Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1974-01-24 / 4. szám
Jólétünk, mindennapi munkánkból fakadó örömünk, a gyermekeink neveléséhez kapott sok-sok társadalmi segítség, egyre javuló élet- és munkakörülményeink, a dolgozó édesanyákról történő gondoskodás sokrétűsége — szocialista társadalmunk természetes velejárója. Most, a csehszlovákiai nőmozgalom új időszakára készülve, mérlegre tesszük, mit adott nekünk a szocialista társadalom, mennyire nőttünk fel fejlett társadalmunk építésének új feladataihoz, mire van szükségünk, hogy még többet tanulhassunk, felelősségteljesebben dolgozhassunk gyermekeink boldog jövőjéért, a holnapért. Akár erről beszélünk, akár munkahelyünk gondjain töprengünk, az óvodaépítést, a több félkész-készétel gyártását sürgetjük, vagy továbbképzésünk útjait keressük — jelenünk eredményei, jövőnk biztató távlatai mind a lenini eszmék győzelmét igazolják. A lenini eszmékét, amelyek ötven évvel ezelőtt az elnyomottak közül a legelnyomottabbakhoz, a nőkhöz is eljutottak a kommunista női sajtó segítségével, bizonyítva, hogy a lenini párt megalakulása első percétől küzd a népek, nemzetek és nemzetiségek egyenlőségéért, a nők egyenjogúságáért. Ez az elv, ez a lenini eszme tette lehetővé, hogy Szlovákia magyar nemzetiségű proletárasszonyai is lapot kapjanak a kezükbe, hogy megjelenjen a Nőmunkás, melyet lapunk büszkén tekint harcos elődjének. 1924 januárjában bátor, harcos újságot kaptak kezükbe hazánk magyar nemzetiségű munkásasszonyai, amely az: tűzte ki célul, hogy a proletárasszonyokat Lenin tanítása értelmében öntudatra ébreszti, a kapitalizmus, az elnyomás elleni harcra szólítja. Munkanélküliség, lakásínség, nyomor, betegségek, éhbérért dolgozó szolgálók, iskolában bántalmazott proletárgyerekek, emelkedő élelmiszerárak, utcá-BÉKÉS, BOLDOG ÉLETÜNK Ä NŐMUNKÁS“ A DOLGOZÓ NŐK LAPJA VIIAfl proletárja) *gy ••uljouk I 80 Ilii. t»M. jamár *7 Vladimir Iljics Lenin I&70, április 10. -1924. január 21. imvltláhus, rungyi)», didergő mim A/ imim RiunkáskftxtarMMkg l«gpjaihan megvonta a felnőttek Má| Jától a falat egy réKét, hogy az anyák t's gyermekek hiánytalanul el legyenek látva Lenin a s/ov|etállant legsúlyosabb perceiben I» gondoskodott azokról, akiknek a társadalomban a legszehhj hivfltás |ut: az anyákról és a (óvó,reménységeitől .1 gyermekekről. A világ dolgozóinak oldala mellett fájdalmas szívvel keli*-‘gyászolniuk .1 proletárnőknck Lenin halálát fU-Li-nin elvtár» sírjánál Ígéretet kell ten* ntftk. hogy végrehajtják a ránk hagyott vén* delete!: Hot«*' / ra taszított lányok, beteg gyerekek — számok, adatok, nevek erejével erről ad hírt a Nőmunkás ötven évvel ezelőtti, első száma, amely az igaz szó egyszerűségével fordítja az elnyomottak tekintetét Szovjet-Oroszország felé, ahol más élete van a Lenin vezette proletariátusnak. De mindjárt a Nőmunkás második száma gyászkeretben jelenik meg: 1924. január 21-én 4IENINIZHUS GYŐZELME meghalt Vlagyimir Iljics Lenin. „Harangok zúgása helyett sok száz millió gyászoló proletár szívének fájdalmas dobbanása kíséri utolsó útjára ... Nem volt még ember, aki annyit tett volna a dolgozókért, mint Lenin ... Az ő vezérlete alatt intéztek rohamot az orosz proletárok a burzsoázia ellen, az ő vezérlete alatt gyűjtötték soraikat a dolgozók a burzsoáziával való végső leszámolásra“ — írta a Nőmunkás. az eszmélés, az öntudatosodás termékeny évei következtek. Évszázadok tompa tudatlansága, évtizedek küzdelme után a lázas tennivágyás, lelkes cselekvés — a felemelkedés esztendei. A nők szomjasan szívtak magukba minden újat, vállaltak minden munkát — mert látták, érezték, hogy felemelhetik végre az arcukat, hogy emberként élhetnek, hogy békés életet teremthetnek gyermekeiknek. „Az ő országában nincs éhező munkásanya, nincs mezítlábas, rongyos, didergő munkásgyerek, Lenin a szovjetállam legsúlyosabb perceiben is gondoskodott azokról, akiknek a társadalomban a legszebb hivatás jut: az anyákról és a jövő reménységeiről, a gyermekekről...“ És a lenini eszmék terjesztésére szólítja fel olvasóit, a proletárasszonyokat. Az eszme egyre terjedt, erősödött. Hiába némították el a kommunista újságokat — a Nőmunkást is (melynek méltatására márciusban ünnepi számban térünk vissza) — a nők között is egyre több volt azoknak a száma, akik egész életüket a lenini eszmék győzelemre vitelének szentelték. Évfordulók mérföldkövei jelzik, a Szlovák Nemzeti Felkelés, hazánk felszabadításának közelgő évfordulója, milyen küzdelmek teremtették meg a szocialista társadalom építésének feltételeit számunkra is. És ma, amikor összetettebb, bonyolultabb a fejlődés minden igényüknek megfelelő biztosítása, helytállnak az asszonyok a munkában, otthon anyaként és társadalmi tevékenységükben közéletünkben is. Dolgoznak, előadásokat hallgatnak, gyűléseken vitáznak, gyermeket nevelnek, de verset is mondanak, kézimunkáznak is. Az egykor legelnyomottabbak, a nők — Lenin halálának ötvenedik évfordulóján büszkén tekintenek vissza a megtett útra, s újra elmondhatják, amit ötven éve elődeink — emlékezzünk meg az évfordulóról a lenini eszmék győzelmének Jegyében, Teljesítsük Lenin örökét. Van még tennivalónk, amíg földünkön elnyomottak, kizsákmányoltak, háborútól rettegők élnek. A Szovjetunió, a szocialista országok eredményeinek, békés fejlődésének példája, közös erőfeszítésünk, meggyőződésünk vigye győzelemre a lenini eszméket az egész világon! A felszabadulás után hazánk asszonyai számára H. MÉSZÁROS ERZSÉBET
