Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1974-08-02 / 31. szám
á ft ш w A vitorlázó gépek ezüstösen csillogó szárnyai fáradhatatlanul szelik a levegőt. A távolban délibábként jelennek meg, mojd tűnnek el egy nagy város körvonalai. Lassan felismerhetővé válnak a lakónegyedek, vékony gyertyaként emelkednek ki a gyárkémények. Ez a legendás Volgograd, s szokatlan légi útnak a végcélja. Milyen nehezek oz utolsó kilométerek ezen a kék úton! A Nap, amely eddig létrehozta a felszálló légáramlatokat, most hidegen és vörösen, részvétlenül közeledik a látóhatár széléhez. Elmaradt már az utolsó légáramlat, amely nagy nehezen felvitte a vitorlázó repülőket két kilométer magasba, Most úgy ereszkedik lefelé, mint a szánkó egy óriási hegyről. A pilóták mind gyakrabban rakják a mérővonalzót a térképre, hogy kiszámítsák a még hátralevő utat. Ez gyorsan csökken, de mór a magasság is kevés. Látszik a repülőtér betoncsíkja . . . Végül a vitorlázó gépek leereszkednek о szunnyadó utasszállító mellé a fűre. Valerij nyitja ki elsőnek a kabin átlátszó tetejét. Odamegy feleségéhez, átöleli: — Tamara, nagyszerű voltál. Egyszerre néznek az órájukra: a felszállástól számítva a nagymutató tízszer járt körbe. Csak most a földön érzik, mennyire fáj a hátuk és zsibbadt a lábuk. Legszívesebben végignyúinának a hűvös füvön és sokáig feküdnének mozdulatlanul. Orjolból elindulva az előre meghatározott pont, a volgogródi repülőtér irányába, Tamara Zagajnova, о Szovjet Központi Vitorlázó Klub oktatója jelentősen túlszárnyalta az ismert lengyel vitorlázó repülőnő, Adel Dankowska eredményét: 732 km-t tett meg motor nélkül. A repülés órái sok év munkáját sűrítik ▲ Tamara Zagajnová barátnőjével és tanítványával, Larisza Golovinával Tamara indítja Nyikoláj Lancov elektrikust A szerző felvételei
