Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1974-07-12 / 28. szám
irybu A vasárok, kiállítások tükrözik annak a hatalmas munkának az eredményét, amelyet a háborútál, fasizmustól mélyen sújtott lengyel nép az elmúlt 30 év folyamán végzett mozdulat nélkül. És .egy villanás alatt velőmig hatóan érzem és értem, Krakkó és Auschwitz-Oswiecim elválaszthatatlanságát. Egyetlen megjegyzés nélkül autózunk kísérőmmel Krakkó felé, s amikor beérek a Franczuiszki szálló bárjába, fél liter vodkát kérek. Mellém ül a világhírű amerikai író világhírű felesége, váltottunk már néhány üdvözlő szót korábban. Most rám néz, és csak annyit kérdez: Ott volt? Ott voltam. Értem. És maga? — kérdem. Én most is ott vagyok — válaszol, és hirtelen dühös tehetetlenséggel fölhajt egy vizespohár vodkát. A vodka erős lehet, mert könnybe lábad a szeme. A világhírű író világhírű felesége másnap elutazott, pedig terve szerint még három hétig maradt volna. Állítólag elutazásakor azt mondta: nem bírtam tovább maradni, mert voltam ott. Én pedig elhatároztam, hogy örülni fogok a krakkói házak szépségének, a csivitelő gyermekhadnak, az apácák fehér fejkötőjének, az egyetemisták gondtalan csatangolásának, örülni fogok a tatárbifszteknek és a hagymásolajos halnak, örülni fogok az épen maradt Madonna-szobrok megbocsátó, szelíd mosolyának, örülni fogok, hogy él az élet. És aztán elhatároztam, hogy elmegyek Varsóba, és ott leszek Hans Frank jobb kezének, a négy és fél milliószoros gyilkos Erich Kochnak a főtárgyalásán. Bocsánatot kérek mindazoktól, akik arra számítottak, hogy festői színekkel ecsetelem Krakkó ősi múltját, rendezetten rendetlen utcáinak megindító szépségét, számtalan legendáját, mostani pezsgő életének mozaikköveit. Olvassák el mindezt türelemmel és megfelelő érdeklődéssel az útikönyvek sokaságában. De ha ezt megtették, hallgassanak meg utána egy lengyel népdalt, egy Chopinetüdöt vagy balladát s egy partizánindulót. Így, együtt tudni fognak valamit Krakkóról. Mongóliában, a mérhetetlen messzeségek, beláthatatlan puszták és Montague szerint a legcsodálatosabb kék égbolt országában egy ősi nép ötvenhárom évvel ezelőtt új lapot nyitott történelmében. Az önálló mongol államot a 13. század hajnalán a legendás hírű Dzsingisz kán alapította. Azóta áll szívósan és rendíthetetlenül Ázsia kellős közepén. A hét évszázad alatt az országot három nagyhatalom, Mandzsúria, Kína és a cári Oroszország zárta el hermetikusan a nagyvilágtól, s bár egyik sem tudta bekebelezni, váltakozó sikerrel osztozott uralmán. Mert a hétszáz év alatt Mongóliában a politikai történésben csupán néhány nagyherceg veti részt, akik hol erre, hol arra húztak. A nép pedig hallgatagon viselte a nagyurak igáját, élte a maga zárkózotl életét, vonult tömérdek nyájaival a vég-1921. június 2-án a Vörös Hadsereg Mongólia földjére lépett, s rövidesen megalakult a Népi Forradalmi Kormány. S ezt a napot, június 10-ét, azóta a forradalom győzelmeként ünnepük meg. Az új feladatok végrehajtásához szükség volt minden haladó réteg és személy közreműködésére. Már 1921 októberében összehívtak egy kis hurált (parlamentet), melynek tagjai pásztorok, hercegek és lámák voltak. A kormány fokozatosan felszámolta a feudális kiváltságokat, megalakultak a gazdasági és kulturális élet átalakulását irányító hivatalos szervek. Mindez jelentős változásokat hozott létre a pásztorok mindennapi életében. A nagy adózási terhektől megszabaduló pósztorgazdaságok kezdtek erősödni. A lámaizmus befolyása jelentősen csökkent. Az ország fejlődésében kimagasló mérföldkő az 1945-ös év, amikor népszava-DZSINGISZ KANTÓL A SZOCIALIZMUSIG Foto: APN telenbe vesző füves térségeken és vívta évszakról-évszakra kemény küzdelmét a természettel. Addig, amíg ... .. .a Nagy Októberi Forradalom hatására itt is kicsírázott a szabadság eszméje. 1919 őszén a legnagyobb titokban két illegális kör alakult a hajdani Urgában, a mai Ulánbátorban. A két kör élén Szuhe-bátor és Csojbalszan állottak. Az Illegális körök felvették a kapcsolatot oz Urgában dolgozó orosz munkások és tisztviselők marxista nézeteket valló csoportjaival. Csakhamar érintkezésbe léptek a szovjet kormánynyal s hozzáláttak, hogy előkészítsék a fegyveres felkelést. Ezeknek a forradalmi akcióknak a keresztülvitelét megzavarta az Ungern, szövetkezve a mongol lámaista egyház főpapjával, a fertelmesen erkölcstelen életű Nyolcadik Bogdogegennel, és néhány hónapra magához ragadta a hatalmat. A forradalmárok most már kétszeres erőfeszítéssel szervezték az ellenállási csoportokat, s jelentős befolyásra tettek szert nemcsak a pásztorok között, hanem a mozgalomba sikerült bevonniuk az alsóbb papságot, az egyszerű lámákat, a hivatalnokokat, sőt a kisnemeseket is. Az egységes arcvonal kialakítása után már egyenes út vezetett a népi forradalom győzelméig. zás döntött arról, hogy Mongólia a szocialista építés útjára lép. 1948-ban pedig hozzáláttak az első ötéves terv megvalósításához. Mit is jelent az „új" Belső-Azsia végtelen térségein, arra több kötetben lehetne csak választ adni. íme, néhány „csöpp" a „tengerből": Az oktatásügyben például azt, hogy minden valószínűség szerint Ulánbátorban van a világ legfiatalabb egyeteme, a Csojbalszan-egyetem, amelyet 1942- ben alapítottak. És a világon az egyetlen, ahol az egyetemi hallgatók 99 százaléka pásztor- és munkáscsaládok gyermeke. A változás megdöbbentő nagyságát azon is le lehet mérni, hogy nemrég nemhogy kórháza, de még orvosa sem volt ennek az országnak. Ma már egészségügyi hálózat szövi át az egész országot, vannok mentőautók és — kórházi helikopterek. A sztyeppeken átalakul maga a természet is a traktorok, a kutak és a csatornák nyomán. Átalakulóban van az élet a pásztornép jurtáin belül is: a vendég ma is minősíthetetlen illetlenséget követ el, ha rálép a küszöbre (valamikor alatta „laktak" a kis-istenek), de amint belépett a jurtába, az ajtóval szemközti főhelyen már hiábo keresné a Buddha-szobrocskákat. Varrógépet talál helyette, a mongol asszony legpraktikusabb kincsét. Ulánbátor, a főváros modern városképet mutat. Utcáin, terein, azonban egymás mellett száguldanak a lovasok és a luxusautók, robognak a motorke rékpárok s cammogva cipelik a csórna gokat a méla, egykedvű tevék. Az egy re gyarapodó városi munkásság és ér telmiség korszerű, emeletes bérházak ban lakik, de szabadságát nyaralását rában tölti. Az egyik legnehezebb feladat a köz oktatás megszervezése volt. Hogyne, hi szén egy-egy mongol megye Csehszlo vákiánál is nagyobb, s benne szétszór tan vándorolnak legelőről legelőre pásztorcsaládok. Ha az utazó valami lyen nagyobb helységben megkérdi hogy hány lakosa van, akkor viszontkér déssel válaszolnak: — Télen vagy nyá ron? Télen ugyanis öt-hatszóz Télekke kevesebben vannak, mert a tanulóifjú ság bevonul a megyeszékhelyen levő internátusba. Az internátus — jurtatá bor az iskolaépület mellett. Egy életforma tűnik el ma Ázsia szívében, »hogy átadja helyét az újnak. Megszűnik az utolsó nomád pásztorállam, a helyébe új, fiatal, ipart, földművelést és állattenyésztést űző nemzet születik. Természetesen nem máról holnapra. őrzi a múlt sok terhét, de bölcsességét Is, mégis formálja, alakítja a jelent. Egy nomád, vándorló pásztornép szocializmust épít. (Róna-Tas András útirajza nyomán) Üde zöld övezetek varázsolják még szebbé Mongólia rohamosan épülő fővárosát, Ulánbátort
