Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1974-05-24 / 21. szám

Útirányunk: Moszkva, Taskent, Bombay, Rangún, Vien-tian. Huszonhat órai repülés után Hanoiban szállunk ki a gépből. A Vietnami Nőszövetség 4. kongresszusára jöttünk.

VIETNAM — különös föld ez. Sok ezer kilométerre esik tőlünk, mégis olyan közelinek érezzük, s ezt nemcsak természeti szépségeinek vonzása okozza, hanem az itt élők iránt érzett rokonszenvünk is. Mint a Csehszlovák Nőtanács küldötte, a Vietnami Nőszövetség 4. kongresszusán mérhetetlen mennyiségű adatot kaptam az ország régebbi és újabb történelméből.

Tizenhárom év telt el a vietnami nők előző kongresszusa óta. Ezt az időszakot a Vietnam felszabadításáért vívott harc töltötte ki. Ez az ország, csodálatos szépségével, gazdagságával mindig vonzotta az agresszorokat. A nemzeti felszabadító harcnak itt csaknem ezeréves hagyománya van, de ilyen méreteket még egy sem öltött, mint az amerikaiak ellen vívott küzdelem.

A vietnami nők számára a család békéje és boldogsága a legfontosabb. Gyengéd szeretettel veszik körül gyermekeiket, férjüket, s ha az elesik a harcban, érzelmeiket alá tudják rendelni a közös ügy érdekének és milliós tömegekben állnak a férfiak helyébe. Hosszú volna felsorolni a vietnami nők hősies tetteit. S nemcsak a harcban kellett helyettesíteniük, nemcsak gyermekeikről kellett gondoskodniuk, de arról is, hogy a termelés folyamatos legyen. Élelmiszert kellett biztosítaniuk az egész ország részére, ki kellett javítaniuk a tönkretett, bombák által felszaggatott utakat, fegyvert kellett gyártaniuk a harcolók részére. Becsületességük, hűségük és önfeláldozásuk például szolgálhat mindnyájunknak.

— Az amerikaiak főként az ipari központokat bombázták. A nők segítettek a gyárak és üzemek értékes gépeit leszerelni és biztonságosabb helyre szállítani, hogy tovább folytathassák, sőt, növelhessék a termelést. A Nam Dinn-i textilgyár szövőnői, annak ellenére, hogy az üzemet állandóan bombázták, — javítottak a

DARINA CERNOVÁ, az SZNSZ KB alelnöke

A CSALÁD BOLDOGSÁGA

AZ ORSZÁG BOLDOGSÁGA

termékek minőségén, csökkentették a termelési költségeket, és 122 tonna gyapotfonállal túlteljesítették a tervet. A szövőnők csoportja kitüntetést kapott. Egyikük, egy tizenkét gyermekes anya, Cu Tai Han, a Munka Hőse, 9 év alatt nyolcvanezer méter fonállal túlteljesítette az állami normát.

Mindenütt ott találjuk őket, ahol bátorságból és munkaszeretetből jelesre lehet vizsgázni: Hai- Hung textil- és cementgyáraiban, Hai-Phong kikötőjében, Hon-Gay bányáiban, Han Hang villamos erőműveinél. A vietnami nő ma nélkülözhetetlen alkotó- és termelőerőt jelent. Míg 1960-ban csak

20 százalékát, 1972-ben már 46 százalékát képezték a dolgozók összlétszámának. Tudományos és műszaki munkakörben egyharmadát teszik ki a férfiaknak. A legtöbb nő a mezőgazdaságban dolgozik. Az összes mezőgazdasági dolgozó 60 százalékát képezik — s hogy jól dolgoznak, arról a következő számadatok tanúskodnak. 1972-ben a legnagyobb bombázások idején csaknem 3500 mezőgazdasági szövetkezet ért el 5 tonnás átlagos rizstermést hektáronként. Ez az 1961-es termésnek ötszöröse. Mintegy nyolcvan női brigád riyerte el a mezőgazdaságban a Szocialista Munkabrigád