Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1974-07-12 / 28. szám

— Egy évre rá, hogy összeházasodtunk. Az apja is iszik. — Mielőtt hozzáment, nem gondolt arra, hogy 6 is követi az apja példáját? — Akkor nem. A keresetét hazaadta? — Igen, de a napi adagot mindig kiköve­telte, akkor is, ha mellékesen keresett vala­mit. A fizetése fele így körülbelül visszakerült hozzá. Azt mindig elitta. Ha italos volt, meg­vert, a kezemet kicsavarta, fojtogatott, egyszer kiszaladtam a kapun, akkor a kisbabát utá­nam vágta. Nem lehet ezt bírni, hiszem már félig belebetegedtem. Csak szedtem a tablet­tákat. De nemcsak én, hanem a gyerekeim is idegileg tönkrementek volna. Hiszen őket is idegnyugtatóval csillapítottam. Pedig szeretik az apjukat, az is őket, de nagyon rettegnek tőle. A nemzeti bizottságon nem kérte, hogy küldjék elvonókúrára a férjét? — Kértem, de azt mondták, hogy úgyse segítene, meg azzal érveltek, hogy jó munka­erő. Ezért szántam rá magam erre a lépésre. A gyerekek már eddig is nagyon megsínylet­ték. A tanulásban is visszaestek. Azóta, hogy elváltunk, sokkal nyugodtabb az életünk. Más vidék, de ugyanazok az okok, bajok. Fiatalok szétesett házassága: az önzés, az iszá­­kosság, a hiszékenység, a felelőtlenség, a kül­ső körülmények miatt. „Azt akarta, hogy én mindig otthon marad­jak a négy fal közé bezárva a gyerekekkel, ő minden este szórakozni, kártyázni ment a barátaival. Úgy képzelte, hogy így van ez rendjén. “ „Ö is, én is egy rokonunkat látogattuk meg egy fürdőhelyen, ott ismerkedtünk össze. Megtetszettünk egymásnak, kéthónapi isme­retség után összeházasodtunk. Azután jöttem rá, hogy ki is ő valójában. Még azt is eltit­kolta, hogy büntetve volt. Akkor már megszü­letett a gyerekem. Azután elváltunk.“ — „Tizennyolc éves voltam, a férjem is, mikor házasságot kötöttünk.“ „Bár adtam volna két pofont a lányomnak akkor, inkább rám hara­gudott volna. Mondtam neki, nagyon fiatalok vagytok még. A férje elment katonának, az­után meg mások után futkosott. A lányom hazajött a gyerekkel.“ — „Én is tizennyolc éves voltam, mikor férjhez mentem. Most egyedül nevelem a három gyerekemet. Az al­kohol az oka, hogy így történt.“ Rossz házassága miatt idegosztályon fekvő fiatal anya, — leromlott egészségi állapotú ötéves kislánya a nagymamánál. „A vöm csak iszik, eleinte nem volt ő olyan. Azokat is hibáztatom, akik egy-egy üveg itallal „ju­talmazzák" a munkáját, meg a munkatársai is hibásak. Megszokott dolog náluk a munka helyen az italozás, ki sem maradhatna belőle. Borzasztó ez, mind tönkremegyünk belé!“ A levicei (lévai) járásbíróságon dr. Zuzan­­na Koczánovával beszélgettünk arról, mint válóperekkel foglalkozó bírónőnek, milyen tapasztalatai, észrevételei vannak a fiatalok válásával kapcsolatban? — Tíz éve bíráskodom válóperekben. Elvá­lasztottam már szülőket, s azok gyerekeit is. Bizonyos felelőtlenséget tapasztaltam sok eset­ben. A házasságkötéshez szükséges megfon­toltság hiányát és az elhamarkodott szándékot a házasság felbontására. Előfordul, hogy ha félfogadó nap van a bíróságon, a fiatal háza­sok bejönnek, befizetik a szükséges összeget, hiszen anyagilag ezt könnyen megtehetik — és minden komolyabb ok nélkül beadják a válókeresetet. Nem helyeslem, hogy ilyen könnyen kiírják a válókeresetet, ahelyett, hogy figyelmeztetnék őket, tanácsokat adnának. Mert kezdetben ez még segíthetne. Többször előfordult, hogy beszéltem a fiatal párral, az­után elküldtem őket, üljenek be egy cukrász­dába, s mindketten öntsék ki a szívüket egy­másnak. Egy-két órával később kéz a kézben mentek az utcán. Sikerült őket kibékítenem, s megmenteni egy házasságot. Két gyermekem van, bár még elég kicsinyek, de elképzelem, ha ők is ilyen helyzetbe kerülnének. Példa­mutatóan, egész életünkkel bizonyítanunk kell a jót. Dr. Császár Aladár bíró a következőt szűri le tapasztalataiból: — Valóokként első helyen az alkoholizmus szerepel. A férfi iszik a munkahelyén is, és utána elmegy valahová a barátaival és folytatják. Ittas állapotban megy haza, durva a családjához, rettegésben tartja őket, tűrhetetlen helyzet alakul ki. Má­sodik helyen a kalandkeresés, a hűtlenség, tehát a mindkét házasfelet egyformán kötelező felelősség hiánya áll. Harmadik válóokként a másfajta érdeklődési kört, a meg nem értést, az elhidegülést jelölném meg. A válással kapcsolatosan dr. Július Szabó a járásbíróság elnökhelyettese, büntetőtanács­elnök, azt a tényt ismertette, hogy az ifjúkorú bűnözők 80 százaléka az elvált, rendezetlen családi körülmények között élő szülők gyer­meke. Azért hangsúlyozta a társadalmi ellen­őrzés szükségességét. Lehangoló és szomorú sorsokkal találkoz­tunk. Fiatalokkal, akiknek életében már az induláskor törés állt be. Dolgoznak, jólétben élnek, de keserves tapasztalatot szereztek a saját kárukon. Akikkel találkoztunk, a leg­többjük magányos, bizalmatlan, fél egy újabb házasságtól. Riadt szemű gyerekeiket ki kell TOLLAL os MIKROFONNAL küldeni a szobából, ha az apjuk kerül szóba. Már nekik is vannak tapasztalataik. A három­éves ikrek azt mondják: — Apuka kiabál anyukával, ne menjünk haza. Az ötéves Ildi­kó szereti apját, de retteg tőle. A nyolcéves, öreges arcú kisfiút ittás anyja pofonokkal kényszeríti a kocsmába. Ki tudja az apja mer­re, kivel jár? Komor képek ezek. Merő ellentétként fel­villan előttünk az új lakótelep egy ipari kis­városban. A házak közötti parkban padok, boldog mosolyú kismamák ülnek rajtuk, mel­lettük gyerekkocsik. Odébb, a bölcsőde füvén, mintha virágokkal lenne teleszórva, tarka ruhás apróságok játszanak. Előttünk, körülöt­tünk is vidátn gyereksereg zsibong, színes grafittal mókás ábrákat rajzolnak a kövezet­re. Kiegyensúlyozottak, jókedvűek. Szerencsé­re ők vannak döntő többségben. De hogy minden gyerek harmonikus családi környezet­ben nőhessen fel, ehhez a házasfelek igyeke­zetén kívül társadalmi összefogásra is szükség van. Á házasságok válsága elsősorban nem az igazságügyre tartozik, hanem a társada­lomra. Mert mire a házasfelek a bíróságra kerülnek, a legtöbb esetben már késő segíteni. Meg kell előzni, hogy odáig jussanak. Segíte­niük kell a szülőknek — de sokszor ronthat­nak is! — a barátoknak, a munkatársaknak. Indokolt esetben be kell avatkozni a társa­dalmi szerveknek, az ifjúsági szövetségnek. Jobban fel kellene készíteni a fiatalokat kötelességeikre a házastársukkal, születendő gyermekeikkel szemben. A kiforratlanul, na­gyon fiatalon kötött házasság is sok esetben a széteséshez vezet. Az alkoholizmus elleni harc minden szempontból indokolt, hiszen a legtöbb tragédia okozója. A megelőzést, a felvilágosító előadásokat jelölnénk meg, a fokozottabb összefogást se­gítségként. Ennek kellene társulnia azzal a jó szándékú igyekezettel, amely mindkét há­zasfélre nézve kötelező és amely a házasság­ban élők között soha nem érhet véget. BERTHANÉ S. ILONA és LÖRINCZ KATÓ Kurucz S. felvétele az iparitanuló-iskolák kórusmozgalmá­ról is. A gyermekkarok már általában sokkal tisztábban énekelnek és gazda­gabb a repertoárjuk. A legjobbak a gyermekkori irodalom igényesebb re­mekműveit is jól megoldják. Örülök an­nak, hogy sok Kodály- és Bartók-művet tűztek műsorra. Egyik kiemelkedő pro­dukció a Veiké Kapuiany-iak (nagyka­­posiak) előadásában elhangzott Len­gyel László c. kórusmű volt. Sokáig úgy látszott, hogy az itteni falusi gyermekkarok hangja nehezen lá­gyítható. Ezt most legélénkebben a je-A levicei (lévai) óvó­nőképző énekkara A bratislavai gyer­mekkar egyik erős­sége a pontos rit­mus A nagy sikert ara­tott Kicsinyek Kórusa 5 >> о leneci (gimesi) gyermekkar cáfolta meg. Bebizonyr'tották, hogy a jellegze­tes Zobor-vidéki tájszólás és hangvétel ellenére ideális finomságokra is képe­sek. A bratislavai gyerekek minden szá­mukat magas színvonalon, tisztán, át­­élten, élményszerűen adták elő. De leg­erősebb oldaluk a ritmus. Éneklés közben a gyermekek lelkivi­lágára nagy hatást gyakorol a változa­tos műsor, amelyben sok a játékosság, kiváló volt — az üde színfoltot jelentő Kicsinyek Kórusa mellett — a komáro­mi II. lakótelepi iskola, a éalovóiak (nagymegyeriek), a koiiceiek és még néhány gyermekkórus. Előadásuk zenei­leg is jól, tisztán hangzott. Jó volt látni, hogy a legeredménye­sebben dolgozó gyermekkar-vezetők so­raiban ott vannak a Tanítók Énekkará­nak tagjai is. Gratulálok a karvezető kollégának, és a fesztivál szervezőinek, amikor a szép éneklés igényét, népi hagyomá­nyaink ápolását oltják a gyermekekbe.

Next

/
Thumbnails
Contents