Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1974-07-12 / 28. szám
— Egy évre rá, hogy összeházasodtunk. Az apja is iszik. — Mielőtt hozzáment, nem gondolt arra, hogy 6 is követi az apja példáját? — Akkor nem. A keresetét hazaadta? — Igen, de a napi adagot mindig kikövetelte, akkor is, ha mellékesen keresett valamit. A fizetése fele így körülbelül visszakerült hozzá. Azt mindig elitta. Ha italos volt, megvert, a kezemet kicsavarta, fojtogatott, egyszer kiszaladtam a kapun, akkor a kisbabát utánam vágta. Nem lehet ezt bírni, hiszem már félig belebetegedtem. Csak szedtem a tablettákat. De nemcsak én, hanem a gyerekeim is idegileg tönkrementek volna. Hiszen őket is idegnyugtatóval csillapítottam. Pedig szeretik az apjukat, az is őket, de nagyon rettegnek tőle. A nemzeti bizottságon nem kérte, hogy küldjék elvonókúrára a férjét? — Kértem, de azt mondták, hogy úgyse segítene, meg azzal érveltek, hogy jó munkaerő. Ezért szántam rá magam erre a lépésre. A gyerekek már eddig is nagyon megsínylették. A tanulásban is visszaestek. Azóta, hogy elváltunk, sokkal nyugodtabb az életünk. Más vidék, de ugyanazok az okok, bajok. Fiatalok szétesett házassága: az önzés, az iszákosság, a hiszékenység, a felelőtlenség, a külső körülmények miatt. „Azt akarta, hogy én mindig otthon maradjak a négy fal közé bezárva a gyerekekkel, ő minden este szórakozni, kártyázni ment a barátaival. Úgy képzelte, hogy így van ez rendjén. “ „Ö is, én is egy rokonunkat látogattuk meg egy fürdőhelyen, ott ismerkedtünk össze. Megtetszettünk egymásnak, kéthónapi ismeretség után összeházasodtunk. Azután jöttem rá, hogy ki is ő valójában. Még azt is eltitkolta, hogy büntetve volt. Akkor már megszületett a gyerekem. Azután elváltunk.“ — „Tizennyolc éves voltam, a férjem is, mikor házasságot kötöttünk.“ „Bár adtam volna két pofont a lányomnak akkor, inkább rám haragudott volna. Mondtam neki, nagyon fiatalok vagytok még. A férje elment katonának, azután meg mások után futkosott. A lányom hazajött a gyerekkel.“ — „Én is tizennyolc éves voltam, mikor férjhez mentem. Most egyedül nevelem a három gyerekemet. Az alkohol az oka, hogy így történt.“ Rossz házassága miatt idegosztályon fekvő fiatal anya, — leromlott egészségi állapotú ötéves kislánya a nagymamánál. „A vöm csak iszik, eleinte nem volt ő olyan. Azokat is hibáztatom, akik egy-egy üveg itallal „jutalmazzák" a munkáját, meg a munkatársai is hibásak. Megszokott dolog náluk a munka helyen az italozás, ki sem maradhatna belőle. Borzasztó ez, mind tönkremegyünk belé!“ A levicei (lévai) járásbíróságon dr. Zuzanna Koczánovával beszélgettünk arról, mint válóperekkel foglalkozó bírónőnek, milyen tapasztalatai, észrevételei vannak a fiatalok válásával kapcsolatban? — Tíz éve bíráskodom válóperekben. Elválasztottam már szülőket, s azok gyerekeit is. Bizonyos felelőtlenséget tapasztaltam sok esetben. A házasságkötéshez szükséges megfontoltság hiányát és az elhamarkodott szándékot a házasság felbontására. Előfordul, hogy ha félfogadó nap van a bíróságon, a fiatal házasok bejönnek, befizetik a szükséges összeget, hiszen anyagilag ezt könnyen megtehetik — és minden komolyabb ok nélkül beadják a válókeresetet. Nem helyeslem, hogy ilyen könnyen kiírják a válókeresetet, ahelyett, hogy figyelmeztetnék őket, tanácsokat adnának. Mert kezdetben ez még segíthetne. Többször előfordult, hogy beszéltem a fiatal párral, azután elküldtem őket, üljenek be egy cukrászdába, s mindketten öntsék ki a szívüket egymásnak. Egy-két órával később kéz a kézben mentek az utcán. Sikerült őket kibékítenem, s megmenteni egy házasságot. Két gyermekem van, bár még elég kicsinyek, de elképzelem, ha ők is ilyen helyzetbe kerülnének. Példamutatóan, egész életünkkel bizonyítanunk kell a jót. Dr. Császár Aladár bíró a következőt szűri le tapasztalataiból: — Valóokként első helyen az alkoholizmus szerepel. A férfi iszik a munkahelyén is, és utána elmegy valahová a barátaival és folytatják. Ittas állapotban megy haza, durva a családjához, rettegésben tartja őket, tűrhetetlen helyzet alakul ki. Második helyen a kalandkeresés, a hűtlenség, tehát a mindkét házasfelet egyformán kötelező felelősség hiánya áll. Harmadik válóokként a másfajta érdeklődési kört, a meg nem értést, az elhidegülést jelölném meg. A válással kapcsolatosan dr. Július Szabó a járásbíróság elnökhelyettese, büntetőtanácselnök, azt a tényt ismertette, hogy az ifjúkorú bűnözők 80 százaléka az elvált, rendezetlen családi körülmények között élő szülők gyermeke. Azért hangsúlyozta a társadalmi ellenőrzés szükségességét. Lehangoló és szomorú sorsokkal találkoztunk. Fiatalokkal, akiknek életében már az induláskor törés állt be. Dolgoznak, jólétben élnek, de keserves tapasztalatot szereztek a saját kárukon. Akikkel találkoztunk, a legtöbbjük magányos, bizalmatlan, fél egy újabb házasságtól. Riadt szemű gyerekeiket ki kell TOLLAL os MIKROFONNAL küldeni a szobából, ha az apjuk kerül szóba. Már nekik is vannak tapasztalataik. A hároméves ikrek azt mondják: — Apuka kiabál anyukával, ne menjünk haza. Az ötéves Ildikó szereti apját, de retteg tőle. A nyolcéves, öreges arcú kisfiút ittás anyja pofonokkal kényszeríti a kocsmába. Ki tudja az apja merre, kivel jár? Komor képek ezek. Merő ellentétként felvillan előttünk az új lakótelep egy ipari kisvárosban. A házak közötti parkban padok, boldog mosolyú kismamák ülnek rajtuk, mellettük gyerekkocsik. Odébb, a bölcsőde füvén, mintha virágokkal lenne teleszórva, tarka ruhás apróságok játszanak. Előttünk, körülöttünk is vidátn gyereksereg zsibong, színes grafittal mókás ábrákat rajzolnak a kövezetre. Kiegyensúlyozottak, jókedvűek. Szerencsére ők vannak döntő többségben. De hogy minden gyerek harmonikus családi környezetben nőhessen fel, ehhez a házasfelek igyekezetén kívül társadalmi összefogásra is szükség van. Á házasságok válsága elsősorban nem az igazságügyre tartozik, hanem a társadalomra. Mert mire a házasfelek a bíróságra kerülnek, a legtöbb esetben már késő segíteni. Meg kell előzni, hogy odáig jussanak. Segíteniük kell a szülőknek — de sokszor ronthatnak is! — a barátoknak, a munkatársaknak. Indokolt esetben be kell avatkozni a társadalmi szerveknek, az ifjúsági szövetségnek. Jobban fel kellene készíteni a fiatalokat kötelességeikre a házastársukkal, születendő gyermekeikkel szemben. A kiforratlanul, nagyon fiatalon kötött házasság is sok esetben a széteséshez vezet. Az alkoholizmus elleni harc minden szempontból indokolt, hiszen a legtöbb tragédia okozója. A megelőzést, a felvilágosító előadásokat jelölnénk meg, a fokozottabb összefogást segítségként. Ennek kellene társulnia azzal a jó szándékú igyekezettel, amely mindkét házasfélre nézve kötelező és amely a házasságban élők között soha nem érhet véget. BERTHANÉ S. ILONA és LÖRINCZ KATÓ Kurucz S. felvétele az iparitanuló-iskolák kórusmozgalmáról is. A gyermekkarok már általában sokkal tisztábban énekelnek és gazdagabb a repertoárjuk. A legjobbak a gyermekkori irodalom igényesebb remekműveit is jól megoldják. Örülök annak, hogy sok Kodály- és Bartók-művet tűztek műsorra. Egyik kiemelkedő produkció a Veiké Kapuiany-iak (nagykaposiak) előadásában elhangzott Lengyel László c. kórusmű volt. Sokáig úgy látszott, hogy az itteni falusi gyermekkarok hangja nehezen lágyítható. Ezt most legélénkebben a je-A levicei (lévai) óvónőképző énekkara A bratislavai gyermekkar egyik erőssége a pontos ritmus A nagy sikert aratott Kicsinyek Kórusa 5 >> о leneci (gimesi) gyermekkar cáfolta meg. Bebizonyr'tották, hogy a jellegzetes Zobor-vidéki tájszólás és hangvétel ellenére ideális finomságokra is képesek. A bratislavai gyerekek minden számukat magas színvonalon, tisztán, átélten, élményszerűen adták elő. De legerősebb oldaluk a ritmus. Éneklés közben a gyermekek lelkivilágára nagy hatást gyakorol a változatos műsor, amelyben sok a játékosság, kiváló volt — az üde színfoltot jelentő Kicsinyek Kórusa mellett — a komáromi II. lakótelepi iskola, a éalovóiak (nagymegyeriek), a koiiceiek és még néhány gyermekkórus. Előadásuk zeneileg is jól, tisztán hangzott. Jó volt látni, hogy a legeredményesebben dolgozó gyermekkar-vezetők soraiban ott vannak a Tanítók Énekkarának tagjai is. Gratulálok a karvezető kollégának, és a fesztivál szervezőinek, amikor a szép éneklés igényét, népi hagyományaink ápolását oltják a gyermekekbe.
