Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1974-07-26 / 30. szám

Igaz, hogy a villany- és gáztűzhelyen főzünk, hogy van hűtőszekrényünk, mixerünk, korszerűen felszerelt konyhánk. — de nem mondhatjuk, hogy lényegesen kevesebb időt töltünk a háztartási munkákkal, mint tíz-tizenöt évvel ezelőtt. Pedig van már kész levestészta, palacsintapor, készétel-konzerv, fagyasztott zöldség, különféle ételízesítő, mégis mindennapi gondunk, kérdésünk; mit főzzek? E kérdést töprengve, türelmetlenül, sokszor pedig dühösen tesszük fel a családnak. Hátha van jó ötletük, szerény vacsora-kívánságuk, amelynek a teljesítése miatt nem kell órákig üzletekben sorakozni, vagy munkából hazatérve még két óra hosszat fáradozni. De a legtöbbször önmagával beszélget a háziasszony, az édesanya, a dolgozó nő, mert ki szól bele színesen ebbe a mindennapi, jelentéktelennek látszó dologba, amit így is úgy is meg kell oldani, el kell végezni. A töprengésre van ideje bőven, amíg veszi a szatyrát és elindul... Sorakozik a kenyérért, a tejért, a zöldségért, a húsért, válogat az élelmiszerboltban ... Kitűnő kombinálóképességének, áruismeretének, főzéstudományának köszönhető, hogy mire éhesen hazaérkezik a család, elkészül a vacsora ... Nem mindig az, amit tervezett, vagy amit esetleg a család ajánlott. Az, aminek a kellékeit be tudta szerezni. Közben

lapunkat már rég félrerakta, mert hiába ajánlottunk zöldbablevest és pirított sertésmájat, ha májat már hónapok óta nem tudott kapni, a tejfölt, amit a bableveshez vett esetleg aludttejként használhatja. Vett a máj helyett oldalast, a vasárnapra ajánlott üdítő italt sem tudta beszerezni, a tejszínes eperből sem lesz semmi, mert a tejszínt már savanyúan vitte haza ...

Hát körülbelül ilyen egy bevásárlás, ha az árucikkek kereslefekinálata a lakhely, üzlethálózat, ellátás — a család igénye szerint más is.

De tény — nem én találtam ki, hogy egy 1972-es fölmérés szerint az élelmiszerek bevásárlása a nők szabad idejének 22 százalékát, elkészítése 32 százalékát veszi igénybe. Országos átlagban tehát naponta több mint három órát tölt el egy háziasszony bevásárlással, főzéssel, mosogatással, vagyis a háztartási munkákra fordított idő 65 százaléka az étkezés körül telik el. A „Populaéní správy ’74“ szerint országos viszonylatban és évi átlagban ez annyi, mint a csehszlovák ipari termelésben egy évig szükséges élő munka fele.

Milyen elképesztő pazarlása ez az alkotó emberi erőnek, a nők képességeinek, ha belegondolunk, hogy ennyi munka-ráfordítással mit termelhetnénk, vagy mennyi-I /?ZŐLJON Н/ HOZZÁ

I

I

■

HOGY TÖBB

LEGYEN A SZABAD IDŐNK

vei többet tanulhatnánk, menynyivel többet foglalkozhatnánk a gyerekekkel. Egyenjogúságunk gyakorlati megvalósításában nagyszerű eredményeket értünk el. Számtalanszor hangsúlyoztuk már, hogy korunk asszonya öntudatos, felvilágosult, a férfiakkal egyenértékű ember. Évszázadok hagyományait romboltuk szét, hogy újakat teremtsünk, olyanokat, amelyek a szocialista társa» dalomhoz méltók, amelyek között kialakulhat szocialista életstílusunk. Eszményünk, célunk, a szocialista család, az egyenjogúságon alapuló, kiegyensúlyozott, a családtagok egymás segítésén, kölcsönös bizalmán, megbecsülésén alapuló boldog otthon.

Hogyan kell, hogyan lehet ezt megteremteni? Vannak, akik azt hiszik, elég, ha a korszerű konyhát, a gyönyörű házat berendezik, a kamrát megtöltik. Nem véletlen, hogy ezekben a tökéletesen felszerelt, fényűző házakban nem egy esetben egészségükre, idegeikre panaszkodó háziasszonyok élnek az egészségtől majd kicsattanó férjek és túltáplált gyerekek mellett.

Lenin megállapítása, hogy a házi munka értelmetlen rabszolgamunka, amely kizsákmányolja a nőt, az anyát nemcsak a kapitalizmus körülményeire vonatkozott. Ma is helytálló, ma is igaz, mert amíg a nő abban a tévhitben él, hogy a konyha az otthon közepe, a gyomron keresztül kell az összetartozás, az érzelmek útját megteremteni „biztosítani“, hogy a vasárnapi ebéden múlik minden, hogy emberi, feleségi, anyai értéke attól függ, csillog-e a konyhája, jó volt-e a levese, elég kövér-e a gyereke — addig nem léphet tovább a fejlődés útján, addig saját lábát köti gúzsba, saját magát zsákmányolja ki, zsákmányoltatja ki családja, férje, gyermekei által.

Nem azt állítom ezzel, hogy nincs szükség jó vacsorára, finom vasárnapi ebédre, tiszta otthonra, csillogó konyhára. Nagyon is szükség van rá — de ez csak része lehet az egésznek. Annak az értelmi és érzelmi gazdagságnak, amellyel a családtagok az otthon összhangját megteremtik. Amelyben az anya, a háziasszony nem agyonhajszolt cseléd, fáradt szakácsnő, mosogató- és mosógép

alkatrész, élő „robot“-ember, aki tevékenységével a mutatós villa, a „kirakat-szobák“ fényét elővarázsolja, hanem élvezője is e javaknak.

Nőszövetségünk „Jó ötlet aranyat ér“ mozgalma azért indult, hogy a nő háziasszonyi teendőinek megkönnyítéséhez társadalmi segítséget nyújtson. Ezért indította el lapunk 29. számában a Nő szerkesztősége is a Szóljon hozzá vita-rovatot, hogy a bevásárlásra, főzésre — és a többi házi munkára fordított idő csökkentésének lehetőségeit segítse megkeresni. Ha élelmiszerüzleteinkben jobb és nagyobb lesz a választék, ha tejboltjainkban, kenyérüzleteinkben, a hentesnél kevesebbet kell várakozni, ha ízletesebbek lesznek a készételek, hozzá tudunk jutni a félkész vagy fagyasztott készételekhez, ha többféle szolgáltatást vehetünk igénybe — és így kevesebb bosszúsággal, fáradtsággal tudunk majd családunkról gondoskodni.

Kísérletképpen először a diabetikus, cukorbetegeknek való készítményekkel kapcsolatban tettünk fel olvasóinknak kérdéseket. (Hogy vásárolják-e, megfelelőek-e ezek ízben, minőségben, árban.) E kérdéscsoportra olvasóinktól nagyon sok választ kaptunk, amellyel felkeressük a diabetikus készítményeket gyártó üzemeket, valamint az illetékes kereskedelmi szerveket. A javaslatokat, kifogásokat egyaránt tolmácsoljuk, a kérdésekre választ kérünk. A továbbiakban az élelmiszerüzletek ellátottságával, a kenyér- és tejellátással, a húsipari termékek keresletével — kínálatával, a félkész ételekkel, mélyhűtött élelmiszerekkel stb. foglalkozunk majd.

Reméljük, kedves olvasóink élnek az alkalommal, elmondják észrevételeiket, tapasztalataikat, hiszen nagyon is egyéni érdekről, külön-külön mindannyiunkról van szó. Arról, hogy több legyen a szabad időnk, kevesebbet kelljen üzletről-üzletre járnunk, sorakoznunk, bosszankodnunk, fáradoznunk. Hogy ne kelljen órákat eltöltenünk a házi munkákkal — hogy jusson időnk beszélgetésre családunkkal, közös szórakozásra, sétára gyermekeinkkel.

H. MÉSZÁROS ERZSÉBET