, akik nem kerékkötői, hanem előmozdítói a fejlődésnek. És ebből az építésből egyetlen embert sem lehet kivonni, mellőzni. Minden egyes állampolgár alkotó erejére szükség van. közösségünk mindenkitől egyformán elvárja, hogy tudása és képességei szerint a lehető leghasznosabb helyre állítva töltse be hivatását. Nem passzív, mindenbe belenyugvó, máról holnapra élő embereket akarunk nevelni, hanem aktív alkotni vágyó, kezdeményező, célratörő embereket. Nem az a jó hazafi, aki nem árt hazájának, hanem aki tesz is érte valamit. Lehet, hogy gyermekének osztályfőnöke ott követte el a hibát, hogy néhány perces beszélgetéssel elintézte mondanivalóját, s talán nem is a legtalálóbb szavakkal fejezte azt ki. önnek érzékeny területét érintette, s ezáltal л szakadék csak nőtt kettőjük között, arról nem is beszélve, hogy éppen a gyermek került a világnézeti harc csataterére. De hiszen, mindenki megjárja az igazság útját, hosszabb, rövidebb ideig... A gyermeke egyszer felnőtt lesz, és önállóan fog dönteni... Addig is azt tanácsolom, gondolkozzon el a történtek felett és beszélgessen többet gyermekével, és annak tanítóival ... Meggyőződésem, hogy az osztályfőnök meggyőződéséből teszi, amit az ön gyermeke érdekében tesz. És neki van igaza. Az igazságnak olyan oldala ez, amiről — elnézését kérem — nem lehet finomkodva írni, csak így őszintén, félreérthetetlen szavakkal. MEGYERI ANDREA
