Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1974-06-14 / 24. szám
Megoldást kereső riport ,,, Folytatjuk az ellenőrzést. Riportom előző részében a Levice-i (lévai) JNB Népi Ellenőrző Testületének munkájával foglalkoztam, s azzal fejeztem be, hogy a testület egyik tagjával, Július Marcínekkel ellenőrző körútra indultunk „alkoholügyben“, A járási kijózanító állomásról kilépve, csak egy ajtóval kellett továbbmenni, s máris egy vendéglőben voltunk (a kijózanító állomás megoldást sürgető állapotával szintén az előző részben foglalkoztam). A vendéglő raktározási gondokkal küzd, a teli és üres üvegek egyrészt az udvaron, másrészt a kijózanító folyosóján vannak. Általában 6—7 féle alkoholmentes üdítő ital kapható itt, beleértve a narancslé-konzervet és a szirupból készült limonádét is. Az ellátással tehát nincs különösebb gond, az üdítő italok népszerűsítése azonban hiányos. Az autójavító üzem büféjében feltűnő a rend, a tisztaság. Alkoholnak nyoma sincs, még sörösüveget sem láttam sehol. Friss felvágott, meleg leves és többféle üdítő ital kapható itt. Az üzem területén kívül eső vendéglőben viszont az állva és ülve sörözők, vagy másféle alkoholt fogyasztók 70 százaléka munkaruhában volt. A környező üzemek vezetőinek érdemes volna utánanézniük, hányán ugranak át ide munkaidő alatt egy kis szíverősítőre. A város, úgy egy évvel ezelőtt új kultúrházat kapott. Étterme, kávéháza, klubhelyisége, vetítőterme van, pálmafáival, tisztaságával és ízléses berendezésével lenyűgöző környezet. Itt azonban a fiatalok vandalizmusa okoz sok bosszúságot a vezetőknek. A késsel felszakított bőrhuzatok, az ellopott kilincsek és wc-láncok, az összefirkált falak nem sok jót árulnak el az idejárókról. Korszerű vendéglő a piszkos kocsmából Tudom a címben szereplő kifejezés kicsit erősnek hangzik, de nem jár messze az igazságtól. Igen rossz híre volt a környéken az állomási „resti“-nek. Jómagam is tapasztaltam, hogy piszkos, rossz hatást keltő környezete mennyire riasztóan hatott az utazóra, aki éhét, szomját csillapítani tért be ide. S talán a „génius loci“ volt az oka annak is, hogy a kiszolgáló személyzet a szokottnál is udvariatlanabb volt. Most azonban minden megváltozott. Csabák Lajos, aki már hosszú évek óta dolgozik a vendéglős szakm'ában, 1973 decemberében átvette a vendéglő vezetését, és mindjárt átépítési munkálatokkal kezdte. Három helyiség, az étterem, a cukrászda és a talponálló már elkészült. Mindenütt rend és tisztaság van, faburkolat, fehér abroszok, s ami a legfontosabb, bő választék alkoholmentes üdítő italokban. A bárpult egy Tornado-Post-Mix típusú osztrák automatát kapott, amelyik kiváló üdítő italokat készít, ezenkívül Chito, Kofola, Pepsi-Cola, Coca-Cola, Tonic-Water, gyümölcslevek, mustok kaphatók. Hajnali öt órától tej, kávé, kakaó várja a reggelizőket. Ebédelni, vacsorázni az étteremben és a falatozóban lehet, attól függően, kinek mennyire sietős a dolga. Itt megint beigazolódott az a szabály, hogy a kulturált környezet az embereket is kulturáltabb viselkedésre készteti. kellene kissé felülvizsgálni ezt az ellentmondást? Hiszen azt az alkoholból származó nyereséget, amit a vendéglátóipar az államkasszába juttat, a másik oldalon úgyis elviszi a kijózanító és detoxikáló állomások, a gyermekotthonok és gyermekpszichiátriai intézetek fenntartása. Az ide kerülő gyermekek pedig többnyire az alkoholizmus által szétzüllesztett családok árvái és áldozatai. Az előző részben a népi ellenőrző bizottság jegyzőkönyvéből idéztem többek között ezt az adatot is: „... a járás szociális ügyosztályán 280 idült alkoholistát tartanak nyilván. Ezeknek családjában 614 kiskorú gyermek él.“ Az „idült“ jelző az alkoholizmus végső stádiumát jelenti, amely után már csak a delirium tremens, a májzsugorodás, a halál jöhet. De amíg idáig eljut egy ember, addig át kell mennie az előző fokozatokon is: az alkalomszerű alkoholfogyasztáson, majd a rendszeres iváson, az iszákosságon. Van az alkoholizmusnak egy olyan formája is, amelyet „rejtett alkoholizmusnak“ neveznek, amelyet eló-Tejivók és féldecizőb Amióta az alkoholizmus kérdésével foglalkozom, megdöbbenéssel tapasztalom, hogy a vendéglők vezetői micsoda különös kutyaszorítóba kerültek. Milliókra rúgó évi terveket kell teljesíteniük, s világos, hógy nem a filléres tejből és limonádéból jön be ez a pénz, hanem az alkoholból. Ezek szerint a „féldeciző“ munkás vagy családapa kedvesebb vendég, mint a limonádéja vagy egy pohár tej mellett üldögélő fiatal. Igen ám, de jött a kormányrendelet, a szigorítás, az alkoholellenes harc, az alkoholpropagálási tilalom, — hála mindennek, a mérleg máris a „tejivók“ javára billent. De most mi lesz a tervteljesítéssel? Sem az ételek, sem a magasabb árosztályba tartozó üdítő italok (pl. az ötkoronás Tonic-Water) nem hozzák be a veszteséget. Nem ítéletekből, a közvéleménytől való félelemből talán abban a reményben, hogy közben megváltozik a helyzet, az alkoholista abbahagyja az ivást, ezért lepleznek. Nem tud róla a szociális ügyosztály, de még a szomszédok sem. Akárhogy is van, akármilyen nevet is adunk neki, a gyermek, a család mindenképpen megsínyli a szülő alkoholfogyasztását, ha az túlmegy a lelkiismeret és az erkölcsi normák szabta határon. Az alkoholisták gyermekei MUDr. Gába Ladislavtól, a járási gyermekpszichiátertől arra a kérdésre kértem választ, milyen ártalmak érik az alkoholisták gyermekeit. — Az indulatos perpatvaroktól, a szülők iszákosságától, a mindennapos tragédiáktól elviselhetetlen lesz a gyermek számára a család légköre. A szervezeti életből, kiállításokról, versenyekről adnak hirt tudósítóink Szlovákia csaknem minden járásából. Ezekből válogattuk ki az alábbiakat. Két népdaleströl is értesültünk MAJERSZKY MARTON valamint IZRAEL MARGIT tollából. Az egyiket egy Ipoly menti faluban Salkán (Szálkán), a másikat Farná n/Hronom (Fámádon) tartották. Mindkettőnek nagy sikere és szép számú közönsége volt. Az énekesek községük népviseletébe öltözve ősi népdalokat adtak elő korhű díszletek között, régi hangszerek kíséretében. HAJTMAN BÉLANÉ a chlabai (helenbai) nőszervezet az SZNF 30. évfordulója alkalmából rendezett kézimunka-kiállításról ad hirt. A rendezvény érdekessége a múltra emlékeztető háziszőttesek és a helenbai viseletét idéző cakkos kékfestő kötény mellett kedves látványt nyújtottak a subák, a korszerű háztartásban alkalmazható hulladékrongyból készített kézimunkák is. Levélírónk beszámol arról is, hogy „Győzelmes út" cimen verseny folyik Nővé Zámky-ban (Ersekújvárott). Lázasan dolgoznak a fásításban és a hulladékanyaggyűjtésben, melybe bekapcsolódik a járás apraja-nagyja. Jó eredményt érnek el a stúrovói (párkányi) kilencéves iskola tanulói is. így tehát nem csoda, hogy a két járás — Spisskó Nová Vés és Nővé Zámky versenyében Újvár jól megállja a helyét. A Szlovákiai Nöszövetség Gemerská Hörka-i (gömörhorkai) helyi szervezete az elmúlt év őszén kézimunkakört olaki*ott a falu asszonyaiból, hogy kézügyességüket átadhassák egymásnak. A kézimunkákból kiállítást rendeztek, melyet több mint ötszáz érdeklődő tekintett meg. A szép és hasznos kiállítás új tagokat is szerzett a kézimunkakörnek, — írja BARNA KALMAN, gömörhorkai olvasónk. Lice községből BÁNYÁSZ ISTVANNÉ irja a következőket: „Aki meglátogatja
