Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1974-07-12 / 28. szám
Díszszemle az elnök fogadása amerikai alkalmából Június végén, július elején az egész világ figyelme Moszkva felé fordult, ahol az előző sikeres megbeszélések betetőzéseként államfők és külügyminiszterek vettek részt a szovjet—amerikai csúcstalálkozón. Az egész nemzetközi közvélemény azt várja a legmagasabb szintű szovjet—amerikai találkozótól, hogy elősegíti a két vezető nagyhatalom együttműködésének további kiszélesítését, a két ország közötti jobb megértést és tovább szilárdítja a békét. Kifejezően kommentálja ezt L. I. Brezsnyev kijelentése, miszerint: „a legtöbb amit a két nagyhatalom államfői tehetnek a huszadik század hetvenes éveiben az emberiség jólétéért: az atomháború kirobbantásának megelőzése". A tárgyalások zökkenőmentességét az is dokumentálja, hogy nem egészen huszonnégy óra alatt három fontos egyezményt — építészeti, energetikai és orvostudományi egyezményt — írtak alá. Nem sokkal azután pedig egy hosszú lejáratú egyezményt a közgazdasági, ipari és műszaki együttműködésről. Rendkívül jelentősek voltak a stratégiai fegyverek korlátozásáról, valamint az európai együttműködés és a biztonság kérdéséről folytatott eszmecserék. A moszkvai tárgyalások kétségtelenül új korszakot nyitottak, a kelet és nyugat közötti feszültség enyhülését eredményezik. Hatással lesznek az európai biztonsági értekezletre, amelynek témája a fegyverkezés korlátozása, a fegyveres erők számának csökkentése és a nemzetközi egyetértés légkörének kialakítása. A moszkvai csúcstalálkozó jelentőségének értékelésekor nyugati publicisták és neves újságírók is hangsúlyozzák azt a tényt, hogy ez a rendkívül jelentős esemény a Szovjetunió következetes békepolitikájának eredménye és Nixon részéről nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ő ezzel a lépésével az utóbbi időben sokban csorbát szenvedett népszerűségét szeretné az amerikai közvélemény előtt visszaszerezni. Mindent összegezve örömmel és biztonsággal tölti el az egész békeszerető emberiséget a csúcstalálkozó eredménye, amely a békés fejlődés új távlatait körvonalazza, vetíti a jövőjét féltő emberiség elé. A MOSZKVAI csúcstalAlkozú kedvező hatással van a világ békéiére Leonyid Brezsnyev elvtárs beszélgetést folytat Nixon elnökkel A szovjet emberek szívélyesen veszik körül Nixon elnököt Foto: CSTK UKRAJNA és BJELORUSSZIA fEiszmiMM ÉVFORDUlálA A második világháború döntő ütközete, a sztálingrádi csata után 1943-ban olyan fordulat állt be, amelynek kedvező hatása volt az egész második világháború kimenetelét illetően: a Vörös Hadsereg ellentámadásba ment át a szovjet—német front valamennyi szakaszán. A hitleri katonaság volgai veresége a legmeggyőzőbb bizonyítéka volt annak, hogy a szovjet hadsereg megkezdte a fasiszta hordák kiűzését a Szovjetunió területéről. Leningrád blokádjának áttörése, a közép és alsó Don vidékén elért harci sikerek, a Kaukázus csaknem teljes felszabadítása, a 600—700 kilométeres előrenyomulás nyugat felé az 1943-as év első felében, — a szovjet haditechnika tökéletesedését, a katonaság fegyelmét és a hátország műszaki-gazdasági fejlődésének erősödését dokumentálták. Mit sem változtatott mindezen az a tény, hogy ez az előrehaladás Charkov—Donbasz térségében egy időre megállni kényszerült, mivel a hitleri katonaság minden erejét összeszedve, vissza akarta fizetni sztálingrádi és kurszki vereségét. Ez az ütközet is a németek vereségével végződött, és a szovjet hadsereg, nyári és őszi továbbvonulása során hatalmas és stratégiailag igen fontos területeket szabadított fel: Ukrajnának csaknem egész területét, és 1943. november 6-án felszabadította a fővárost is, Bratislava testvérvárosát — Kijevet. A harcokban az első csehszlovák brigád tagjai is részt vettek, köztársasági elnökünk, Ludvík Svoboda vezetésével. Mindezen sikerek ellenére, az 1944-es év elején Bjelorusszia, Ukrajna egy része Moldva és Krím még mindig a fasiszták kezén volt. 1944 januárjában a szovjet katonaság végérvényesen felszabadította Leningrádot s véget vetett a lakosság megpróbáltatásainak. Felszabadította Nyugat-Ukrajna több városát, köztük Zsitomírt, Cerkovot, Novgorod-Volynszkíjt stb. Ukrajna területén négy fronton állt a harc a fasiszta megszállók ellen. Február 17-én a Vörös Hadsereg győz az 1. és 2. ukrajnai fronton. Márciusban további győzelmek születnek. Március 26-án az Ukrajnából előrenyomuló szovjet hadsereg eléri Románia határait, április 8-án pedig Csehszlovákiát. A II. világháború egyik legnagyobb hadműveletének eredménye Bjelorusszia felszabadítása volt. 1944. június 23-tól augusztus 29-ig a Balti-köztársaságok és Bjelorusszia területén lévő katonaság egyetlen, hatalmas arcvonalba tömörült, amely Nyugat Dvinától a Pripiaty folyóig húzódott, és támadásba lendült. Több helyen áttörte a frontot, és június végén körülzárták és megsemmisítettek Vitebszk körzetében 10 ellenséges hadosztályt. Minszk városát is felszabadították. Bjelorusszia területén a szovjet csapatok több mint félmillió ellenséges katonát és tisztet öltek meg, illetve ejtettek foglyul. A partizánok cselekvőképessége és hősiessége sokat segített a hadseregnek és nagyszerű példája volt a partizánharcok hatékonyságának. A vasutak felrobbantása szinte megbénította az ellenséget és nagy gondokat okozott neki a fegyver- és élelmiszer-ellátás terén. Ukrajna és Bjelorusszia felszabadítása hatalmas erkölcsi erőt jelentett a fasisztaellenes, nemzeti felszabadító harcok kibontakozásában, így az SZNF előkészítésében is. KAROL MACHAJ