Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1974-01-24 / 4. szám
A Siklónkéi Poreba-i magaslati üdülőhely, ahol az utánkoieléton tokán nyerik vlma | egétitégüket Mindenütt ott vannak, ahol érzékre, finomságra, intuícióra és sok türelemre van szükség. Mindenütt nélkülözhetetlenek, de különösen az egészségügyben. Kevesen válnak világhírűvé ezen a területen, de számukra talán nem is a világhír a legfontosabb. Sokkal előbbre való az ember élete és egészsége. Ezt egyébként leginkább azok tudnák bizonyítani, akiket betegségük hosszabb időre a kórházi ágyhoz kötött. Csak ők tudnák megmondani, mennyit ér olyankor a segítő kéz, a mosoly, a kedves szó. A Lengyel Népköztársaságban 56 ezer nőt alkalmaznak az egészségügyben. Valóban nehéz lenne néhány mondatba tömöríteni az érdemeiket, inkább megpróbálom pár szóval felvázolni a lengyel egészségügy fejlődését a Lengyel Népköztársaság fennállásának 30 éve alatt. Mindnyájan tudjuk, hogy a második világháború és a hitleri megszállás öt éve alaposan megtizedelte a lengyel értelmiség, különösen az orvosok és más egészségügyi dolgozók sorait. A háború első éveiben 3000 lakosra csak egy orvos jutott. Közben egyre szaporodtak a fertőző betegségek, a tbc, a dlftérla, a torokgyík. Ezek okozták a halálesetek legnagyobb részét. A lengyel egészségügy első intézkedése az volt, hogy kiépítették az epidemiológiai állomások sűrű hálózatát, bevezették a lakosság oltását, új oltóanyagokat kísérleteztek ki, és ingyenessé tették a gyógykezelést. A felsorolt intézkedések hatására a járványos betegségek előfordulása a minimálisra csökkent. A fejlődés további szakaszában kórházakat, szanatóriumokat létesítettek. Ma 10 000 lakosra 70 kór-
