Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1974-06-21 / 25. szám
Kislány korában ő is sokat ábrándozott. Álmodozott a jövőről. Arról például, hogy színésznő fesz. A mozi vásznáról hódítja meg a világot. Vagy énekesnőként arat sikert. Ma már megmosolyogja egykori álmait. Ma már tudja, nem lehet mindenkiből híres ember. A nők közül is soknak kell vállalnia az egyszerű „sorkatonaságot". Dehát ő nem is sorkatona. Arra sohasem gondolt, hogy esztergályos lesz, egyetlen nő a Brázdil férfibrigádban, a Matador üzem szocialista munkabrigádjában. — Bozena Hulalová vagyok — mondta egyszerűen a bemutatkozásnál. Aztán még hozzátette: esztergályos. Talán azért is, mert látta csodálkozásomat. A férfiak között egy karcsú, szerelőruhás lány, illetve asszony. Két kisgyerek mamája. — Hét éve tanultam ki a szakmát, a tanulási idővel együtt tíz éve dolgozok gépen. Negyedik éve a Brázdil-brigádban. Ugye, azt akarja kérdezni, milyen érzés férfiak között dolgozni? Eleinte furcsa volt, aztán megszoktam. A dubnicei szaktanintézetben tanultam, ott is kezdtem dolgozni. A szüleim később felköltöztek a fővárosba és én is velük jöttem. A Matadorban mint szakmunkást a prototípus-műhelybe osztottak be. Alig szoktam meg a légkört, mikor megkérdezték, akarek-e olyan brigádban dolgozni, 0. Brázdil vezette szocialista munkabrigád NŰ AZ ESZTERGAPADNÁL amely a szocialista munkabrigád címért versenyez. Feladták a leckét. — Meg kell ám fogni a munka végét — mondták a férfiak. Brázdil Oldrich volt a brigád vezetője már akkor is. Mondtam neki, egyedül leszek nő a férfiak között. Soha nem volt olyan érzésem, hogy lenéznek. Egyikük sem kérdezte, mit keres nő a gép mellett. Először persze vizsgáztattak. Köszörülni nem tudtam, azt ugyanis Oubnicán nem csináltuk. Megtanultam azt is. A többi munkához értettem. Most 9.40 az órabérem, havonta 1450 koronát keresek, ehhez jön még az év végi tizenharmadik fizetés. Az üzemet a Vörös zászlóval tüntették ki. A mi brigádunk is megszerezte a „Szocialista munkabrigád" címet. Most is versenyben vagyunk. Sok előnyt jelent a Matadorban dolgozni. Én a szüleimnél lakom, így hát nem volt lakásgondom, de ha lett volna, nekem is kiutalnak, mint az üzem több dolgozójának. Lehetőséget kaptam a továbbtanulásra. A dolgozók esti iskolájába járok, ökonómiát tanulok. Ha befejezem, más munkakört bíznak rám. — Hogy miért választottam ezt a pályát? Nehéz ezt most már megmondani. Amikor az iskolában megkérdezték, ki akar esztergályosnak tanulni, egy kicsit töprengtem, azután jelentkeztem. Nem bántam meg Esztergályos lettem, nem bántam meg — ms Foto: Mészáros IfllftflUlíiMI Elérkeztem arra a pontra, amikor már nem marad más hátra, mint feltenni a kérdést: gyógyítható-e az alkoholizmus és hogyan? A hronovcei (lekéri) elmegyógyintézet alkoholelvonó osztályán kerestem erre választ, s míg a gyűlésen időző igazgatóra vártam, volt időm, hogy jól körülnézzek az elmebetegek, lelki sérültek és idült alkoholisták között. A pavilonok szétszórtan helyezkednek el egy park kerítéssel körülzárt területén. Gyepszőnyeg, gondozott virágágyak, árnyékot adó pagonyok veszik körül őket. Látszatra olyan ez az egész, mint egy sziget — a csend, a béke, a pihenés szigete. De vajon mi rejtőzik a felszín alatt, milyen tragédiákat és emberi sorsokat takarnak a falak, mi történik a kórtermekben és a vizsgálószobákban? Ezt majd később tudom meg. A parkban bennlakókkal találkozom. Egyikük kezében kertészolló, díszbokorsövény egyengetésével foglalkozik. A másik szemben jön velem az úton: hatvan év körüli férfi, eltompult vonásokkal. Látszik, hogy nem tud uralkodni a mozdulatain, keze, feje, egész teste furcsán rángatózik. Amikor találkozunk, megáll és csodálkozva végigmér. Odébb, a mellékösvényen ketten hűsölnek a pádon egy vén gesztenyefa árnyékában. Amikor közelebb érek, megszólítanak, s kérdik, látogatóba jöttem-e valakihez. Rájuk hagyom, s vigyázok, nehogy megszakadjon a beszélgetés fonala. Nemsokára hellyel kínálnak maguk mellett, s egy negyedóra múlva már az alkohol témájánál tartunk. Egyikük, az elvonókúrás — harmincöt körüli fiatal férfi, panaszkodik, hogy a felesége válni akar, még egy utolsó lehetőséget adott neki: (de tényleg ez az utolsó próba), ha innen hazatér, és újra visszaesik, újra inni kezd, akkor felbomlik a házasságuk. Pedig kár volna a két gyerekért, nagyon szereti őket. Nem rendszeres ivó, többnyire csak fizetésnapokon rúg be, megiszik a szokott társasággal néhány féldecit, azután már nem tudja, mit tesz. Háromszor ébredt már a kijózanítóban, egyszer valami zöldségeskertben. Amikor sikerül hazajutnia, s a felesége szemrehányással fogadja, tombolni kezd. Szeretne megszabadulni ettől a nyűgtől, szeretne új életet kezdeni, de nincs elég ereje hozzá, legfeljebb 2—3 hónapig bírja, hogy egy kortyot se igyon. KERESŐ Mikor kóstolt először alkoholt? — Nem tudom, apámnak volt egy darab szőlője, mindig volt borunk. A felnőttek néha megkínáltak, főként ebéd után. Az édes pálinkát is szerettem, most már nem iszom, de emlékszem az ízére... A bor savanyú volt, de megittam, mert szerettem, ha megdicsérnek. Ha vendégek jöttek, mindig be kellett mutatni a tudományomat. A nagyapám kezembe nyomott egy pohár bort, és én egy hajtásra kiittam. — Kínálta már itallal a gyerekeit? — Hova gondol? Tudom én, hogy azt nem szabad. Nem is tartok otthon alkoholt, a kocsmában szoktam inni, összeverődünk egy páran ... de csak akkor megyek, ha már nagyon hívnak. Kétszer, háromszor havonta. Ha tudná, milyen emberek vannak ittl Van aki, öt-hat liter bort is megiszik egy nap, s hozzá még pálinkát is. Az olyat már gyógyíthatják, szerintem abból már úgysem lesz ember. Ott van például az öreg, a szomszéd szobában, már teljesen hülye. A vizeletét sem tudja tartani .. . s még azt állítja, hogy egy ágyban alszik о feleségével. Mit vár ettől a kúrától? — Hogy mit? Szeretnék teljesen rendbe jönni. Ha hazamegyek, eljárok majd utókezelésre is. — Aki új életet akar kezdeni, annak újjá kell születnie. Merőben új emberként. Az pedig fájdalmas és nehéz. Az újszülött számára is. — Tudom. Én önként jöttem, nem úgy, mint a többiek. Azt hiszi, kellemes, ami itt történik velünk? Vállaltam, és bízom benne, hogy sikerülni fog. A FALAK MÖGÖTT Alig fejezzük be a beszélgetést, jelzik, hogy véget ért a tanácskozás, az igazgató már az irodájában vár.
