Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1974-06-07 / 23. szám
NEM NAGY ÜGY? Sohasem volt időszerűbb a munkahelyi kapcsolatokról beszélni, mint most, amikor egy-egy munkahelyen nők, férfiak egymás mellett dolgoznak. Hogy ez mit jelent, hogy milyen előnyökkel és hátrányokkal jár, arról már sok szó esett a vita során. Én inkább olyan szempontból vizsgáltam meg a fölvetett kérdést, hogy mit jelent egyszerűen csak munkatársnak lenni. Ezért nem is Imre és Csilla kapcsolatára kötöm a közölnivalóm, hanem az. általános munkatársi viszonnyal szeretnék foglalkozni. Napi nyolc órát töltünk a munkahelyünkön. Ez a nap egyharmad ezek az érzelmi szálak nemcsak pozitív töltésűek lehetnek, hanem negatívak is. Hogy mit jelent ez? A legegyszerűbben kifejezve: jó vagy rossz munkatársi viszonyt... Meg kellene vizsgálnunk alaposabban, mitől jó vagy rossz a munkahelyi légkör, a munkatársi viszony. Mitől rossz? Az irigykedők csípős megjegyzéseitől, a „mindig mással törődés“ idegesítő hangulatától, az önzés, a kicsinyeskedés sokféle megnyilvánulásától, a kapzsiság, a harácsolás, a kispolgári magatartás bántó jeleitől, a fiatalok és idősek egészségtelen kapcsolataitól, a kisgyerekes anyákkal való helytelen bánásmódtól, a főnök és beosztottjai rossz emberi kapcsolatától, s az eddigiek során emlegetett szerelmi háromszögektől, féltékenységtől, rágalmazásoktól... És persze még sok minden mástól. Ezek a rossz emberi tulajdonságok sajnos talán mindannyiunkban „szunynyadnak“, és megrontói a jó munkatársi kapcsolatoknak, ha csak hét, aki szereti munkáját. Sohasem várja, hogy mások dolgozzanak helyette, belátással legyenek gyengéire, hibáira. S amilyen tiszteletet igényel vagy követel magának, legalább annyit adjon ő is mindenkinek. Értékelje mások munkáját, eredményeit, sikereit. Ne irigykedjen arra, ha kollégájának „valami jobban sikerül“, ha többre viszi. Akik órák hosszat együtt vannak, azok között elkerülhetetlen, hogy a magánéletük egyik-másik gondja, baja ne kerüljön a „munkahelyre“ is. Ezt természetesnek találom. De annak rendje és módja szerint. Vagyis: csak annak beszéljek róla, aki azt meghallgatja, megérti, érdeklődéssel kíséri. S főleg ne olyankor tartsak fel valakit, amikor annak dolga van ... S ha nekem mondanak valamit, tekintsem azt bizalmas titoknak, ne adjam tovább, s főleg kiszínezve, s lehetőség szerint legyek megértő, vagy legalább őszinte a tanácsadásban, segítségben. része. Ugyancsak egyharmad rész esik az éjszakai pihenésre, alvásra. A maradék nyolc óra pedig több kisebb részre osztható: otthoni teendők elvégzése, vásárlás, főzés, vacsorázás, az iskolába járó gyerekek ellenőrzése, a kisebb gyerekek esti gondozása, s hasonlók. A nők többségének körülbelül ilyen a napi munkabeosztása. De azoké a férfiaké is, akik rendszeresen segítenek a háztartási munkákban, a gyermek gondozásában, nevelésében. Mindebből világosan kitűnik, hogy a legtöbb időt a munkahelyen töltjük el. Tehát többet vagyunk munkatársainkkal, mint élettársunkkal, gyermekünkkel, rokonunkkal, szomszédunkkal... Szerintem ebből adódik az is, hogy sokféle érzelmi szál köt munkatársainkhoz bennünket. De egy kicsit is a felszínre kerülnek. Ahogy családi, rokoni körben vigyázunk arra, hogy a másikat ne bántsuk meg, s főleg ok nélkül, vagy igyekszünk mindenben segítségükre lenni, úgy a munkatársak között ez sokszorosan érvényes lehetne. Régi igazság ez, és sokan rájöttek már, hogy jobb lehet egy barát, mint száz rokon ... De valójában mitől jó a munkatársi viszony? Én nem merek összegezésre vállalkozni. Csupán a saját tapasztalatomból írom le azt a néhány jellemvonást, ami szerintem elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy valaki ne legyen a jó emberi kapcsolatok megrontója, hanem cselekedeteivel, magatartásával, emberi értékeivel inkább segítse azt elő. Jó munkatárs elsősorban az le-Mint már említettem, nem vállalkozhatok arra, hogy mindent egy levélbe tömörítsek, amit a munkatársi kapcsolatról el lehetne mondani... Csupán egyetlen munkahely egyetlen dolgozójának véleménye volt ez. De szeretném, ha erre a kérdésre még sok hasznos és okos tanácsot, gondolatot olvashatnék. N. Erzsébet, ökonómus Kedves levélírónk kérésének semmi akadálya! Vitánkat tovább folytatjuk és várjuk olvasóink leveleit, amelyekben a munkatársi kapcsolatnak ilyen vonatkozásairól is írnak. A leveleket közöljük, honoráljuk. Címünk: Nö szerkesztősége, 801 00 Bratislava, Prazská 5, „Ifjú szemmel“. HUSZÄR T. felvétele О ° о A ° Ml CSALÁDUNK (Olvasóink harmadik kérdéscsoportra beérkezett válaszaiból közlUnk részleteket.) — Véleményem szerint, Ilonka helyesen teszi, amikor férjét arra próbálja nevelni, hogy a lakásban használjon papucsot. Ml nők, akik a fáradságos munka mellett a családot, a háztartást, sőt még a továbbtanulást is vállaljuk, szeretnénk ha a család többi tagja megértéssel lenne irántunk. Ügyelnének a tisztaságra, hogy mindig kellemes érzéssel léphessünk be a tiszta lakásba. Arra a kérdésre, van-e alapja Sándor kitörésének, ami az Operába járást, Matyi hangszertanulását és a divatirányzat követését illeti — nézetem a következő. Sándor kitörésének csak részben van alapja. A mai modern, civilizált életforma megköveteli, sőt a normális életmód megkívánja, hogy a munka mellett a szórako-V oltóképpen a dolog pofonegyszerű: a nő — amennyiben nem akar teherbe esni —, a megfelelő pillanatban ugorjon ki az ágyból, „erőseket tüsszentsen, fújja ki többször az orrát, és kiáltozzék hangosan; azután nagy erővel ugorjon hétszer hátrafelé". Nem vitás, hogy a dolog bizonyos kellemetlenségekkel jár, de (miként az ókori zsidók erre a Talmudban esküdtek) a hatás elmaradhatatlan. Ezzel szemben az arabok a világhírű orvos, Avicenna útmutatásában hittek; „A nő, miközben tüsszent, ugorjék előre és végezzen olyan ingómozgást a felsőtestével, amely előre mutat." A hetes szám itt is szerepelt, mert annak idején (és bizonyos körökben még ma is) ennek a számnak mágikus erőt tulajdonítanak. Hosszú századokon át ilyen módon gondolták elkerülni a terhességet; az ezt célzó testmozgás persze kizárólag a nőkre hárult, ahogy, mióta világ a világ, ők voltak a felelősek azért is, ha nem jött a gyerek. KONYVÜJDONSÁG Shirley Green „A pirula különös előtörténete" című könyve a nyugati könyvkiadás egyik szórakoztató újdonsága. Mint elmondja, a születések ellenőrzése, amely még napjainkban sem mondható minden tekintetben megoldottnak, egykor fölöttébb kockázatos, egyszerre komikusnak hangzik, még száz évvel ezelőtt is propagálta egy titokban terjesztett angol „bestseller", amelynek „Szexuális filozófia" volt a címe, hogy „ . .. tüsszenteni, köhögni, szaladgálni, ugrálni és táncolni" igen hatásos ellenszere a fogamzásnak. A könyv szerint ennek a megállapításnak az igazságát ezeréves tapasztalat bizonyította. Hippokratész, akit a tudománytörténet joggal tekint a világ első igazi orvosának, azt tanácsolta a görög nőknek, hogy ne egyszerűen ugorjának, hanem úgy tegyék meg ezt az egymagában is eléggé erőltető testmozgást, hogy közben lábukkal saját alfelüket érintsék; a nagy-
