Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1974-06-21 / 25. szám
— Ahogy belép az épületbe, jobbra az első ajtó — igazít útba az ápolónő. Mielőtt bekopogok, elolvasom a névtáblán álló nevet: MUDr. Anton Caja, a pszichiátriai intézet igazgató főorvosa. Jó megjelenésű, középtermetű, vékony fiatalember fogad. Amikor beszélgetni kezdünk elmondja, hogy hegyvidékről származik, s mikor idekerült, nagyon meglepte őt az itt élő nép mentalitása. Nincs se ünnepük, se vasárnapjuk, nem tudnak pihenni, kikapcsolódni, kevés a kulturális Igényük, csak a munka, a pénz, az anyagiak. Emeletes házat építenek, de csak aludni járnak bele, autót vesznek, de nem azért, hogy hétvégén kirándulni vigyék a családot, hanem, hogy könnyebben eljussanak a szőlőbe kapálni. Nem tudják élvezni és ésszerűen kihasználni az anyagi javakat, amit összegyűjtenek. Nem csoda, hogy az ital marad az egyetlen szórakozásuk. Sok az alkoholista a környéken, az intézet állandó helyhiánnyal küzd. — Milyen módozatai vannak az alkoholisták gyógyításának? — Háromféle, attól függően, milyen súlyos az illető alkoholista állapota. A legideálisabb, ha van elég ereje és önfegyelme ahhoz, hogy rendszeresen látogassa az alkoholellenes tanácsadót, vagy pedig bejáró kezelésen vegyen részt, amelyen gyógyszeres és pszichoterápiás kezelésben részesül. Ennek az az előnye, hogy továbbra is végezheti a munkáját, s a családjától sem kell elszakadnia. Az intézeti kezelésre a legsúlyosabb esetek jönnek. Kevés közöttük az önként jelentkező, azok is többnyire valamilyen kényszerítő körülmény hatására jönnek ide (mint pl. az a fiatalember, akitől el akar válni a felesége) a túlnyomó többséget azonban bírósági végzés, vagy a járási szervek kötelezik elvonókúrára. Meddig tart egy ilyen kezelés? Általában 8—10 hétig, pedig sokkal ső lelki hatások, élmények iránt fogékony, a külső világtól elforduló típus-e. Ezen tulajdonságok alapján csoportokba osztjuk őket és megkezdődik a gyógykezelés. — Nem okoz nehézséget a betegnél az életmód megváltozása, a teljes absztinencia? De igen, kezdetben megjelenhetnek az alkohol elvonásának tipikus tünetei; nyugtalanság, ingerültség, tétova magatartás, álmatlanság. Fokozott formában lépnek fel azok a tünetek, amelyeket korábban alkohollal „gyógyított". De néhány napos rendszeres táplálkozás és erősítő vitaminkúra után mindez megszűnik. — Ha a szervezet már rendben van, megkezdjük az aktív gyógyszeres kezelést, amelynek lényege az, hogy erős undort keltsünk bennük az alkohollal szemben. Ez az ún. averziós terápia. Antabus és Apomorfin injekciót kapnak, majd utána alkoholt, s a kettő hatása együtt kellemetlen tüneteket vált ki: hányást, vértolulást, csökkenő szívműködést, rosszullétet, fuldoklást. Természetesen mindig készenlétben állunk az ellenszérummal, hogy veszély esetén közbelépjünk. Sörrel kezdjük, borral folytatjuk és tömény szesszel végezzük az averziós kezelést. Mindez azonban nem elég. A gyógyszeres kezelésen kívül másfajta terápiára is szükség van, elsősorban erős lélektani ráhatásra, valamint munka-, sport- és kultúrterápiára. Van műhelyünk, tornatermünk és klubhelyiségünk. A betegek állandó orvosi vagy ápolói felügyelet alatt vannak, s igyekszünk minden percüket elfoglalni. Reggel hatkor van az ébresztő, utána reggeli torna, étkezés, orvosi vizit, majd a műhelyben és a tornateremben váltják egymást az egyes csoportok. Jó hatása van a zeneterápiónak és az egymás közötti kötetlen beszélgetéseknek és vitáknak is. A pszichoterápiának az a feladata, hogy a beteg gondolkodásmódjára és érzékvilágára hassunk vele. Ró kell jön-RIPORT FOTO: P. PONEC ÉS KONOZSI I. több idő kellene hozzá, legalább fél év. Mi történik a pacienssel, aki ide kerül? A mértéktelen ivás előbb-utóbb súlyos belső szervi elváltozásokat okoz, és meggyengíti az alkoholista szervezetének ellenállóképességét, a betegségekkel szemben. Tehát az az első, hogy alapos kivizsgálásnak vetjük alá, hogy megtudjuk, nincs-e valami baj a tüdejével, szívével, a vérképével, májával, vagy az idegrendszerével. Megállapítjuk, milyen az intelligencia hányadosa és milyen típusú ember, extrovertális, avagy introvertólis-e, azaz kifelé forduló, gyakorlatias, minden külső hatásra azonnal reagáló, vagy pedig a bel-IV. nie, milyen egészségtelen életmódot folytatott „odakint". Fel kell készülnie rá, hogy újra visszanyerje környezete bizalmát és megbecsülését. — Nagyon nehéz munka ez. Az alkohol nemcsak szervi elváltozásokat okoz, hanem az iszákos ember lelki és szellemi életében is elvégzi a maga szörnyű romboló munkáját. Csökken az értelmi képessége, eldurvul, érzéketlenné válik a benyomások iránt, felszínre törnek alkati és jellembeli hibái. Pszichoterápiával próbáljuk megtanítani őket arra, hogyan uralkodjanak indulataikon, szenvedélyeiken, hogyan vészeljék át világos értelemmel az érzelmi zűrzavarokat. Elbeszélgetünk velük csoportosan és egyenként is az alkoholizmus káros hatásáról, gondjaikról, a családi életükről. Érdekes viták alakulnak ki közöttük. Hogy egy példát említsek, a múltkor egyik kezeltünk egy közös beszélgetés során kijelentette, hogy azért iszik, mert rendezetlen a családi élete, a felesége egy kellemetlen, veszekedős teremtés, a gyerekei nem becsülik őt. A többiek rákaptak a témára és érdeklődni kezdtek a részletek iránt is. A végén kiderült, hogy az asszony azért veszekszik, mert már nem tudja elviselni a részegen hazatérő férfi garázdálkodását, a gyerekek pedig rettegnek tőle, mert üti-veri őket, és éjszakánként gyakran a szomszédoknál kell menedéket keresniük. Ha hallotta volna, milyen diadallal bizonyították rá mindezt a „sorstársak", akik semmivel sem különbek nála. Amikor a kezelés véget ér, a paciens testileg-lelkileg talpra áll, elhagyhatja az intézetet. Ekkor jön a legnehezebbje: az utolsó apomorfin hatása legfeljebb egy hónapig tart, s fokozatosan csökken az alkohollal szemben kiváltott undor. Nagyon erősnek kell lennie, hogy ne nyúljon újra a pohárhoz, s hogy rendszeresen eljárjon a körzeti orvosához utókezelésre. Ez az a pont, ahol nem szabad magára hagyni a frissen felgyógyult, úgy is mondhatnám: „újjászületett" embert. Túl sok a kísértés. A régi társaság, a munkahelyen kialakult kompánia, az ivócimborák újra hívni fogják, esetleg gúnyolják is vagy lenézhetik amiért megváltozott. Meg tudja-e állni vajon, hogy soha többé egy kortyot se igyon, mert ha elkezdi, már nincs megállás, újra visszaesik, de már súlyosabb formában. A MŰHELY TITKAI Kérésemre MUDr. Caja végigvezetett az osztályon. Az egyik szobában súlyos májzsugorodósos betog fekszik. Eszméletlen volt-e, nem tudom, de teljesen élettelennek tűnt. Odébb egy sötét hajú fiatalember, leszijazva, mindkét csuklóián kötés, öngyilkosságot kísérelt meg. Majd egy „ketrec" következett mesterségesen elkábított lakójával. Delíriumos, ön- és közveszélyes. Mire végigjártuk a szobákat, már alig tudtam odafigyelni az orvos szavaira. Leírhatatlan volt mindaz, amit láttam. Ez mór a vég, ezeket az embereket már semmilyen emberi tudás nem fogja visszaadni a családjuknak. A műhelyben néhány fiatal és középkorú férfi dolgozott egy ápoló felügyelete alatt. Itt mindenki a saját kedvtelésének élhet. Sok érdekes és szép dísztárgyat láttam, amelyeket a betegek készítettek. Allólámpákat, finoman megmunkált fafaragásokat, a falon bekeretezett rajzokat, festményeket. Az egyik kép Gaugin stílusát idézi. Egy szexuális zavarokkal küzdő alkoholista munkája. A szoba sarkában egy fiatal fiú dolgozik elmélyülten a lombfűrésszel. Nem lehet több húszévesnél Idült alkoholista és bűnöző. Garázdálkodott, nemi erőszakot követett el. Ha felépül, fegyház vár rá. MÉG EGY UTOLSÓ KÉRDÉS — Ott hagytuk abba a beszélgetést, hogy sok a visszaeső alkoholista, akiknél az elvonókúra hatástalan maradt, helyesebben, hogy rövid ideig tartott a hatása. Ki felelős ezért, és hol keli keresni a hibát. Tulajdonképpen hogyan lehet felszámolni az alkoholizmust? — Ez az, ami engem is nagyon sokat foglalkoztat, s nem csak engem, hanem valamennyi szakorvost. Nemzetközi értekezleteken vitatkozunk róla, állandóan újabb és újabb módszerek után kutatunk. Ha egy ember gyógyultan távozik az intézetből, s fél év múlva újra az árokban hever, vagy a kocsmaasztal alatt, azért elsősorban ő maga a felelős, mert csak annyit kellett volna tennie, hogy ne nyúljon a pohárhoz. De azért nem egészen ilyen egyértelmű a dolog. Felelős a környezete is. Az az ember, aki itallal kínálja az Ilyet, nem is tudja, micsoda Iszonyú felelősség terheli őt, a kárbaveszett időért, az erőfeszítésért, s azért a rengeteg pénzért, amit a kezelés igénybe vett. Felelős az is, aki elmulasztja az ilyen „lábadozó" beteget erősíteni, jó irányba terelni, elvonni a figyelmét a kísértő körülményekről. — Mindenki bűnrészes, aki nem érez felelősséget az ilyen ember iránt. Ügy érzem, mintha egy varázskörben bolyongtam volna. Nem látom világosan a kiutat. Van egyáltalán megoldás? Van. Biztosan van, csak valahol nagyon-nagyon mélyen kell keresni. Megoldás volna megszűntetni a kocsmákat, bevezetni a teljes alkoholtilalmat, szigorúbban büntetni, vagy elszigetelni a társadalomtól az ivókat? Nem hiszem. Nem a következményt, hanem az okot kell megszűntetni. Mint ahogy a gyermek nevelését nem akkor kezdjük, amikor már járni és beszélni tud, hanem sokkal korábban, már a megszületésének pillanatában, úgy kell nevelnünk egymást is. Ügy kell figyelni önmagunkat és a környezetünkben élőket is. Nem szabad hamisan értelmeznünk a mások életébe való be nem avatkozást, mert az a pletykára, a tolakodó kíváncsiságára vonatkozik, nem az ivásra. Az ivás nem magánügy. Az egész társadalom ügye. Mindnyájunké. Mindnyájan felelősek vagyunk minden alkoholistáért, minden tönkrement, félresiklott emberi sorsért, minden szétzüllött családért, minden rettegő, neurotikus gyermekért. Ez volna hát a megoldás; tisztán, mértéktartóan, emberhez méltón élni és olyan nemzedéket felnevelni, amelynek nem lesz szüksége elvonókúrára. MIKOLA ANIKÓ
