Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1974-07-12 / 28. szám
A Csehszlovák Rádió magyar adásának és a Nő szerkesztőségének közös riportja Ж 0 Csehszlovákiában a múlt évben 29 458 házasságot bontottak fel, 16 869-et a feleség indítványára. Egy évi házasság után 2201, három év után 2533, négy-öt év után 4403 esetben stb., választotta szét a bíróság a házasfeleket. Csaknem 20 000 felbomlott házasságban kiskorú gyermekek vannak. Mit jelentenek a száraz adatok? Kátyúba jutott életeket, lelki szenvedést, hátrányos helyzetben felnövő gyermekeket. ... Pedig valahol ott kezdődött, hogy összevillant két szempár, egymásba kulcsolódott két kéz, együtt dobbant két szerelmes szív. Azután a házasságkötő teremben ünnepélyes keretek között, a család és a barátok jelenlétében a fiatalok az anyakönyvvezető előtt kimondták a boldogító igent. A jövő szépnek, reményteljesnek látszott, de azután összekuszálódott minden, a visszájára fordult és az érintettek megdöbbenve tehették fel a kérdést: RONTOTTUK EL jól öltözött fiatalasszony. Az imént volt a vagyon szétosztása miatt a tárgyalás. Még a hatása alatt áll. A szeme idegesen rebben. Határozottan mondja: — Mindent magának akar. A háztartási gépeket is ó használja. Az autót is ő akarja, pedig ahhoz én kaptam pénzt a rokonaimtól. És még ó követel rajtam pénzt. — Miért váltak el? — Az volt a baj, hogy rövid ideig ismertük egymást. Az érdeklődési körünk megegyezett, ő is szeretett szórakozni, meg én is. De mikor autót vettünk, attól kezdve csak az érdekelte. Azt mondta, hogy túlórázik, annyi dolga van, később jön haza. Pedig többfelé látták szórakozni, a barátaival, meg a barátnőimmel. Mikor terhes voltam és a kórházban feküdtem, akkor se jött be meglátogatni. A kicsi se érdekelte később, mikor már visszaköltöztem a szüléimhez. Azt üzente, hogy vigyem be autóbusszal megmutatni. Hogy vihettem volna be télen? Tudta, hogy hol lakunk. Mindig csak azt akarta, hogy otthon legyek a gyerekkel, 6 meg szórakozott. — Ha az elmúlt két évet meg nem történté tehetné és újra párválasztás előtt állna, jobban meggondolná? — Legalább két-három évig járnék vele, hogy jobban megismerjem. Az biztos, hogy nem ugranék fejest a házasságba! A férjjel is beszéltünk. A keze remeg, egymásba kulcsolódik, ahogy mondja: — Nem értettük meg egymást. Nem akartam én megnősülni, de öngyilkossággal fenyegetőzött. Ott kezdődött a baj, hogy mindig hazudozott. Rajtakaptam apró kis füllentéseken és azután már elvesztettem a bizalmamat vele szemben, nem tudtam hinni neki. — Ha másodszor is megnősülne, jobban meggondolná? — Újabb nősülésre egyelőre nem is gondolok, félnék ettől. Talán majd néhány év múlva, ha 28 — 30 éves leszek. Más hely, másik fiatalasszony. Éppen a munkából tért haza. Megmutatja alvó kislányát. — A mindenem. És az apja hetekig rá se nézett. — Csendesen mondja: — Egész csekélységeken múlott. Másfél évig éltünk együtt. Az ő szüleinél laktunk, három család, a húgáék is ott voltak. Nálunk is volt kisgyerek. Ott állandóan annyi kiabálás, veszekedés, örökös lárma volt, hogy rettenetes! Azután a férjem inni kezdett. Mondtam neki, hogy költözzünk el egy másik városba. Kezdjünk új életet. Két vidéket is tanácsoltam, ezt ahol én születtem, de azt mondta, ez a környék neki mindig idegen lenne. Az 6 közelükben is ajánlottam egy várost, de kijelentette, oda sem megy, ha nem tetszik Így, akkor hazamehetek. ö ezt megszokta. Pedig mennyit panaszkodott, mielőtt hozzámentem! A fiatalasszony édesanyja: — Mondtam is; kislányom, én nem mernék ebbe a családba férjhez menni, ha annyira panaszkodik a szüleire. A lányom nem bírta a sok megaláztatást. A volt férje még tettlegesen is bebizonyította a durvaságát, megütötte a lányomat. Amiatt is baj volt, hogy kisfiút akart, s nem bírt belenyugodni, hogy lányuk született. A fiatalasszony: — Voltak hetek, hogy feléje sem nézett a gyereknek, a szuszogását sem bírta hallgatni. Nagyon önző ember. Nem tudtam abban a környezetben élni, hazajöttem. Később a húgáék elköltöztek, akkor üzent, hogy menjek vissza, de nem mentem. Azután komoly ismeretség miatt beadta a válókeresetet, azóta már meg is nősült. Lehet, hogy én is nagyon tragikusan fogtam fel a dolgot, de itthon más környezethez voltam szokva. Nevek és címek ... a szenvedő alanyok a legkülönbözőbb foglalkozási ágban dolgozók, jó munkaerők, vagy hanyagok — a magánéletükben mind boldogtalan ember. Mint a következő esetben. Négygyermekes anya. A férj iszákos, a helyzetük tűrhetetlen volt. Sokévi kínlódás után a gyermekei és a saját egészsége érdekében rászánta magát, hogy beadja a válókeresetet. — Mikor kezdett inni a férje? „AZ tanítani kell. II (Kodály) A szabadtéri színpad nézőterén akadt még jónéhány üres hely. Magukat fosztották meg, akik nem jöttek el, egy olyan nagyszerű, felemelő élménytől, melyre csak kétévenként kerül sor Nővé Zámkyban (Érsekújvárott). Három óra hosszat pergett a műsor. Egymást váltották az énekkarok. Csokorra kötött pettyes masnik, matrózgalléros fehér blúzok, a mezők szinpompájában tündöklő népviselet alatt fakadt és szárnyalt üdén csillogva az „örökzöld" népi dallam, a pattogó ritmusú mozgalmi dal, a vidám incselkedő gyermekjáték. A legnagyobb közönségsikert talán a komáméi (komáromi) kicsinyek kóru4 sa aratta, akik mint reményteli utánpótlás, versenyen kivül szerepeltek és meghódították a résztvevők szivét. De a zeneértő közönség szívesen hallgatta, elismerő tapssal jutalmazta a többi tizenhét kórust — majdnem ezer éneklő gyermek — színvonalas előadását is. Biztosak vagyunk abban, hogy a Szlovákiai Magyar Gyermek- és Ifjúsági Énekkarok II, Országos Seregszemléjén részt vevő zenei szakemberek, a bíráló bizottság tagjai csak örültek annak, hogy a rangos találkozón nem volt könnyű eldönteni az énekkarok teljesítményi sorrendjét. Vendégként vett részt a zsűri munkájában Vass Lajos, Erkel-dijas zeneszerző, aki hosszú évek óta segítője a csehszlovákiai magyar énekkari mozgalomnak. Miben látja a gazdag tapasztalattal rendelkező karvezető a bemutató jelentőségét? — Minden magyarországi muzsikus boldog lett volna, ha hallgatója lehet ennek a hangversenynek. Fel tudom mérni a fejlődést, mert évek óta figyelemmel kisérem a szlovákiai gyermekkórusok munkáját. Néhány éve csak kevés gyermekkar működött és a színvonal is kezdetleges volt. S most azt láthatjuk, hogy örvendetesen gyarapodott a gyermekkarok száma, növekedett a színvonal is. Szeretném a jövőben ugyanezt elmondani a középiskolák és A Zobor-vidéki kislányok szép kiejtéssel, tisztán csengő hangon énekeltek
