Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1974-05-17 / 20. szám
/ A SZOCIflLISTfl mezűgazdasag A szocialista mezőgazdaság építésének negyedévszázados évfordulója olyan jelentős jubileum, amely arra késztet, hogy értékeljük, felmérjük a mezőgazdasági termelés fejlődésében és a falu népének életében bekövetkezett óriási változásokat. A negyedszázados mezőgazdasági üzemeknek, amelynek mérlegét ezekben a napokban, hónapokban készítjük el, nemcsak ünneplői vannak, hanem élnek még alapító tagjai, első építői is, akik ma a XIV. pártkongresszus szellemében még mindig aktív tervezői a szocialista mezőgazdaság további fejlesztésének, hogy ez a fejlett szocialista ipar egyenlő partnereként vegyen részt hazánk felvirágoztatásában. Amikor 25 évvel ezelőtt hozzáfogtunk a mezőgazdaság kollektivizálásához, akkor már felhasználhattuk a Szovjetunió tapasztalatait, ahol ez a folyamat sokkal nehezebb volt, mint nálunk. Am éppen azok a nehézségek, amelyekkel a Szovjetuniónak meg kellett küzdenie, voltak azok az érvek, amelyeket a szocializmus ellenségei felhasználtak, hogy kis- és középparasztságunkat visszatartsák az egységes földművesszövetkezetekbe való belépéstől. Így bizony a párt munkája falvainkban ezekben az időkben nem volt könnyű, még a reakció 1948-as kudarca ellenére sem. A februári győzelem azonban a párt számára hasznos tanulságot hozott, erősebben tömörítetté sorait, megtanította arra, hogyan kell az embereket helyesen vezetni, megértetni velük a lényeget, hogyan kell politikai munkát végezni. A mezőgazdaság kollektivizálásának kezdetén a helyzet megkövetelte, hogy tapintattal közeledjünk parasztjainkhoz, különösen a középparasztokhoz, hogy megnyerjük őket a kollektív gazdálkodás eszméjének. Mezőgazdaságunk átszervezésének jelentős mérföldköve az 1949-ben kiadott törvény az egységes földművesszövetkezetekről. A mezőgazdaság kollektivizálását ezzel jogilag megalapozták, s így semmi sem állott az eredményes továbbfejlesztés útjában. Különösen a CSKP történelmi jelentőségű IX. kongresszusa után, amelyen leszögezték a CSKP fő irányvonalát a mezőgazdaság átépítésére vonatkozóan. Negyedszázaddal ezelőtt Klement Gottwald mondta ki a nagy igazságot, hogy mindaddig nem lesz nálunk szocializmus, amíg a falu nem kollektivizálódik, ameddig meg nem alakul a munkásosztály és a kis- és középparasztság egységes blokkja__ A szocializmus falvainkban is győzött. Győzött, s hogy ez nagyon rövid idő alatt történt ez a párt és az államigazgatás óriási munkájának köszönhető. S amit még ellenségeink sem tudnak letagadni, hogy a nagy változás a népélelmezés növekvő igényeit is ki tudtuk elégíteni. Természetesen mindez a Szovjetunió jelentős és felmérhetetlen segítségével történt. Azok, akik átélték ezt a korszakot, szívesen emlékeznek rá vissza, még akkor is, ha ezek az évek nem voltak mentesek sem a hibáktól, sem a tévedésektől. Viszont ezernyi kommunista és párton kívüli határtalan lelkesedése és áldozatkészsége hatotta át ezt a munkát. Ez alatt a rövid idő alatt olyan eredményt értünk el, amelyre joggal lehetünk büszkék, amely tanúsítja e nagyszerű kort, a párt erejét és akcióképességét. Olyan kor volt ez, amely a párt 50 éves történetében egyike a legdicsőbbeknek, a legeredményesebbeknek, de a legnehezebbeknek is. Az eredmény mérlegelésekor önkéntelenül felmerül a kérdés, hogy ebben a jobb holnapért vívott negyedszázados küzdelemben milyen volt a parasztasszony élete, magatartása. Nos, nézzünk csak nagyanyáink agyondolgozott, kérges kezére, próbáljuk meg felidézni életüket, mindennapi munkájukat. Az öregek elmondják majd, hogy a vasárnapi pihenésen kívül nem volt megállásuk, hogy a szüléseket követő néhány kurta napon, vagy a súlyos betegségen kívül, amikor ágyba kellett feküdniük, nem ismerték a pihenést. Arról, hogy a parasztasszony üdüljön, külföldi társasutazásra menjen, megismerkedjék a kultúrával — még csak nem is álmodtak. Az új, korszerű házak, az összkomfortos lakások, a vidéken is bevezetett szolgáltatások, az ingyenes gyógykezelés, a nyugdíj — a 25 év alatt megváltozott falusi élet megannyi dokumentuma jelzi a földművesasszony életében történt óriási változást. Ami azonban elsősorban és alapjában megváltozott a földművesmunka jellege és társadalmi rangja. A mezőgazdasági termelés koncentrációjával és szakosításával kezdetét vette a nagyüzemi gazdálkodás, s ez fokozatosan újabb és újabb változásokat hoz a falu életébe, a földművesasszonyok munkájába. Jelenleg a CSKP XIV. kongresszusa határozatával összhangban a szakosításra, a központosításra és a kooperációra, tehát azokra a tényezőkre helyezzük a súlyt, amelyek megváltoztatják az eddigi termelési viszonyokat és kapcsolatokat. S itt, ezen a ponton gyakran s nem is indokolatlanul, panaszkodnak az asszonyok, hogy a problémák megoldásában és a munkatársi kapcsolatokban egyaránt távolodik egymástól a szövetkezet tagsága és vezetősége, amely többnyire gazdasági és koncepciós problémákkal foglalkozik. Ezért az új, nagyobb gazdasági termelési egységek létrehozásakor gondolni kell a helyes munkamegosztásra minden egyes szervezési láncszemnél, minden egyes szövetkezeti dolgozónál, hogy így zárt egység jöhessen létre. A mezőgazdasági termelés koncentrációjának és szakosításának nem szabad ösztönösen alakulnia, hanem összhangban kell lennie az egész járás termelési fejlesztési tervével. Ebben a beruházások, a műszaki fejlesztés, a munkatermelékenység növelése szempontjából igényes folyamatban az emberek szakmai felkészítése ugyancsak fontos tényező. Ezzel kapcsolatban nagy feladat vár még a kutatókra, a új tervek, megvalósítóira. Nagy feladat vár asszonyainkra is, akik vezető beosztásban dolgoznak, a technikusnőkre, közgazdásznőkre. Az állatgondozónők, a baromfitenyésztésben és a nagyüzemi sertéshizlaldákban már bebizonyították, hogy képesek megbirkózni az állattenyésztés új technikájának magas követelményeivel. A mezőgazdaság további fejlesztésében számítunk a nagyobb gépesítésre, mind a növénytermesztésben, mind a nagyüzemi állattenyésztésben, amely mindamellett hogy megkönnyíti a munkafolyamatot, a munkások számának csökkentésével egyidejűleg erősen növeli a munkatermelékenységét. Szakmai szempontból fel kell készülni ezekre az igényes feladatokra. Az efsz-ek állattenyésztésében dolgozók 53 százaléka nő. A mezőgazdaságban ma már több mint 500 főiskolai és mintegy 6000 középiskolai végzettséggel rendelkező nő dolgozik, több mint az élelmiszeriparban. Az ilyen felkészültséggel bíró és politikailag érett, szervezőképes nők egyre több helyen töltenek be az irányításban felelősségteljes állást. Ékesen bizonyítja ezt a tényt a 700 vezető beosztásban dolgozó nő. A szocialista mezőgazdaság 25 éves jubileumi ünnepségeit növekvő munkakezdeményezés kíséri. A nők ebben sem maradnak le, s mi örülünk annak, hogy az elért eredményekkel kapcsolatban egyre többször emlegetik nevüket és konkrét tetteiket az elmúlt 25 év alatt. Az emberek életét és munkáját tekintve van mit értékelnünk. Ha tehát mérlegelünk, csekély kivétellel, elégedettek lehetünk: jó alapot teremtettünk a mai és holnapi merész, de jól megfontolt és helyesen megvalósítható tervek számára. Dolgozó népünk most teszi meg az előkészületeket, hogy méltón ünnepelje meg mezőgazdaságunk kollektivizálásának 25. évfordulóját, mégpedig az SZNF 30. évfordulójára rendezendő ünnepségek, illetve hazánk felszabadítása 30. évfordulója ünnepségei előkészítésének keretében. A járásokban már kidolgozták az ünnepi nagygyűlések részletes tervét, összeállítják azoknak az érdemes efsz-tagoknak a névjegyzékét, akiket emlékérmekkel fognak kitüntetni. Az ünnepségek alkalmával nemcsak különböző kulturális rendezvényekre kerül majd sor, hanem a dolgozók szocialista kötelezettségvállalásainak átadására is, a mezőgazdaságban éppúgy, mint a népgazdaság valamennyi ágazatában. Nem fognak hiányozni közülük a szövetkezetek nőtagjai sem. A jelentős politikai események ünnepi előkészületei bizonyára alkalmat adnak minden efsz-nek és ág-nak, hogy olyan munka- és életkörülményeket alakítsanak ki, amelyekre majd a mezőgazdasági dolgozók méltán büszkék lehetnek, s amelyek minden bizonnyal kihatással lesznek a jó eredmény elérésére. Hogy mezőgazdaságunkban az elmúlt 25 év alatt milyen hatalmas fejlődést értünk el, azt az eredmények bizonyítják. Most nem foglalkozom ezekkel részletesen, hiszen ezek szembetűnőek minden kerületben, járásban, minden mezőgazdasági üzemben. A mezőgazdasági termelés további fejlődésének záloga Csehszlovákia Kommunista Pártjának irányvonala, a szovjet mezőgazdaság példája és sikerei, az emberek igényes munkája. Kiváló munkatársakkal dolgozunk a tudomány, a kutatás, az oktatásügy területéről. Tőlünk függ, hogy mindezeket a pozitív tényezőket felhasználva a lehető legrövidebb időn belül megvalósítsuk szocialista mezőgazdaságunk fejlesztése második szakaszának nagy feladatait. NÉMETH JENŐ mérnök, szlovák mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes
