Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1974-05-24 / 21. szám

A

шш шв

BŰVÖS

FONÁL

— Látja, ez az én birodalmam, — mondta jókedvűen Svoreftová Veronika mesternő, amikor kinyitotta a bratislavai Nemzetközi Nőnap n. v. egyik fonórészlegének hatalmas vasajtaját.

A hirtelen feltörő zajban alig hallottuk egymás szavát Az óriási termet betöltő hosszú gépsorokon a cérnacsévék ezrei forognak. Néha feltűnik egy-egy tarka kendős munkásnő, valamit igazít a cérnaszálakon, majd ismét eltűnik a gépsorok mögött. Csak úgy felületesen végigtekintve a munkatermen, az ember azt hinné, hogy bújócskát játszanak a gépek között, pedig fontos munka az, amit végeznek.

Veronika mesternő irodájába menekülünk a nagy zaj elől. Asztalán kiosztásra váró pipereszappanok, fejkendők. Cseng a telefon. Amíg telefonál, elnézem, a munkaköpenyben is csinos, korát meghazudtolóan fiatalos asszonyt. Huszonnyolc éve dolgozik a cérnagyárban. Mi az a bűvös fonál, amely idekötötte és fogva tartja ma is, ezen a könnyűnek igazán nem mondható munkahelyen.

— Tizennégy éves múltam, amikor édesanyám felhozott a bratislavai cérnagyárba a munkásfelvételire. Nem volt akkor olyan könnyű dolog bejutni egy gyárba, mint ma. Nagy öröm volt, amikor megtudtuk, hogy felvettek inasnak. Dolgoztam szorgalmasan, de az akkori régi gépek mellett sokat kellett ugrálni, hogy jól kereshessen az ember. Sokszor gondoltam én is arra, hogy másutt talán kevesebb munkával megkereshetném ezt a fizetést. A barátnőim is csalogattak, gyere a kábelgyárba, gyere a Stollwerckbe, de édesanyám hallani sem akart róla, hogy más állást keressek. Csak ne spekulálj, — mondta, —

— Mlinórikovó negyedszázados munkaviszonyát fogjuk fél háromkor ünnepelni. — Az ilyen jelentések a mesternő kellemes gondjai közé tartoznak.

dolgozni mindenütt kell. Nem bántam meg, hogy kitartottam és megtaláltam a munkám értelmét.

Három éve dolgozom mesteri minőségben. Azelőtt fonónő voltam, azután előmunkás. Több tanfolyamot végeztem, úgyhogy a gépeket, a szakmámat nagyon jól ismerem. Engem, ahogy mondják, nem lehet „átejteni“. Tudom, mit lehet megkövetelni a munkástól és mit nem. Ha kell, bármelyik géphez odaállok, és ezt tudják a munkatársaim is. Talán ezért becsülnek. Sokat köszönhetek volt mesteremnek, Záborsk^ bácsinak. De sokszor mondta — te, Vera, ha azt akarod, hogy szeressenek, akkor a munka mellett az embert is látnod kell. Mikor nyugdíjba ment, már tudta, hogy én veszem át a helyét. Akkor is csak arra figyelmeztetett, hogy vigyázzak, mert jó mester csak olyan munkásból válik, aki nem szakad el egykori munkatársaitól. Mesternek lenni nemcsak kiemelést, nagyobb fizetést jelent, hanem példamutatást, nagyobb tudást és mély emberséget.

Azt hiszem, szigorúnak tartanak, de olyan munkásokat szeretnék nevelni, különösen a fiatalokból, hogy ha szükség lesz rá, bármelyiket a

A Szocialista Ifjúsági Munkabrigád.

fc-O-O

p-a

N

VI

3

I

helyemre állíthassák. Az idősebb dolgozók már tudják, hogy mit miért csinálnak, de a fiatalokat a munka szeretetére és megbecsülésére még bizony tanítani kell. De úgy érzem, hogy már megnyertem bizalmukat, mert elég gyakran fordulnak hozzám, sokszor még anyai tanácsért is. Tudják, hogy nekem is van három nagy lányom, és ismerem a lányok problémáit. Ügy a szívemhez nőttek, akár a saját gyermekeim. Sokszor többet vagyok velük együtt, mint a sajátjaimmal.

Nálunk aki dolgozni akar, az keres is. Itt vannak a fizetési kimutatások, nézze végig őket. Például a tavaly végzett tanulók közül Varga Évi 2004 koronát, Horváth Kati 1778 koronát keres havonta. Természetesen a teljesítményük szerint. Itt van Gizela Mikuliková, régi munkásnő, kitűnő dolgozó, 2715 koronát keresett átlagosan havonta. Megdolgoznak érte becsületesen. Egy gépen 348 cséve forog és egy munkás három és fél gépet kezel. A cérna gyakran szakad, sokat kell szaladgálniuk a gépek között. A nagy zajról nem is beszélek.

Egy idősebb fonónő lép az irodába.

— Veronka, bejöjjek szombaton dolgozni?

— Látja, maguktól jelentkeznek az asszonyok a szombati műszakra. Igaz, 75 százalékos pótlékot kapnak, de én tudom, hogy nemcsak a pénzért teszik. A mi üzemrészlegünktől sok függ, az egész gyár tervteljesítése, és a munkások prémiuma. Ezek a műszakok nem kötelezők, de mindig annyian jelentkeznek a munkába, hogy sokszor gondot okoz, kinek mondjam, hogy ne jöjjön. Itt vannak például a Samorínból (Somorjáról), Dunajská Stredáról (Dunaszerdahelyről), Galantáról (Galántáról) járó munkások. Pontosan járnak munkába, sokan közülük inkább a korábbi autóbusszal jönnek, hogy el ne késsenek. Emberségből azt mondanám, hogy szombaton maradjanak otthon, de ha maguktól jelentkeznek, akkor ezzel büntetném őket. Egy mesternő sokszor nincs könnyű helyzetben.

Ami a családomat illeti, elszaladtak az évek. A legidősebb lányom egyetemre jár, nyelveket tanul, a középső huszonkét éves, már dolgozik, Tamara, a legkisebb, most áll pályaválasztás előtt, az edzője szerint ügyes kézilabdázó. Férjem, aki szintén a cérnagyár dolgozója, otthon szigorú, de igazságos édesapa. Elhiheti, nem volt könnyű három gyereket felnevelni egy kis szoba-konyhás lakásban, amíg meg nem kaptuk a háromszobás üzemi lakást. De szépen éltünk. Arra, hogy nekem milyen boldog családi életem van, akkor ébredtem rá, amikor mint népbíró, évekig hallgattam a válási perekben a gyermektartási panaszokat. Nemegyszer sírva mentem haza. Hogyan tudnak annyi szennyest kiteregetni azok, akik valamikor szerették egymást. El ne felejtsem, középső lányom esküvőjét tartjuk ebben a hónapban. Nagy esemény a családban az első esküvő! És most ismét az üzemről kell beszélnem, mert a lakodalmat az üzemi klubhelyiségben tarthatjuk, a konyhát is használhatjuk. Természetesen ingyen. Ez nagy segítség.

A májusi ünnepségek alkalmával a Kiváló dolgozó érdemrenddel tüntették ki Svoreftová Veronika cérnagyári mesternőt. Ezzel a kitüntetéssel sokévi becsületes munkája nyert elismerést. VARGA MAGDA