Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1974-07-26 / 30. szám
A Dimitrov sugárút Szófia egyik legforgalmasabb útja Itt született egykor Orfeusz, a híres dalnok 0RFEUSZ Népművészet — csendélet földjén Sokan esküsznek rá, hogy Plovdiv Bulgária legszebb, leghangulatosabb városa Tétován, szemlesütve állok a Lenin-téri aluljáró felső lépcsőjén. Mielőtt elhagynám Szófiát, szeretnék még egyszer körültekinteni innen, a városközpontból, de a vakító fényben alig tudom szemem nyitva tartani. Ütitársnóm egy kedves bolgár kolléga, nem érti, mire várok, s megkérdi: Tehát indulhatunk? Bólintok, s már lépnék is, mire ő csodálkozó tekintettel újabb kérdést intéz hozzám: Hát nem te sürgettél, hogy Orfeusz földjét is megláthasd?! Persze, persze, jutott eszembe újra (már ki tudja hányadszor), ez az én igenlő bólintásom mindig megtéveszti bolgár barátaimat, ök ugyanis fordítva intenek a fejükkel, aminek következtében előfordult néhány mulatságos félreértés köztünk. Az iménti helyzetet tisztázva végül mégis búcsút vettem Szófiától, hogy a fővárostól délre eső területekre látogassunk. — Mehetünk, csak búcsút akartam venni az én Szófiámtól — mondtam Mariának magyarázatképpen, mire ő nyomban vallatóra fog: És milyen volt a te Szófiád? Könnyebb és kedvesebb témáról nem is cseveghettünk volna útközben. Meg örültem is, hogy alkalmam nyílt elmondani, mennyire lekötelezett új barátaim vendégszeretete, szívélyessége, amit együtt őrzök majd meg a hazájuk, történelmük iránt érzett tiszteletemmel. Mert a történelmükkel kezdtem az ismeretséget. Amikor megtudtam, hogy a Szerdika szállóban fogok lakni, nyomban fellapoztam az útikönyveket, mit is rejt ez a fogalom. Szerdika volt Szófia egykori ősi neve. S ha már ilyen messziről kezdtem ismerkedni Szófia történetével, miért hagynék ki akár egyetlen évszázadot is, hiszen mindegyik hagyott maga után valami csodálni valót. Emlékeket, amiket az egykori trák, görög vagy román
